A tévesen közéletnek nevezett szardobálásban (mint a Madagaszkárban a majmok: "Ha valakinél van kaki, most lehet dobálni!") napok óta fő téma, hogy Novák K., elnöki foglalkozású ex-pártmunkás kegyelmet adott egy fazonnak, aki bűnsegéd volt egy pedofil-ügyben. És akkor most az a kérdés, hogy le kellene-e mondania-e? Röviden: igen, persze. Egy normális demokráciában ez lenne a természetes, szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban ennél kisebb balhékba is belebuknak vezető politikusok. (Borisz Dzsonzon egy Downing Street-i, a covidos lockout alatt performált házibuliba bukott bele, de volt olyan svéd miniszter, aki egy állami benzikártyára vásárolt csokiba.)
Hogy nálunk bukik-e Katika, ahol a patika áll, az kérdéses, minden esetre a pártvezér és kancellár elővágás jelleggel már a tejszínhab szilárdságú Alapkotmánytörvényt baszkurálná ismét, nyilván bemérte valami közeli közvéleménykutakodó cég, hogy nem biztos, ebbe bele kellene-e állnia. Szóval a karmelita-alapú habverés lehet akár selyemzsinór is (de az biztos, hogy részemről képzavar), ha úgy állnak a számok, amiket persze mi nem ismerünk.
Minden esetre Novák egy kesztyűsbáb, aki szeret a mi pénzünkből rémes kosztümökben, paloták fogadótermeiben reprezentálni, de hogy megy vagy jön vagy marad, az igazából mindegy. Nem oszt, nem szoroz, nem számolja a függvénygörbe alatti területet. Színes-szagos, ízetlen átlátszó folyadék, és mondanám hogy nála csak rosszabb jöhetne, de valószínűleg pont ugyanilyen csak pepitában. Ettől persze még le kéne mondania, Smittpali bácsi balhéját is túlélte a rendszer, ebbe se rogyna bele. Katalin nertársnő meg előbb utóbb úgyis kikötne valahol Brüsszelben, vagy nagykövetként valahol Dél-Amerikában, hisz nem hagynák az út szélén, legfeljebb mondjuk Chilében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése