Luisz Hemilton jövőre már a Ferrárinál fog versenygépjárművet vezetni a Forma Egyben, ez volt tegnap a nap híre, ami viszont engem már valahogy nem érdekel. A Forma Egy egy rossz vicc már egy ideje, a tavalyinál kurva unalmasabb szezont rajzolni se lehetett volna. Néhány versenyt eleve meg se néztem, mert a fene kel korán, vagy épp marad fent sokáig, csak hogy megnézze ugyanazt, amit európai idő szerint délután is láthat bármelyik másik versenyen. Amiket meg láttam, ott se gyakran történt meg a bármi érdekes.
Hemilton meg hiába a valaha volt legeredményesebb versenyző (szakkommentátorul: pilóta), neki már csak leszállóágban levés jut, szóval kicsi az esélye, hogy nagyot megy ma. A lehetetlen még csak-csak összejöhet neki a Ferrárival, de a csodára annyit kéne várni, hogy addigra már kerekesszéket vezethet csak Luisz. Vagy nem, majd meglátjuk, de nem sok esélyt adok neki, nem mintha pont az én esélyemre lenne szüksége. Ja, az nekem amúgy sincs, meg vagyok annyira önző, hogy ha lenne, megtartanám magamnak élni vele, ő meg legyen csak el a gigamega vagyonával.
Egyébként esélyes, hogy idén még több versenyt fogok nem megnézni, mint tavaly, értelmesebben is el tudom tölteni az időmet, mint hogy unatkozzam az egymás mögött vonatozó versenygépjárművek látványán, meg bosszankodjak a kommentátorok érdektelen technoblabláján. Nem tudom, mi a vihar az a diffúzor, de nem is érdekel, mint ahogy a gumikeverékek közti különbségekre is teszek magasról. Hemiltont majd jövőre megnézem pirosban, a talán hátha alapon, de lassan nem szívből, megszokásból csupán. (Pedig, bár nekem nincsenek hőseim - egy cinikus fazon vagyok - azért nagyon bírtam örülni a sikereinek. Csak nem hiszem, hogy ezek visszatérnek még...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése