Lemondott a Novák, ordította valaki a lépcsőházban, és mikor ránéztem a hírekre, hát tényleg (felmondta a lemondóbeszédét), de mire a hírekig értem, már lemondott a Varga is, nem a pénz- hanem az igazságügyes. Ez nagyjából így volt rendben, nagyon mást nem tehettek, de a kösságelnökasszonyt a végére már kis híján megsajnáltam. Oké, hogy felcsútista droidként futotta be politikai pályája elsöprően túlnyomó részét, de pont az utóbbi időben kezdett némi autonómiát mutatni, például Ukrajna kérdésében. Márpedig a NER (Nemzet Egyszercsak Rábaszol) alapszabálya, hogy aki nem lép egyszerre, az nemhogy rétest nem kap estére, de kivágják, mint macskát szarni.
És ez történt most is. A pártvezér és kancellár az érinthetetlen Don, aki soha a büdös életben semmi gebaszért nem vállalt még felelősséget, és ezt láthatóan a jövőre nézve sem tervezi, és bármikor beáldozza a leghűségesebb embereit is, ha valakivel mással kell elvitetni a balhét. Hisz a botrányos kegyelmi ügy sem lehetett volna ügy, ha a Jucika nem ellenjegyzi a Katika döntését, de Jucika meg a felcsúti döbrögi beosztottja volt, aki most inkább alapkotmánytörvényt módosíttat a 135 bátor talpnyalójával, csakhogy ő legyen az, aki itt rendet tesz, mint egy erőskezű... ööö... despota. (De tényleg, napi politikai érdekből alkotmányt módosítgatni diktatórikus tempó, hiszen ilyenkor nem rögzített, "gránitba vésett" alapelvek vannak, hanem a Főnök személyes akarata, hogy érdekből vagy szeszélyből, az már mindegy is.)
És lehet, hogy kissé jól is jött a döbröginek, hogy lelépett az elnöknő (akár ő küldte el, akár magától döntött így), hisz legalább nem lesz még inkább önjáró, amire azért megvolt az esély. És saját összeesküvés-elméletem szerint, direkt a Karmelitából buktatták meg, csak mert nem volt már elég szolgalelkű az őt pozícióba emelő főnökével szemben. Ez persze igazából valószínűtlen, egy választási évben ilyet már nem húzna meg épeszű politikus, bár kétségtelen, hogy a Felcsútok Géniusza nem feltétlenül épeszű, politikusnak meg biztos nem politikus. Hisz a politika a köz (a polisz) ügyivel való foglalatoskodás, ő viszont leginkább csak a saját és környezet ügyeivel foglalkozik, minden más csak eszköz. Szóval - és ezt már leírtam párszor - amit művel az nem politika, hanem hatalomtechnika, hatalomipar.
Egyfelől tehát a lemondás igazából az egyetlen helyes döntés volt mindkét nőtől, másfelől meg jól jött a dagadtnak is, szóval ez lehetne akár egy win-win szituáció is. Bár nem az, hisz hogy mi mit nyerünk ezzel, az nem igazán látszik, pláne ha egy még droidabb felcsútista szektatag költözik a Sándor-palotába, és akkor még a Kövér házmesterbe bele sem gondolok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése