Charles Baudelaire: Rúgjatok be!
Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. - Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha, egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.
vates.hu
Nos, hogy erénnyel hogy kell berúgni, azt nem tudom, így abban sem vagyok biztos, megpróbáltam-e valaha (bár az különféle vallási tapógatózások nyilván valami ilyesmiről szóltak), a másik kettő megvolt, néha erőmön felül is. Pedig ma már egyik sem igazán divat.
A poszt-posztmodern, mindenféle betűkkel jelölt generációk már szintetikus drogokkal rúgnak be, no meg lájkokkal, mindenáron kiprovokált figyelemmel, és a popkultúra aljával, a nálam egyel idősebbek meg pénzzel és hatalommal. De valahogy nekik is be kell rúgni, a komplett hatalmi „elitünk“ például pálinkázva élvezi a hatalmat, de a hatalom a lényeg, a pálinka csak a járulékos ellazulás-faktort adja, az igazi mámor az, ha vigyázzban állnak előtted az alattvalók, jobbágyok, bárki aki nálad egy fokkal szerencsétlenebb.
A mai hatvanasoknak, akik valahol bármilyen módon vezetők, az „URAM, IGEN URAM!“ vigyázzállásban előadott önmegalázása a lájk, pont annyira hamis, mint a fészbukon bekattintott hüvelykujj, de pont annyira igénylik. Én meg valahol a két kényelmetlen szék közt fekszem kényelmesen a padlón, hogy engem ez pont nem érdekel. Hogy ezeket a hülyeségeimet itt számomra meglepően sokan olvassák, az jó, de ha csak tíz valaki lenne, az pont olyan jó lenne.
Anno egyetemi oktatóként sem akartam népszerű lenni, csak szerettem csinálni, meg szerintem a szociológia (meg azért a szociálpszichológia) a legérdekesebb tudományok, így voltam elég lelkes ezekről beszélni, sokat. És sokaknak átment, volt jó pár hallgatóm, akik tőlem hallottak először az egészről, azóta meg ők is szociológusok, de hát anno én is így voltam ezzel, az első fősulis szociológia tanárommal.
Utólag belegondolva, én leginkább ezzel tudtam berúgni, ez volt a bor vagy költészetből a költészet sajátos megfelelője. Aztán csak a bor maradt, de az már nem az igazi, a kémiai mennyország csak órákig tart, de ha fejben rúgok be, az akár évekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése