A "szarzsák" alapbeállításon egy faszfej-hajóosztályú sértés, amivel középdurván lehet mások lelkébe gázolni. Tekintettel azonban arra, hogy mindannyian rendszeresen eszünk (mert aki nem eszik, az már középtávon sincs), mindig mindenkiben vagy egy valamekkora adag kaka, a beleiben, lefelé menet. Avagy mindannyian szarzsákok vagyunk, míg át nem tudunk végre állni a fotoszintézisre.
Most viszont arról van szó, hogy szarzsák lehet egy igen pozitív kifejezés, amennyiben nem szimbolikusan, hanem a maga konkrétságában értelmezzük. Történt ugyanis, hogy a nepáli hivatalosságoknak elegük lett abból, hogy tele van szarva a Mount Everest, úgyhogy innentől kezdve minden hegymászó köteles egy célzacskóba üríteni, és az anyagot levinni az alaptáborig. (Mint a viccben, ahol a hajléktalan ürít épp a bokor alá a parkban, az arra járó rendőr meg rászól, hogy "Ha végzett elviszem!" Mire pár perc múlva kiszól az alany a bokorból: "Végeztem, viheti!") Elvégre abban a kurva hidegben, nemigen bomlik le a cucc, növényzet meg nincs, amit trágyázni kellene, vagy egyáltalán lehetne.
Állítólag kábé nyolc tonna cucc szóródik szerteszét a felfelé vezető mászóúton, évente. Mert sok helyen nincs hová elásni a produktumot, annyira fagyos a talaj. A kérdés persze ilyenkor az, hogy de abban az időben mekkora élmény lehet csupasz seggel guggolni a jeges szélben, mínusz rengetegben? A nepáliak igazán telepíthetnének vécéket, egyrészt mert jól mutatnának a himalájai tájban, másrészt meg valaki jutányosan közbeszerezhetne szippantós helikoptereket. Vagy simán csak legyenek McDonald's-ok úgy ezer méteres szintkülönbségenként, oda aztán be lehetne osonni vécére, plusz nem kéne külön kaját cipelni az amúgy is megterhelő mászás közben.
Esteleg B-tervként bevezethetnék, hogy akik bemutatnak egy csomag felnőttpelenkát, azoknak nem lenne kötelező a szarzsák megvásárlása, feltéve hogy visszafelé bemutatják a használt darabokat, bizonyítván, hogy nem dobálták széjjel azokat a csúcstámadás előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése