A ma reggel legmókásabb, nem felemelő, de meglepő híre, hogy negyedszer is megnősül Vitray Tamás. 91 évesen, elvégre olyankor szép ifjú házasnak lenni. És tényleg semmi bajom vele, sok boldogságot, miazmás, csak nem tudok nem röhögni kissé.
Mert mégis mire számít? Hosszú boldog házasságra? Meg az is érdekes kérdés, hogy terveznek-e gyereket? Azt nem írja a vonatkozó indexes hír, hány éves a jövendőbeli, de lehet hogy már nem jönne össze, ez esetben mondjuk örökbe fogadhatnának például egy hatvankét éves árvát, és vehetnének fel babaváró helyett papa/mama váró hitelt, húsz éves lejárattal.
Oké, abbahagyom, én is érzem, hogy csöppet ízléstelen vagyok, de hát én se lehetek mindig kurvára kifinomult és rohadtul visszafogottan kulturált, meg ha valaki a nyilvánosság elé teszi a magánéletét, akkor az ezzel kommentelhetővé is válik, pláne ha olyan ikonikus figuráról van szó, mint Vitray.
És akkor most a komolykodás. Érteni vélem a motivációját is: nem akar egyedül meghalni, hisz nagyjából senki sem akar. Bár jobban belegondolva, a házas emberek fele is egyedül hal meg, hisz ritka az, hogy mindketten egyszerre lesznek mondjuk egy légikatasztrófa vagy autóbaleset áldozatai, szóval valamelyikük előbb megy el, a másik meg egyedül. Az egyedülállóknak meg a száz százaléka egyedül hal meg, és itt most testvérek, nagynénik és egyéb rokonok nem számítanak, mert mellette lehetnek mondjuk a kórházban sokat, de ettől még az illető otthon egyedül menetel odáig.
És most nyilván arról van szó, hogy én is pont egyedül vagyok, csak épp nem tervezek még elpusztulni, viszont minden rémes viccelődéssel együtt értem, miért házasodik valaki abban a korban is. Meg úgy általában: az ember társas lény, minimum falkában kell élnie, de ha már ez modern/posztmodern világ a elidegenedés szánalmasságáról is szól, akkor legalább (afféle minimumprogramként) párban léteznénk.
Na, abba is hagyom, mert annál többet nem lehet kihozni egy rövid posztból, hogy az ízléstelen vicceskedéstől, az elkomoruló önvallomáson át eljutok egy egymondatos, kritikai társadalomelméleti tézisig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése