Tüntető történések

Igazából nem terveztem mostanában politikáról írni, de egyrészt muszáj, mert történések történnek, másrészt meg addig se a saját nyomorommal vagyok elfoglalva, mondhatni átfoglalok, mert a hazai közélet ugyan generálisan szarabb mint egy fapados légitársaság, de most (a hasonlatnál maradva) osztanak egy kis mogyorót meg ásványvizet is.

Először is lemondott a Katika meg Jucus úr, kár hogy a pártvezér és kancellár helyett, aki ugye nem vállal felelősséget semmiért, bár többek szerint már hallott e fogalomról. Mondjuk ez a tévesen "évértékelőnek" hívott kicsit beszari kampánybeszédéből pont nem derült ki, de a nőknek amúgy is a konyhában a helye (meg a szülészeten lebabázva) szóval először jön a szoknyájuk mögé bújás, aztán mehetnek  vissza sütit sütni.

Aztán volt a tüntetés, amekkorát évek óta nem láttam, csak a Békamenet formátumában, de arra meg végtelen pénz és erőforrás akad, ha például Bayer nertárson (mozgalmi neve: Ötös számú Párttagkönyv) kitör az idegi alapú felbaszódás, vagy egyszerűen csak úgy állnak  közvéleménykutatók számai. De itt most a mindenféle online tartalomgyártók (ez de hülye szó!, persze még mindig jobb, mint az influenszer) csődítette össze az istenadta népet, azok mg csődültek is, meglepően csőstül.

Csak egy kisebb gyülekezés (24.hu)

Ami jó, elvégre a demokrácia az a népfelség elvén alapul (és normál esetben a parlamenté, miszerint a választott képviselőké a főhatalom, a kormány meg  parlamentnek felelős), kár hogy nálunk most épp nincs demokrácia, mer ez pont fordítva van. A parlamenti kétharmad biorobot szavazógépekből áll, akik meg  a felcsúti döbrögi bábjai, de egytől egyig. Plusz,  mivel egy demokráciában a parlamenté a főhatalom, az ellenzék is hatalmon van. Nem a végrehajtó hatalmat birtokolja, de a törvényhozónak egy részét, merthát a nép egy részét pont ők képviselik.

Hogy ez most autokrácia, hibrid rezsim, vagy mi a vihar, az  innentől mindegy is, de itt  a parlamentáris demokráciát elbábozzák (a 135 bátor biorobottal), mondjuk szarul, egyre jobban foszladozó díszletek között. Egyszer végre csak a fejükre omlik már ez az egész. De én most a bomlás virágait látom, és ez jól esik, akkor is, ha csak amolyan wishful thinking. (De nem akarok itt terminus technicusokkal dobálózni, hogy az egyik kedvenc öncáfoló kijelentésemet idézzem.)