Ma van Friedrich Dürrenmatt kerek születésnapja. A 104. amiben van egy nulla, és az kerek. Gondolom. Ő úgy volt egy német író, hogy svájci, aminek köszönhetően megúszta a hitlerájt, meg később mondjuk az NDK-t. Amíg nem messze épp egy világháború zajlott, ő egyetemre járt, ahol filozófiát meg németet tanult, bár végül is - ha jól tudom - nem végzett. (Ez rögtön egy közös pont bennünk, nekem sincs diplomám se filozófiában, de németből, bár én - későbbi születésem okán annyival vagyok menőbb, hogy nem is tudok németül! Ő meg író lett ezen a nyelven. Miközben eredetileg festő und grafikus akart lenni.)
Nekem igazán két műve nagy kedvenc az életművéből, egy korai drámája (tragikomédiája) A nagy Romulus, azt a helyi (kaposvári) színházban kábé ötször láttam, plusz egyszer közvetítette a királyi tévé, akkor meglett videón. Ez annyira magával ragadott, hogy a nyolcvanas évek elejéről való tévéjáték változatot is csak vagy tíz évvel később láttam, elvégre Bezerédi Zoltán, mint Romulus császár (és elsősorban tyúktenyésztő), meg Kulka János, mint Odoaker germán fővezér (és ballonkabátos, unott értelmiségi) pont elég volt egy időre. Minek nekem másik feldolgozás?
A nagy Romulus amúgy annyira bejött a szerzőnek, pontosabban annyira nem akart kritikai siker lenni, hogy négyszer vagy ötször dolgozta át, mire már nem.
A másik kedvenc meg egy kései műve, a Zűrvölgy volt, ami egy kisregény a róla elnevezett kötetből. Itt már az eredeti Romulushoz képest negyven évvel később vagyunk, 1989-90-ben. És a szerző 90-ben halt meg, szóval ezek az utolsó írások. Van bennük minden, mint milliomos zsarnokok, bérgyilkosok, vallási őrültek, a Harmadik Világháború valami égi meg valami földi Isten, és az egész groteszk, meghökkentő, eredeti és számomra rém szórakoztató.
És valamiért nem nyomasztó, pedig ezt sokan felrótták neki. A nyomasztó a világ maga, nem az irodalom, az már kissé a feloldás része...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése