Na most, mióta hadban állunk Brüsszel (Vagy Brüsszellel? Á, dehogy, automatikus valamilyen eset lesz az.), nem is jártam arra. Nem mintha előtte előfordult volna, talán egyszer, úgy harminc éve átvágtam a déli csücskén busszal (Normandia felé, ja, meg Anglia), de akkor még nem tudtam, hogy ellenséges területen járok. Fiatal voltam, szerelmes és pisilnem kellett, a fene se figyelt arra, hogy ez már a Brüsszel alvidéke.
Azóta persze már tudom, úgyhogy Koppenhágába se megyek többé, az állítólag határos, meg egyáltalán sehová se megyek, így biztos nem érkezem véletlenül Brüsszelbe. Az a tuti, ha itthon vagyok, mert akárhányszor kinézek az ablakon, még mindig a Füredi csomópont van a túloldalon, és az biztos nem Brüsszel. EU-nak mondjuk EU, de azzal momentán nem tudok mit csinálni, a szomszédok szerint két utcával arrébb is unió van.
Viszont hallgattam a rádiós interneten a főkancellárunkat, hogy mi itt be vagyunk szorítva, mert egyik oldalon Soros van, a másikon Ukrajna, mi meg két szék között a spájzban. Mert a Soros a Brüsszel új neve, aki áttette magát, vagy magukat, attól függ hányan vannak a Soros. De az a szimpatikus kövér ember azt mondta a rádióban (jó, hát a hangja volt kövér), hogy ez így nem jó, szerintem át akarja hívni a Krumpli Dagobertet, ezt az új elnököt, hogy legyen ő a soros Brüsszel, a másik Soros meg menjen vissza New Yorkba, azoknak már mindegy. De itt vége lesz tőle a háborúnak, a Krumpli békét okoz, meg talán koleszterint, ebben az utóbbiban nem vagyok biztos, de asszem a koleszterin az a káros szalmonella.
Nem is értem, egyesek szerint mitől bonyolult a politika. Egyszerű az, minden kettéosztható: barát - ellenség, támogatom - hadban állom, keleten kél a Nap - nyugaton csak nyugszik, előttem észak - hátam mögött dél. A világ színes, de a nézőpontom fekete-fehér, és máris tisztán látok mindent, csak annyit kell megjegyezni, hogy a zebránál akkor lehet menni, ha az alsó lámpa ég, mert az a „zöld“. És ennyi, aki képes annyira fekete-fehérben (és kissé homályosan) látni, mint én, plusz nincs vesztenivalója, az igazán érti a politikát.
Bírom az ilyen egyszerű megfejtéseket, elvégre van elég gond az életben anélkül is, hogy a politikát túlkombinálnánk, például még nem tudom mi legyen az ebéd, illetve hogy előtte porszívózzak vagy utána? De legalább nem kell gondolkodni azon, hogy mikor lesz vége a háborúnak, mert jövő héten, csak meg kell várni az elnököt, a Sárga Házból.
Meg ugye az embernek ne kelljen pisilnie (szerelmes az lehet, ha nagyon nem bírja ki), és akkor véletlenül sem száll le a buszról egy belga benzinkútnál, ellenséges területen. Mondjuk '95-ben még csak pár éve volt EU, mi meg bele se léptünk, úgyhogy ép bőrrel visszaszálltam, de már akkor is éreztem, hogy valami bűzlik Brüsszel környékén, az autópálya mentén is. Azt mondták hogy biogazdálkodással trágyázzák a földeket, attól van, de ma már tudom, hogy már akkoriban is rohadt az egész.
A csőlátást még gyakorlom, de pont mostanában lett új szemüvegem, ami viszont indokolatlanul tágítja a szemléletemet. És messzire látok vele, ami nem feltétlen jó, mit érdekel engem az utca túloldala, ha én ezen a térfélen lakom? Egyszerűen nem jó túl sok mindent egyszerre érzékelni, az rontja a nézőpontunk kompakt jellegének... kompaktságát.
És egyébként is, bolond lyukból se füle se farka fúj, de az nekünk nem kell. Bírom magamban, hogy ennyire összeszedetten vág az eszem, ezt is hogy levezettem. Mint ide Br... Brassó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése