Az USA-ban sokáig törvénnyel tiltották ki az utcáról a látható fogyatékossággal élőket. Csak hogy ne látszanak, mert milyen az már, hogy mindenféle nyomorékok és csúnya, meg rosszul öltözött emberek mászkálnak ott, ahol tisztes, kissé bewhiskyzett családanyák legeltetik a babakocsjaikat.
A Telex cikke idéz is egy 1878-as rendeletet San Fransisco-ból, annyira rémes, hogy muszáj ideszűrni:
„Bármely beteg, csonkolt, eltorzult vagy bármilyen módon deformált személy, aki csúnya vagy undorító látványt nyújt, vagy aki illetlen személy, akit San Francisco városának és megyéjének utcáira, főútjaira, útjaira vagy köztereire vagy nem lehet beengedni, nem teheti ki magát ott vagy azokon közszemlére”
Korábban persze feketéket sem akartak látni a fehér negyedekben, sőt, jobban belegondolva a 19. század második felében még simán így voltak ezzel. Elvégre egy feka ne akarjon ugyanott vásárolni, enni, vagy hajat vágatni, ahol egy fehér, no nem azért, mert rabszolgák leszármazottja, de hát ugye neki se kényelmes. Jobban érzi magát a saját fajtája között - valahogy így szólt a magát sikertelenül empatikusnak feltüntetni akaró nettó rasszizmus alapvetése.
És ha már a feketéket ki lehet rekeszteni (nehogy má' ugyanazon az ajtón szállhassanak fel a buszra!), miért is kell itt megállni? Csúnya látvány nyújt valaki? Rontja a városképet? Ki kell tiltani! Mert a struccpolitika lényege, hogy amit nem látunk az nincs (Ne nézegesd mi van a járda szélén, mert kutyaszar fog rád vigyorogni!), ami elég messze van, az nem is lesz, ami meg a hátunk mögött, az úgyis le fog szúrni, szóval az meg mindegy.
(Már megint Berkeley jut eszembe, meg az ismeretelméleti alapelve, hogy létezni annyi, mint érzékelve lenni. Hát, sokat tanultak tőle anno a jenkik, meg azóta is mindenféle rezsim. Pedig Berkeley szerint ugyankkor Isten szeme mindent lát, szóval, minden érzékelve van lenni.)
Nálunk leginkább a hajléktalanokkal van így a hatalom, hogy először is úgy kell kialakítani a köztéri padokat, hogy azokon ne lehessen elfeküdni, aztán ki kell tiltani őket az aluljárókból, meg kell büntetni őket közterületi alkoholfogyasztásért, mintha legalább is lenne magánterületük. És mikor ezekkel a kisebb szemétségekkel megvolt a Méltóságos Vármegyei Faszkalapság (vagy ami épp), lehet vegzálni azokat, akik megpróbálnak valamit tenni a hajlaktalankért (drogosokért, fogyatékosokért, szegényekért). Hisz ez a Rendszer minden világok legjobbika, itt a szegénység például érdeklődés hiányában elmarad (mondta valami kormányhitű megafonista barom), ami abból is látszik, hoogy tele vannak a boltok. Ja, az embereknek rossz szokásuk, hogy időnként enni szoktak, egy lakótelepen meg viszonylag kevesen vágnak disznót vagy termesztenek krumplit. Az ilyesmit az Aldiban kell megvenni, akkor is, ha a fűtésszámlára már nem telik.
A hatalom gyakran szereti úgy láttani (és persze úgy látni) magát, hogy mindent jól csinál, a problémák meg arra valók, hogy a szőnyeg alá söpörjük azokat. Mert mi másra is lenne jó az a kurva drága perzsaszőnyeg, a kézi csomózású, amit másfél milláért közbe szereztünk a Hivatalba, Helyettes Államtitkár Úr irodájába?
p.s. Jut eszembe, ki kellen tiltani a környékről a visító gyerekeket, az ugató kutyákat, a fákon üvöltöző madarakat, no meg az autókat, hát baszki nem hallom a tévét! (Jó, két főútvonal kereszteződésében lakom, de ettől még nem kellene erre járnia a sok rohadt autónak, annyi szép mellékutca van a környéken!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése