Egy ideális világban kolbászból lenne a kerítés, de csokiból lenne a kolbász, a csoki meg egészséges lenne, vitaminoktól duzzadó. Ehhez persze az kéne, hogy beinduljon végre a Bill Gécc, vagy a Maszk, az Elon kutatás-fejlesztési részege, hogyan lehet vitaminból a kerítés?
Egy ideális világban nem kellene angol felirattal néznem egy japán filmet, mert eleve érteném. De egyelőre annyi nyelvérzékem van, mint egy éti csigának, fokhagymás vajban párolva persze. Annak nyilván van nyelvérzéke, bár lehet hogy ezt úgy, értik hogy annak a nyelve érzi jól, aki eszi.
Egy ideális világban rengeteg pénzt keresnék azzal, hogy könyveket olvasok és filmeket nézek, amikről nem kell írnom vagy beszélnem, simán csak akad egy őrült milliárdos, aki nagyra értékeli az ízlésem, és sokat fizet érte. Miközben persze az a maximum elvárása, hogy néha ajánljak neki valamit. (Ja, és van egy kutató részege, aki a csokikolbászt fejleszti, kerítési céllal. Hogy kertet vagy csajokat lehet-e keríteni vele, az nagyjából mindegy is.)
Egy ideális világban tudnának beszélni a hüllők, így lenne értelme a Jurassic Parknak, meg a teknősöm szólna, hogy még nem éhes, és nem hagyná ott a kajája felét, valamint tényleg tudna forgalomszámlálással pénzt keresni, ha már nyáron fél napokat bámul ki az erkélyről.
Egy ideális világban a Föld félgömb alakú lenne, mert a déli féltekének semmi értelme, az északi meg így kétszer akkora lehetne (csak hogy megmaradjon a gravitációs mostani), főleg Európa persze, úgy is mint brit gyarmat. Amúgy, kinek hiányozna Ausztrália vagy Dél-Amerika, de komolyan? (Tényleg, akkora egy hazaáruló rohadék vagyok, hogy én lennék gyarmat, megfelelő gyarmatosító kérdése az egész. Nyilván nem várnám el, hogy körülöttem mindenki más is gyarmat legyen, ezt ki-ki eldönthetné, azt viszont nem, hogy csak vízummal jöhet be a vízóra-leolvasó is. Fizetni átutalással a számlámra, nyolc napon belül... gyógyuló módon.)
Egy ideális világban már a dokkban elsüllyedt volna a Titanic, hogy ne kelljen órákon át bámulni az a rémes-giccses-nyálas ócskaságot róla. A témájában. És soha senki nem találta volna ki, hogy milyen poén képregényben megrajzolni, ahogy olyan faszik repkednek hősiesen a szupergonoszok ellen, akik kívül hordják az alsógatyájukat. Ez esetben lenne pénz meg szándék normális filmekre is.
Egy ideális világban elég lenne napi egy óra alvás, az is csak azért, hogy ne hiába legyen ágyunk, ha már úgyis van, mert az alvás elpazarolt idő. Addig se csinálok semmit, viszont teljesen más minőség, mint mikor épp ébren nem csinálok semmit. Mert ébren bármikor csinálhatok valamit, alva viszont legfeljebb vagy hülyeségeket álmodok, vagy valami túl szépet, ami után meg szar felébredni. (Alva? Máris csináltam valamit. Nyelvújítottam, már csak el kell terjeszteni.)
Egy ideális világban minden vonaton van büfékocsi, sőt hosszabb villamosvonalak esetén ott is. Viszont mindegyikből ki van tiltva az instant kávé és a hideg rántott húsos szendvics, ellenben mindenhol van sajtos roló. Sőt, egy ideális világban minden boltban van sajtos roló, a drogériákban, a butikokban, a könyvesboltokban, mindenhol!
Egy ideális világban is van világvége, csak mindig pont háromszázhuszonhét év múlva (addigra utolérjük Ausztriát ugyebár), így aztán aki szaporodott már életében, mi több, az utódai is fognak, annak sem kell aggódnia. Aggódjanak az ükunokái, hogy fú bazmeg, 2090 van, és már csak 327 év van vissza a világból. Hát addig érdemes itt még bármit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése