Az ünnepek alkalmából már hiányoltam a karácsonyfa-sommelier-ket, de mikor délután megnéztem az előző posztban emlegetett izét, először a videómegosztó még elém lökött egy amúgy szimpatikus „süticoach-ot“, hogy sütizzen valami sütést egy konyhában, de arrébb ugrottam, főleg szimbolikusan. (Az ember a fotelből ne ugráljon csak úgy arrébb. Az fájhat.)
De mi ez a sütikócs, mit csinál? Sütiket edz? (Mert nekem van némi mák a szekrényben, feltornázhatná már magát valami pitévé, de legalább mákos kiflivé. Majd ráküldöm a lisztet meg a vajat, bár tudja fene azzal kellene-e kigyúrnia magát.)
Ellenben én a karácsonyfa-sommelier-t viccnek szántam, de ez nem tűnt annak, szóval ha a közeljövőben lesz tortaépítész, szóda-dizájner (több buborékot elvtársak, több buborékot!), csokistatisztikus valamint rántotthúspilóta a választható szakmák között, akkor én tejjel-mézzel folyó szeretnék lenni, nem középiskolás fokon. (Jöhetne még a biostatikus, aki kiszámolja, hogy összedől-e a fa, ha madárka szállik rája, de az már komoly tudomány lenne, nem annyi, hogy húsz deka cukrot hány tojással kell felütni, hogy el ne basszuk.)
Persze mivel a nagybritánoknál a coach az a távolsági busz is egyben, lehet hogy az egész csak annyi, hogy a süticoach az olyan menetrend szerinti, ami sok almás pitét szállít. És mint a Szörnyecskék című film talán második részében elhangzik, annak az íze akkor is ugyanaz, ha valaki véletlenül ráül a buszon. Perre arról már senki nem tölt fel videót a hová.
p.s. Tényleg a süti az meg cookie angolul, de ugye egy kukit edzeni... Egy buszon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése