Száz évvel ezelőtt ilyenkor kedd volt. Ennek az égvilágon semmi jelentősége, leszámítva hogy bizonyítja elméletemet, a Nagy Naptár Sejtést, miszerint százévente egy napot csúszik az idő. Hátra. Azaz 36500 évente egy egész évet, pontosabban majdnem, mert még hozzá kell számolni a szökőéveket. Így igazából 36525 évente csúszik az idő egy egész évet vissza, azaz aki most születik, az 38549-ben még csak 36524 éves lesz, ami legalább is megnyugtató gondolat. Pláne, hogy ilyen életkorral az ember nem ember, hanem minimum valami alacsonyabb szintű hindu félisten, mondjuk ilyenkor meg pont nem érdekli, hogy egy év ide vagy oda.
De legalább mindezt pompásan levezettem abból, hogy éppen száz éve, napra pontosan kedd volt, de ma még csak hétfő. Mármint nálunk, New Yorkban most (reggel 4 után) még vasárnap este van, tíz óra múlt, szóval a hülye amerikaiak két napot nyertek vissza? Ez rémesen igazságtalan...
És nem, nem én vagyok a hülye, a világ hülye, arról meg nem tehetek hogy mindenki szembejön az autópályán. Az enyém az egy korrekt matematikai levezetés, márpedig a matekhoz értek, én kérem már 1992-ben ötösre érettségiztem belőle, és 97-ben szintén ötösre szigorlatoztam, akkor, amikor egy csomóan még meg sem születtek, vagy legfeljebb a Három Nyulak óvoda Napocska csoportjában tanulták a számokat egytől nyolcig. És tényleg sokan vannak ilyenek, de ezt most nem vezetném le, mert a demográfiát már az egyetemen is untam, azóta meg még mindig alig érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése