Igazán odafigyelek magamra, elvégre ezt tanácsolja az összes egészség-rovat. Az mondjuk konkrétan nem konkrét, hogy az egészségemre figyelek oda, az csak amolyan járulékos veszteség, de nem tudok nem figyelni magamra. Tisztára látom például a kezeimet, sőt a két lábamból egyet szinte gyakran (amelyik kilóg a takaró alól), és tudok úgy bandzsítani, hogy az orrom nagy részét is, tükör nélkül. Nade ha tükör is van, az az egész fejemet látom, emberek! Ez olyan dermesztő élmény, hogy feláll tőle a hátamon a szőr. Vagy felállna, tudja a fene szőrös-e a hátam, őszintén szólva rég nem láttam már, ha egyáltalán valaha. A hátamra igazából nem figyelek, csak ha szól, hogy viszket.
Szóval nem értem én ezt az egészségmániát, meg folytonos odafigyelést, mintha legalább is az emberek nagy része nem lenne egy egoista barom, aki eleve főleg nagyjából csak magára figyel (főleg), a helyett, hogy rám figyelne. Mondjuk én figyelek magamra. Az egészségemre speciel nem annyira, mert az részben már nincs, részben meg ami van, az is én vagyok, vagy hát szoktam lenni.
De azért minden reggel C-vitaminnal és magnéziummal együtt lövöm be az első adag intravénás keménydrogot, a későbbiekben pedig minden szelet zsíros hús mellé elmondok két Haré Krisnát, és másfél Miatyánkot, mert a második közepére vagy elfelejtem a folytatást, vagy simán csak unom már. Különben is, két egész Miatyánkot legfeljebb egy nagyobb szelet szalonna indokolna, de az nincs itthon, elvégre cukor- és zsírbeteg vagyok, bár az excsajom szerint az utóbbit simán csak úgy hívják, hogy kövérség. Pedig évtizedes viszonylatban immár, tartósan száz kiló alatt vagyok, csak annyi változott, hogy kettő vagy húsz kilóval. Két számjegy jó, három számjegy rossz, egyszerű ez, nem kell hozzá diétabetikusológusnak lenni!
pinterest.com
Valamint figyelek a rendszeres testmozgásra is, nagyon ritkán és nagyon keveset vagyok teljesen mozdulatlan, napközben például gyakran pislogok. Csokiból csak Sport szeletet fogyasztok, és azt is csak akkor, ha nincs itthon kókuszos-mézes karamell, amit viszont nagyon szerényen, egy egész kevés porcukorba forgatok csupán. (Jut eszembe, a forgatás is mozgás, sőt, mozgatás, ami egy szótaggal még több is!) Régebben még sportközvetítéseket is néztem, de aztán azokat túl fárasztónak találtam, mert bár fontos a sport, de ki bír órákon át autóversenyeket nézni egymás után?
Azt olvasom egyébként gyakran, hogy melyik étel okoz rákot, és nekem már összeállt, hogy az összes, de mindegyikből eszem, így azok kiegyensúlyozzák egymást. Plusz sok gyümölcsöt fogyasztok, barackot, körtét, szilvát, néha törkölyt, de mindig alkoholmentes sörrel, mert az alkohol árt, hizlal, és alternatív személyiséget okoz.
Fontos az elegendő minőségű alvás is, arra se figyelek, mert mikor alszok nem tudok rá figyelni, mikor meg nem akkor meg nincs mire. (Ez az igazi paradoxon, nem a párhuzamos oldalpárú négyszögek.) Így aztán arra koncentrálok, hogy estére rohadt fáradt legyek, ezt virrasztással lehet a legkönnyebben elérni, kora reggelre meg mosott szar, így előbb-utóbb remekül fogok aludni, ha beledöglök is.
Orvoshoz rendszeresen járok (mondjuk főleg telefonon), hisz gyakran vagyok beteg, de ez az egészség jele, mert azt is jelenti, hogy évente többször gyógyulok meg, mint a legtöbb ismerősöm. Amúgy is, a már említett C-vitamin friss, kézműves bio-heroinnal nagyjából minden panaszra jó, csak el kell találni az adagolást, vagyis hogy gyakran. És ha pont jó ütemben váltogatjuk kálciumos LSD-vel, fantasztikus élményekben lehet részünk, miközben igen jól vagyunk. Testi és lelki egészség, 2 in 1 ugyebár.
Szóval elmondhatom magamról, hogy átlag feletti mód vagyok egészségtudatos, a következő életemben akár már egészséges is lehetek, karma kérdése az egész, nem holmi gyógyszereké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése