Nem konkrétan persze, eddig még nem ettem embert, legalább is nem rémlik, de miután csütörtök-péntek az nagyjából politikai műsorokkal telik nekem a jutyúbon, de ilyenkor valami zene köll. Plusz mostanában be sem idéztem Courtney Hadwint, aki az egyik, a két új kedvenc Courtney-ból. A másik ugye C. Barnett, aki nem brit ugyan, de ausztrál, és az még pont bocsánatos, de ő valahogy líraibb, és néha negatívabb, ami meg éppen jól jön, ha kint süt az a rohadt Nap.
Úgyhogy ő majd hétfőn, a legtöbb száma valamiért hétfői vagy keddi hangulat, nem mintha magam is érteném, ez mi a fenét jelent. De vannak kifejezetten csütörtöki dalok is, gondolom, csak még nem jöttem rá, azokat kik adják elő.
Ms. Hadwin viszont határozottan péntek és szombat reggeli előadóművész, egy poszt-posztmodern Janis Joplin, aki remélhetőleg azért nem hal meg majd 27 évesen, ha már még mindig csak húsz múlt. Jut eszembe, ez igazán felháborító. Hogy bírhatott valaki egyáltalán 2004-ben születni? Ez pofátlanség!
Viszont a zenéje jobbára annyira szombat reggeli, hogy nem elég mellé egy kis hideg zabkása, megyek is főzni egy bazi nagy bögre kávét, az idegrendszeremet is be kell lökni a produkciója mellé. Ja, ha a zenei tehetségem alulról karcolja a nullát, legalább kávéban jó vagyok!
Aztán meg írok majd valami karcos cikket az úgynevezett boldogság-indexek értelmetlenségéről, különös tekintettel a természetközeliség fogalmi ürességére, vagy valami hasonló. A cikkekkel (szemben a blogbejegyzésekkel) az a nagyobb gondom, hogy ott nem tudom szabadon önteni egymásra az ötleteimet, miközben apró darabokra asszociálom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése