Reggel a lakás legkisebb helyisége felé haladva felkaptam az újságtartóból (na jó, a hűtő tetejéről) egy Kiskegyedet, pontosabban valami lapot, amiről csak a lámpagyújtás után derült ki, hogy mégsem teszkós reklámsaláta. Az mondjuk teljes rejtély, hogy került ez a lakásba, az egészen biztos, hogy én eddigi életemben még sohasem adtam pénzt ilyesmiért, ingyen meg nyilván nem osztogatják, különösen mert távolról, ellenszélben sem látszom célcsoportnak.
De a reggeli budista gyakorlatokhoz épp megfelelő, úgyhogy beleolvastam, és alig hittem a szememnek. Oké, én nagyon nem vagyok a bulvármédia fogyasztója, így kissé sokkoló volt a lap erős szellemi leárnyékoltságban fogant stílusa, plusz nem ismertem szinte senkit az ott felvonuló celebekből, leginkább még Fodor Gábort sikerült beazonosítani egy fotón, amint épp Czeizel Endre temetésén ácsorog. De ő itt nyilván a rendszerhiba, még egy efféle tökéletesre csiszolt tabloidba is kell egy kis entrópia. (Bocs, kicsit sok lett az idegen szó, tudat alatt biztos így kompenzálom az élményt.)
Az ismerősök közt volt Jennifer Aniston, mert tévét azért nézek, de a keretes írásban felsorolt pasijai közül csak a Brad Pitt neve mondott valamit. Nagy Feró évek óta szóra sem érdemes, Endivajna Timi meg nemtom ki, nyilván Endivajna legutóbbi trófeája, aki ezáltal nyilván gazdag, de hogy ezen kívül miért érdekes, fene se tudja. Endivajna sem érdekes, egy öreg, kövér, gazdag szemétláda, a mohó fajtából, nem nagy eset. Olyan mint Berlusconi, csak ő nem volt miniszterelnök, hanem az aktuális hazai haverja, az is elég a sikerhez.
Láttam viszont a lapban Cynthia Dictator-t (sic!), aki így arcra és művésznévre valami ex-pornós, lehet, azért ex, mert csak úgy hivatkoznak rá, mint a Í"fotóslány". Nos én inkább csak közélettel foglalkozó lapokat/portálokat olvasok, így szűk látóköröm alapján azt hittem egy rogán antalnál már nem lehet lejjebb, erre szembejön egy Szintia Diktátor, és nem átértékelem a világképem, mert nem csak hogy nagy az isten állatkertje, de nagyon nagy, ráadásul perverz genetikai kísérletek is zajlanak benne, okulásunkra nyilván.
A cikkek (na jó, szövegek) tematikusan változatosak, úgy mint: hiresek és gazdagok, gazdagok és híresek, főzés-zabálás-fogyás, ruhák. Ennyi, ha ez megvolt, már csak az elengedhetetlen ezo-sarok kell, Coelho, feng-shui, horoszkóp, monoszkóp, sztetoszkóp, gadnóz.
Ez utóbbiak közül egyértelműen a legkeményebb az „Így bánjon el az energiavámpírokkal!“ című minősíthetetlen trágyalé, ami tisztán és egyértelműen a Maunika-són szocializálódott ezo-anyukákat célozza meg, nyilván eredményesen. Már az illusztráció is erős, a szöveg mellett szexi csaj mosolyog, szája szélén kis vérrel, a túloldalon denevér sziluettje. pedig azt még az ezo-anyuk is tudják a müllerpéteri tanításokból, hogy a vámpír az itt szimbolikusan értendő, esetleg azt is, hogy a denevér nem vámpír, csak rossz a PR-ja.
Aztán jön a szellem sötétségének mélységes kútja, ilyen szövegekkel, hogy az energiavámpírok folyamatosan árasztják magukból a negatív energiát. Miközben az energia egy alapvetően fizikai fogalom, és nagyjából változtatóképességként definiálhatjuk, márpedig ez esetben a negatív energia ennek hiánya, esetleg az a képesség, hogy elérjük semmi se változzon, de az már elég zavaros, hogy ezt hogy lehet árasztani. Esetleg megállítják az időt, lefagyasztják a környezetüket? Nem világos, hogy ez mire volna jó.
Marad még az, hogy a „negatív energiát áraszt“ azt jelenti hogy „energiát vesz el“, bár ez meg grammatikailag nem stimmel,mert akkor nem az energia lenne negatív, hanem az árasztás, azaz energiát negatívan árasztana. Ez már elég újbeszél, csak felesleges, lehetne azt is írni, hogy energiát vesz el, de azt is minek, a „cikk“ szerzőjének nyilván korlátozottak a szellemi képességei. (Annyira, hogy a nevét sem tudja, mert ha tudná, biztos odaírta volna e zsurnalisztikai gyöngyszem alá.)
Aztán persze jön az energiavámpírok hét típusa (a tehetetlenség vámpírja, a hiba vámpírja, az irigység vámpírja, Tudor, Vidor, Hapci, Morgó), és végképp értelmetlenné válik az, ami már eleve anak indult, hisz hét emberi hibát bárki bármikor fel tud sorolni, és innentől csak oda kell mögé írni, hogy „vámpírja“, és máris mehet egy tévés jósműsorba, vagy az ilyen női lapnak látszó tárgyak szerkesztőségébe.
A Kiskegyed amúgy saját fogalomrendszere szerint szintén egy energiavámpír, sötétséget, butaságot és felületességet terjeszt, pénzt kér mindezért, ráadásul büszke rá. Na jó ez utóbbi talán nem igaz, egy büszke szerkesztőség nem mikroszkopikus betűkkel szedné impresszumot. Úgyhogy marad a sötétség meg a pénz.
