A nagy kékség

A kormányzati gyűlöletkampányra meg is érkezett az első adekvát válasz, mikét arról annyi sok hírportál sietett tudósítani. Hogy ugyanis szép bilikék festékkel lemázolták a (nyilván nem a bevándorlóknak címzett, hiszen magyarul fogalmazott) hányigerkeltően fasisztoid szöveget, I. Xenofób uralkodásának újabb szellemi és morális mélypontjának szimbólumát.

Mert arra, hogy zuhant egy jelentőset  a fideszkádéenpé népszerűsége, nem az a válasz, hog gyorsan találjunk ki egy ellenséget, és uszítsuk ellen az embereket, azok meg legalább egy darabig nem a megélhetési gondjaikkal vannak elfoglalva. Lehetne például jól is kormányozni, nem a rokonok és haverok zsebét tömni adóforintokkal, milliárdos önreklám helyett valós problémákkal foglalkozni, de ehhez kellene némi ötlet, szakemberek, meg a mai magyar társadalom minimális ismerete - de ezek helyett csak kocsmai szintű kormányzati hőzöngés van, meg valami szirupos-turulos álomvilág. (De hát nem lehet elégszer ismételni: Aki a szolgálati audiból nézi a világot, az a maga szempontjából tényleg úgy látja, hogy jobban már nem is mehetnének a dolgok.)

De ez a bevándorlós náculás már megint ne cselekvés, csak figyelemelterelés, annak sem túl ravasz. Mert ugye a bevándorló (összemosva a menekülttel) az igazi fantom: rendszerint nem áll előtted a sorban a pénztárnál, nem jár a gyereke egy osztályba a tiéddel, nem melletted öltözik a az uszodában etc. Az emberek kisebb részének vannak csak (leginkább felületes) tapasztalatai e téren, hisz kietlen hazánk egyetlen normális menekültnek/bevándorlónak nem célországa, csak útba esünk Nyugat-Európa felé, átugrani meg mégsem lehet minket. Azaz aki jön, menedéket kér, az azonnal lép is tovább, annyira senki nem hülye, hogy Orbánisztánan akarjon élni hosszú távon, még a magyarok egy jelentős része sem.  E szempontból teljesen feleslegesek a plakátok, illetve csak annyiban fontosak, hogy a Rogán Vuitton szomszédja kapta a megbízatást, de hát úgy tűnik, a bandatagok mostanában már az apróért is lehajolnak.

Az viszont régi recept, hogy ha ellenségképet gyártasz, az legyen minél kevésbé konkrét, vagyis legyen túláltalánosított. (Vö. A zsidók pénzéhes hatalommániások; a bevándorlók meg naplopók és terroristák egyben, segélyen akarnak élősködni és elvennénk a munkánkat is - hajrá kognitív disszonancia!) Másfelől meg az ellenség legen olyan, akiről keveseknek van közvetlen tapasztalatuk (lásd fentebb), hisz mégis csak könnyebb utálni olyasvalakiket, akikkel amúgy semmi kapcsolatom, így nem áll fenn az az akadály, hogy esetleg embernek tekintem őket, nem pedig problémának, vagy gennyes fekélynek a csodás közösségünk habfehér testén.
A magyarok negyede utálja a pirézeket, vagyis utál bármit, amit nem ismer, vagy csak egyszerűen nem mi , és rajtuk kívül is sokan utálnak létező, de általuk valójában nem ismert csoportokat.

Példabeszéd:
- Én utálom a négereket!
- Miért?
- Mert büdösek!
- Szagoltál már meg egyet is?
- Dehogy, hiszen büdösek!

Nagy irodalma van a társadalmi előítéleteknek, de nem hiszem, hogy a felcsúti olvasta volna bármelyik alapművet is, legfeljebb a tanácsadói, ő csak annyit tud, hogy a széles tömegek legborzasztóbb, kirekesztő reflexeire akar játszani. Felrajzol egy rémképet, aztán a szájkarate nemes fegyverével harcba szál ellene, habzó szájjal ismételgetve gyökérszintű baromságait.
És közben üdvözült képpel néz körbe, hogy lám, én a pálinkaszagú, zsírfejű hős, ismét lenyomtam a hazánk ellen fenekedő gaz ármányt, én egymagam, fél kézzel persze (a másik kezemmel szaftot tunkolok épp, focilabdával), ti meg legyetek hálásak.

Hát egy frászt! Ahogy épp pártunk és kormányunk üzente nemrég Brüsszelnek: Több tiszteletet a magyaroknak! Ne nézzenek minket idegengyűlölő tahóknak, és pláne ne akarjanak idegengyűlölő tahókat csinálni belőlünk. Mert nem vagyunk azok, mint erre a szépen lefestett plakát is rávilágít. Jó munkát, és sok kék festéket a szorgosaknak!