A nap - méltatlanul háttérbe szorult híre, hogy az orosz államügyészség vizsgálja, a balti államok annak idején (tehát 1991-ben) jogszerűen szakadtak-e el az épp szétesőbe lévő Szovjetuniótól. Ha azt állapítják meg, hogy bizony jogszerűtlenül, annak természetesen semmi következménye nincs, bár nemrég azt vizsgálták, jogszerűen kerül-r e Krím-félsziget Ukrajnához, rájöttek, hogy nem, aztán meg láttuk mi lett...
Szóval én az észtek, lettek és litvánok helyében elkezdenék kissé tartani Vlagyimir Vlagyimirovics cáratyuskától, mert lehet, hogy nemsokára nagyon aggódni kezd a baltikumi oroszokért, és esetleg az orosz flottával/tüzérséggel akar majd kiállni értük. Elvégre elég szar a helyzet arrafelé, mindhárom ország EU-tag, sőt euróval fizetnek, szemben a nagy Oroszországgal, mely nem a brüsszeli eurokraták fasiszta rezsimjét nyögi, hanem büszke, független és majdnem diktatúra, márpedig ez utóbbi elengedhetetlen - szerintük - a nagyhatalmi státuszhoz. És ha Putyin eléggé aggódik majd pl az észtekért, elképzelhető, hogy lesz olyan rendes, és oroszhon védőszárnyai alá tereli a kis szerencsétleneket, akik majd igazi pravoszláv szentként tekintenek ex-KGB-s megmentőjükre, a zsarnoki EU megregulázójára.
Ennek persze igazából kicsi az esély, de a krími történet is csak célozgatásokkal kezdődött, annektálással végződött, Kelet-Ukrajna meg konkrétan egy háborús övezet jelenleg is.
Mi meg ezzel a kedves orosz állammal építtetünk magunknak egy alapvetően felesleges, de legalább kurva drága atomerőművet, ezeknek a derék oroszoknak adósodunk el úgy harminc évre nyakig. Főképp azért, mert a felcsúti (nedves álmaiban) valami putyinszerű kvázi-diktátornak szereti látni magát. És minket nem véd meg tőle az EU, a NATO vagy Nemzetközi Sakkszövetség, ahogy lehet, a balti államokat sem fogja, a medvebundás Nagy Testvértől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése