Low Rider

Hallottam ma reklámozni, hogy valahol (nyilván valami lóversenypályán) lesz egy rendezvény, ahol „a gasztronómia és a lovassport találkozik“. Én ezt alapbeállításon úgy tudom elképzelni, hogy a lovak versenyeznek, illetve lovakkal versenyeznek, aztán a lovakat lelövik (ugye?), és lesz belőlük szőlő, lágy kenyér mindenféle lóból lévő dolog. Lókolbász, virsli (ló-dog), lóburger, rakott ló, lótorta, frissen facsart lólé, miazmás.

De szerintem nem kellene itt megállni, a gasztronómia úgyis kapcsolható bármivel (főleg önmagával, de mivel mindenre szerveznek már valahol fesztivált, piaci rés mondjuk csak a káposztás gombaételek fesztiváljánál mutatkozna, de az meg gusztustalan), úgyhogy szabadon szárnyalhatnak a képzettársítások, már ha van szárnyuk nekik. Általuk. Velük.

Gasztronómia és Ívhegesztés, Gasztronómia és Közlekedésbiztonság, Gasztronómia és Monetáris Politika és számos remek tematikus fesztivál-ötlet adódik, hegesztő-kolbászt még úgysem evett senki errefelé, pláne nem olyat, ami igazi hegesztőből készült. Rendezhetnék ezeket az új focistadionokban, legalább megdől végre a pár száz fős látogató-rekord, meg lesz ürügy a haver cégének dupla áron újrafüvesítenie, a nemzetgazdasági és szakmapolitikai multiplikátor hatásokról már nem is beszélve.

A gasztofesztiválok remekül kiegészíthetők Sörseregszemlékkel, Pálinka Parádékkal, hogy aztán eljussunk a Falra Hányt Borsó térdelős ultramaratonig, ami minden igazi fesztivál csúcspontja.