„A multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világához.“ - mondá a felcsúti Ramszesz, és nem szakadt reá a plafon. Pedig szakadhatott volna, ez az ordas baromság ugyanis még a mi félnótás, pálinkahuszár, wannabe Napóleon miniszterelnökünktől is erős.
Kezdhetnénk ott, hogy Szent István intelmei, meg folytathatnánk az évszázadok alatt bevándorolt/betelepített népcsoportok hosszú sorával, melynek valahol a végén a sarki kebabos meg a líbiai fogorvos áll, és futólag megemlékezhetnénk az osztrák-magyar monarchiáról is. Inkluzíve Trianon, ami a Zorbán szívének nyilván igen kedves, hisz egy multietnikus, multikulturális társadalomból épp a radikális csonkolás csinált egy majdnem homogén nemzetállamot, mely (mint azt jobboldalon oly szellemesen emlegetik) nagyjából önmagával határos.
De felesleges bármit is emlegetni, a felcsúti már rég nem a valóságban él, hanem valami kádárista, kisfröccsös, disznóvágásos műidillben (kiegészítve persze a hanyatló nyugat luxuscikkeivel - nagy autó, nagy ház, nagy stadion, svájci magániskola), valahol a paraszti és a földesúri tempó sajátos elegyével, meg persze leöntve valami nacionál-klerikál poszthortysta mázzal. Na most, ebből a világból nemigen látszik, hogy Európa már rég multikulturális, nem azért, mert valakik ilyenné tették, hanem mert ilyenné fejlődött. Legalább is a boldogabbik fele, mi meg itt a szögesdrót rosszabbik oldalán kimaradtunk ebből, és a Kádár-rendszerben szocializálódott fideszese főkutyák, negyed század után sem értik ezt a világot, ők azt szeretik ha rend van, meg kussolás, és mindenki egyfelé tekint fényes reményekkel a jövőbe. Ugyanabba a jövőbe persze. Persze nem így kezdték, de a felcsútin a jelek szerint Oxford sem csiszolt sokat, vagy csak már rég lekopott róla minden, amit egykor még természetesnek tekintett, és lett belőle ez a visszataszító Döbrögi, akit kultúrember lassan már bottal sem piszkálna meg.
Az általa vágyott keresztény Európa + nemzeti kultúra (fideszül: Nemzeti Kultúra) az igazából nem más, mint átmenet a középkorból az újkorba (még államvallás a valamiféle kereszténység de már van kulturális értelemben vett modern nemzet), de az ipari forradalom még csak a színfalak mögött készülődik. Valami ilyen kellemesen kései feudális világba vágyik Zorbán, és ettől azt gondolja, a Zemberek is (ezért dolgoznak keményen kicsit), pedig az a világ csak az ő, meg néhány „nemzeti“ futóbolond képében létezik. A keresztény Európa már nem létezik (van vallásilag meg kulturálisan, életstílusok és szubkultúrák szerint sokszínű Európa), és nem jön újra el, hála az égnek.
Mert a keresztény Európa az nemcsak az, hogy az apuka meg anyuka kézen fogják a gyermekeket vasárnap, és ünneplőbe öltözött lélekkel elmennek a templomba (és közben nem találkoznak egyetlen barna bőrű, turbános, hosszú hajú, száriba öltözött vagy farmernadrágos illetővel), hanem jelenti egyúttal a keresztes háborúkat, a gyarmatosítást, a Szent Inkvizíciót, a politikai antiszemitizmust, a dúsan aranyozott püspöki palotákat, a trón és az oltár szövetségét, az „aki a föld, azé a vallás“ elvét, a háborúkban mészárszékre küldött katonákat megáldó tábori lelkészeket etc. Na ez például az a része a keresztény Európa hagyományának, ahová menjen vissza az, akinek két anyja van.
A nemzeti kulrúrákat pedig nem veszélyezteti a sokszínűség. Egyrészt mert itt a kontinensen eleve elég rég élnek egymás mellett, másrészt meg egy nemzeti kultúra (bármit is jelentsen ez aktuálisan), pont a többihez képest tud egyedi és sajátos lenni. Ami veszélyezteti, például a mi nemzeti kultúránkat, az épp a fideszes, nagyképűséggel és szűklátókörűséggel kombinált ízléstelenség, amely nem hogy a mások kultúráját nem viseli el, de legszívesebben kitagadna a magyar kultúrából mindent, ami neki épp nem teszik, nem értékítélet, pusztán hatalmi szempontok alapján. Meg úgy egyáltalán: Isten óvjon minket olyanoktól akinek egy kerényiimre az udvari kulturális beszállítója, meg akiknek egy felesleges, de drága focistadion az egészségügyi intézmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése