Reggel a rádióban (a pártszolgálatiban, naná) hallotta az utóbbi idők egyik legbizarrabb ööö... anyagát (vagy mijét). A téma a franciaországi lefejezős gyilkosság volt, a riporter pedig annak próbált utánajárni, hogyan is reagáltak a valószínűleg iszlamista indíttatású esetre a helyi, kisvárosi népek. Ezért hát telefonált több helyre is, mondjuk sikeretlenül. Az önkormányzatnál nem nyilatkozhattak, a helyi étterem meg kisbolt alkalmazottai meg kissé meglepődtek azon, hogy egy külföldi újságíró angolul érdeklődik arról, mit szólnak a gyilkossághoz.
Most képzeljük el, a kisvárosi étterem pincére felveszi a telefont, amin rendesen az asztalfoglalások szoktak befutni, vagy a szupermarket vevőszolgálatosa a magáét, a vonal túlvégén meg valaki erős akcentusa bonzsúrozik egyet, majd rögön utána jön egy rigó utcai dialektusban elpöffentett gudáftenún, aztán jön a kérdés immár kizárólag angolul, hogy mit szólnak az egészhez, ők meg az ügyfeleik. Normális ember ilyenkor rögtön leteszi, de ezek francia kereskedelmi dolgozók, úgyhogy izzadnak pár percig míg lerázzák az ismeretlen kretént. (Tényleg, miért nem olyasvalaki próbálkozik, aki mondjuk tud franciául? A pártmédia évi nyolcvanmilliárdjából telhetne rá.)
És ez még mindig beleférne, hát istenem, megpróbálta összehozni az életközeli kis színest, nem jött be, ebből sem lesz már tudósítás. De nem, hősünk összevág belőle erős öt percet, a rádió reggeli hírműsorában meg le is megy a nagy semmi. Hozzá olyan kísérőszöveg, hogy a helyiek érthetően nem szívesen beszélnek a dologról, de (!!!) beszélhetnének is, az sem lenne meglepő.
Na ez már rádiókabaréba illő, ha jól rémlik ott hallottam egyszer egy fiktív tudósítást egy nem létező tüntetésről. („ - És hol vannak most a tüntetők? - Valószínűleg otthon tévéznek, mert itt egyet sem látok!“) De a kiküldött munkatárs lelkesen tudósít a helyszínről ahol a feldühödött tömeg lehetne, és ahol felvonulhatna a rendőrsorfal is.
Esetleg fel lehetett volna hívni valakit itthon is, aki pár éve arra nyaralt, nála legalább nyelvi gondok nem lettek volna, és elmesélhette volna, hogy pár éve még semmi előjelét nem észlelte ennek a szörnyűségnek, de a bor meg a péksütemény remek volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése