2024. október 6., vasárnap

A káromkodás művészete és értelme

A Mocskos kis levelek egy tavalyi angol film, legalább is gondolom, hogy angol, mert ha valami az angliai Littlehampton-ban játszódik angol színészekkel, akkor az nekem legalább is gyanús. (Az eredeti címe egyébként Wicked Lilltle Letters, amit a google fordítója kérés nélkül magyarított úgy, hogy Gonosz kis betűk. Hát ja, a levél magyarul lehet falevél is, angolul meg betű, nem akkora mellényúlás, különös tekintettel arra, hogy a levelek régebben betűkből álltak. Nem emojikból például, ami logikus, ha a sztori 1920 környékén zajlik történni.) 

Amúgy azért néztem meg mert egy fekete komédia az bármikor jöhet, lázas-hurutos-taknyosan amúgy sem menne Tarkovszkij, de ez bevállalható volt, másfelől meg Olivia Colman az egyik főszereplő (a másik meg Jessie Buckley), szóval muszáj volt pótolni a műegészt, ha már elém került valami filmes oldalon. (A Videán, csak nem szeretem őket reklámozni.)


Szóval kilencszáz-húsz, angol kisváros, konzervatív közeg, mert bár már nyomulnak a szüfrazsettek, de helyi idősebb nők még a Keresztény Női Kártyaklub körül tömörülnek pletykálni. Colman karaktere egy Edith nevű középkorú nő, aki még a szüleivel él, és olyan képmutatóan vallásos, hogy a fal adja a másikat. Viszont brutálisan trágár leveleket kap, de tényleg ilyeneket, hogy a szülei milyen állatokat basznak szívesen. És persze rögtön meggyanúsítja a szomszéd, nála fiatalabb nőt, mert az eleve egy nemrég jött ír bevándorló, másrészt meg rendszerint rohadtul trágár mód beszél.

És őt aztán le is tartóztatják, előzetesbe kerül, és mindenki nagyjából biztos benne, hogy ő írta a gyalázkodó leveleket, a városka egyre több polgárának. (De csitt, spoiler: nem, Edith saját magának írta, mert gyűlölte az apját, akit ezzel tudott hatékonyan idegesíteni, hátha elviszi egy agyvérzés.)

Ez eddig lehetne valami kisvárosi dráma, és ja van benne az is, de rém szórakoztató, időnként vicces, happy enddel terhelt, meg jók a színészek, és hát az ilyeneknek mindíg bírom a hangulatát meg az atmoszféráját. Kicsit Csengetett Mylord?-érzéssel, de nem annyira abszurd, és nem direktben vicces, pláne mert valós történeten alapul, amit két történész is megírt, és ezekből hegesztették a forgatókönyvet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése