Nagy Ferenec (egy ideje már Ferózza az, akinek két anyja van) régebben lázadó volt, kívülálló és autonóm, de vénségére a fejében durva csend van, elzúgtak forradalmai. Mostanában az egykori zeneipari szakmunkás már az ostobaság frontján harcol, persze a rossz oldalon, újabb és újabb rekordokat dönt baromságokat beszélésből. A legújabb nyilatkozata például egy igazán szép, dermesztően szép gondolatot fogalmaz meg:
„Mindenképpen részt szeretnék venni! Vége van annak a világnak, hogy kussolunk, vagy hogy nem merjük kimondani Szijjártó Péter nevét, mert akkor rohadt fideszesek vagyunk. Hadd én döntsem már el azt, hogy kinek a seggét nyalom, ha nekem az a segg tetszik! Már nincs többé ez a „meghúzódom szép csendben és akkor jobban érvényesülök” mentalitás. Menni kell és segíteni, egy újabb kétharmadot kell csinálni!” - interjúzta az érthetetlen módon még mindig Magyar Nemzet néven megjelenő kormányharsonának.
Szóval a faszi, aki egykor ironikusan hívta magát a Nemzet Csótányának (nyilván a Nemzet Csalogányára rímelve), mára komolyan veszi a saját magára aggatott eposzi jelzőjét, és büszke arra, hogy egy elvtelen seggnyalóvá öregedett. Hát persze, van az a Kossuth-díj, amitől korpásodik a maradék haja.
Miközben lehet, hogy ő még mindig lázadó, elvégre a felcsútista szekta alapvetése, hogy az egész világ ellenük van, meg arról delirálnak, hogy ők kozervatívok, és így a konzervativizmus az új lázadás a globális liberális diktatúrával (!) szemben. (Hogy egy kibaszott diktatúra hogy a fenébe lehet egyáltalán liberális, avagy szabadságpárti, az mondjuk zavaros, de hát a szekta azért szekta, mert a vezérben való hit simán felülírja a racionalitást, sőt, az elemi logikát. Egyébként valahogy úgy képzelem a liberális diktatúrát, hogy annyira kötelező szabadnak lenned, hogy akár a szolgaságot is választhatod. Rohadék egy ügy...)
Szóval Ferenc nertárs, úgy is mint önbevallásos alapú Fidesz-csicska, aki korábban menetelt már büszkén Csurka Pista bácsi zsidózós performanszain is, még mindig polgárpukkasztásban utazik. Hiszen neki tetszik a Kakadu Miniszter Úr segge, és hadd nyalja már, az igazi polgárok meg csak pukkadjanak meg! Mert félreértés ne essék: ő, és kis barátai nem azok.
p.s. Mindeközben Steven Segal, akit sokan tévesen színészként azonosítanak (pedig sosem volt az, a filmvásznon látszani még nem színészet), most odanyilatkozott, hogy ő akár meghalni is kész lenne Putyin cárevicsért a fronton. Amiből két dolog következik:
1. A seggnyalás egyetemes emberi hajlam, akinek már túlzottan lejt az eredeti pályája, vagy simán csak meghülyül öregkorára, annak ez a menekülőútvonal, valami rohadék vezér imádata.
2. Ahogy a népies mondás tartja, könnyű más faszával verni a csalánt, márpedig továris Segal pont ezt teszi, hisz ha valakit nem küldenek a frontra, az tuti ő. Így azért könnyű műfaj a szájkarate.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése