Reggel hét előtt arra ébredtem, hogy valakik fúrják a falat. Méghozzá kívülről, mert a ház oldalfala (amit régennem tűzfalnak hívtak, a fene tudja miért) Börger Kinges óriás molinóval van dekorálva, alatta meg két börgeres órásplakát, amit időnként cserélnek, mint most is.
De hogy ezt miért szombat reggel hét előtt kell csinálni, azt tudja fene, de rohadjanak meg a nevük napján! Pláne mert a fal amit fúrtak az én lakásom oldalfala, szóval a ruhásszekrény mögül gomolygott elő az ütvefúró utánozhatatlan hangja, ráadásul bőven éjfél után aludtam el, úgy fél kettő körül, és öt óra ágyban fekvés, többször újrakezdett alvási kísérletekkel nem igazán pihentető.
Aztán egy idő után abbahagyták a fúrást, és flexeltek egy lendületeset, és makkor még mindig csak hét óra volt. Olyankor meg ugye nincs is jobb egy jó kis flexelésnél, az üdít, frissít, és kondiban tart, nehogy már kialud magad.
És azóta is felváltva fúrnak meg felxelnek a szakférfiak a fal mögött, és nem látni a végét, főleg mert azért tűzfal a tűzfal, mert nincs rajta ablak. De biztos ez valami kis szombati különmunka, amit gyorsan le akarnak tudni, hogy hányan nem tudnak aludni tőlük, arra meg magasról szarnak. pontosabban nem olyan magasról, úgy magasföldszint első emelet magasságában. Ahol lakom.
p.s. Nyolc után aztán levonultak a szakik, én meg nem értem, hogy ha ennyi volt, miért nem tudtak eleve kilenc körül jönni? Persze lehet, hogy máshol is fúrnak még, alakók legnagyobb örömére, csak nekünk volt pechünk, hogy itt kezdtek, és azért korán, mert ebédre azért haza akarnak érni. Vagy a kocsmába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése