A Főnök veje besértődött Magyar Péterre, mert az rosszat mondott róla, aki ugye egy saját lábán álló, döbbenetesen tehetséges üzletember, egyúttal az épített örökséget is folyton menti. Jó, hát főleg magának, mint a termőföldeket is, de legalább nem valami pénzéhes külföldié lesznek ezek a cuccok. hanem egy pénzéhes hazaié, ami ugye eleve más minőség, hisz a pénznek nincs szaga, de az állampolgárságnak ezek szerint igen. Tiborcz, a nomen est omen szegény gazdag aztat nyilvánította ki magából, hogy:
„Kedves Magyar Péter, neked pedig azt javaslom, hogy mielőtt posztolsz valamiről, nézz utána alaposabban a tényeknek, a valóságnak. Mindenkinek jobb lenne, ha az agresszívan vádaskodó, szenzációhajhász megnyilvánulásaid helyett végre Te is az értékteremtés mezejére lépnél”
Vagyis arról lenne szó, hogy szeretné, ha nevezett végre az „értékteremtés mezejére“ lépne, bármi is legyen az. Pedig egy faszt. Ő nem azt szeretné, hanem hogy nevezett húzzon el a vérbe, vagy dögöljön meg, de ne a neve napján, hanem lehetőleg máma még. Szóval a királylány férje félrebeszél, de ilyenek ezek a valódi értékteremtők, hogy baromságokat kell nyomniuk folyton, nehogy a gaz ellen belegáncsoljon nagy országépítő munkájukba. Pedig nem egyszerűen övék az ország, hanem lassan ők az ország. Aminek építőkövei valának: agresszió, korrupció, nagyképűség, rejtőzködés, sértődés. Jól hangzik ez így együtt, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése