Át kellett startolnia, Tiranában landolt Podgorica helyett a WizzAir gépe ma reggel. Ennyi a hír, de nincs itt semmi látnivaló, pontosabban nem volt, mert a köd miatt nem tudott leszállni. és ilyenkor ez az etikett, izé... a protokoll, ezeket mindig keverem, hogy például a halkéssel ne egyél zöldséget, avagy a tizenegyedik parancsolat melyikhez tartozik.
Én egy időben gyakran utaztam Wizz-el, mert a szolgáltatás egy fokkal jobb volt, mint az ultraprosztó Ryanair-nél, a menetrend meg az EasyJet-nél, úgyhogy maradt az. És nekem mázlim volt, mindig ott szálltunk le, ahová indultunk, Londonban, ahol viszont a legenda szerint nagy a köd, csak én nem láttam még, nyilván mert az főleg füstköd volt még az ipari forradalom idején, és innen a sztereotip izé. Olyan volt gyakran, hogy késett a járat, főleg az esti gép visszafelé, de egy idő után azt már beleszámoltuk, hogy ja, ez ilyen, a vonatkozó légijármű az esti járatra már összeszed annyi késést, hogy napi hideg élelemmel kell készülni a reptérre.
Ellenben a repüléssel kapcsolatban eszembe jutott két vicces dolog. (Illetve dehogy ellenben, csak túlmodoroskodom magam.)
Az egyik, hogy az emberek, akik aktuálisan utasként szűkítik be tudatállapotukat, nem képesek felfogni, hogy túl nagy ködben, viharban, vagy fegyveres felkelés kitörésének esetén mégsem ott szállnak le, ahol kellett volna. Számukra személyes sértés az a kényelmetlenség, ami amúgy vis maior eset lenne, őket a légitársaság itt bántja kérem, sőt szándékosan baszik ki velük, mert meg akarja bosszulni a túl olcsó fapados jegyet, amit utólag maga is megbánt. Mármint a társaság, aki ilyenkor már egy személy, egy különösen gonosz vén fószer, aki direkt nem adja vissza a szomszéd srácok labdáját, ami véletlenül a kertjében landolt. Mert ilyenek ezek. A biztonság az meg ugyan már, az csak kifogás a kibaszásra!
És hát a biztonság, tényleg. Sokan félnek a repüléstől, merthogy az veszélyes. minden statisztika arról szól, hogy adott időszakban nagyjából 60-szor kevesebben halnak meg légi, mint közlekedési balesetben. És aki fél felszállni egy repülőre, az ennek ellenére gondolkodás nélkül ül kocsiba vagy száll fel egy buszra. Pedig hatvanszor nagyobb esélye van meghalni benne, ami azért már nagyságrendi gombócból is sok.
Volt olyan ismerősöm, akivel egyszer együtt utaztam, és Ferihegyen, a gép lépcsúja előtt állva még győzködni kellett kicsit, hogy szálljunk már be, mert ránk várnak, és attól hogy még nem repült, nem elsőre fog meghalni mondjuk az Alpokba csapódva. És tényleg, azóta is él. Egyébként szoktak még félni a terrorizmustól is, de aki az elmúlt húsz évben járt már repülőtéren, az már nem igazán, mióta az embertől a félliteres ásványvizét/sörét elveszik, azóta nehéz fegyvert avagy bombát felvinni. De ha valaki biztosra akar menni, akkor vigyen fel maga egy bombát a fedélzetre, és ne robbantsa fel. Mert annak az esélye, hogy bomba van a gépen, mondjuk egy a millióhoz, de annak, hogy kettő, már statisztikailag kifejezhetetlenül kicsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése