Török Gábor politikaológusnak eszébe jutott valami a közmédiáról. Hogy egyrészt randa dolog amit Ártunk és Ormányunk művel vele, másrészt azért korábban is volt ott politikai befolyás. Hogy azért a mostani rezsim média-leuralásához képest Fletóék a fasorban sem voltak az TG-nek nem jut eszébe, illetve csak érintőlegesen. De ő már régóta Mr. Egyrészt-Másrészt művésznéven lép fel a hazai nyilvánosságban, amitől egyrészt kurva unalmas a szövege, másrészt rohadt idegesítő. (Ja, ez mehet egyszerre, amit unok, az engem jobbára idegesít.)
Török mintha úgy tekintene a politikára, mint puszta hatalomtechnikai manőverek sorozatára, és az elmúlt másfél évtizedben túl gyakran mondta/írta azt a felcsútisták legocsmányabban antidemokratikus manővereire, hogy ügyes! (Nem szó szerint persze, de lényegét tekintve.) Morális kérdések nála nemigen merültek fel, azaz ha valaki megnyer egy választást, azt jelenti, jól politizált, akkor is ha közben szétvert egy országot. Mert a politikai siker egytelen mércéje a hatalom megszerzése és megtartása. Na ez kurvára nincs így, egy állam működtetésének a hatalom csak eszköze, de ha öncél, akkor jön az önkény, amit magunk körül láthatunk.
És jellemző, hogy a politikatudományi elvtárs még mindig közmédiának hívja a propagandagyárat. Pedig az nem a közé, még annyira sem, amennyire egykor volt, ez állami média. Mivel pedig az állam maga a kormány (a parlament, az önkormányzatok csak jól fizető bábszínházak), a kormány meg maga a Párt, ez az egész izé pártmédia. És akkor még a logikai sorban az következne, hogy a Párt maga a Vezér, szóval a pártszolgálatos média is nagyrészt a főnököt szolgálja. Aki meg erre csak egyrészt-mástrésztezni tud, az menjen a fenébe, főleg ha a fene jó messze van tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése