Tegnap benéztem az elnézett nemfilmet, mert annyi megvolt, hogy találtam valami újabb netflixes eresztést, aminek a címében van az árnyék, erre kaptam egy darabolós videojátékot. A Kóbor árnyék helyett eleve Az árnyék a szememben című dán háborús drámát kellett volna megnéztem, de a memóriámnak ennyire már nem tellett elsőre.
Nade. Ma azért már délelőtt bepótoltam, és tényleg megérte, mert ez valóban dráma, egy nagyon kemény dráma, mondjuk milyen is lenne, ha a nácik által megszállt Koppenhágában játszódik. És lényegében arra fut ki, hogy a brit légierő a helyi Gestapo-kollaboráns szervezet székháza helyett tévedésből lebombáz egy katolikus lányiskolát, apácástul, gyerekestül. És mivel ez is valós történeten alapul, nehéz is lenne nem drámainak lennie, mikor a végén, a stáblista előtt hosszan listázzák az áldozatok neveit.
De addig is több szálon fut a sztori, van a csávó, aki nem beszél, mert látott egy égő autóban embereket meghalni, a rokon kiscsaj meg a barátnője, akik megpróbálnak segíteni neki, a lányiskolában tanító fiatal apáca, aki nem tudja, hogy a rémségek közepette hisz-e még bármilyen istenben, meg a HIPO (ez volt a dán Gestapo) egyenruhása, aki tudja, hogy ha a németek veszítenek, őt megölik a honfitársai, ezért inkább lelép. Miután találkozik a hitetlenségbe hajló apácával, hisz ő meg a hitet keresné már.
És ezek a szálak szépen összeérnek a végére, a bombázásban, ahol ráadásul az egyik kötelék vezérgépének pilótája rájön, hogy rossz célpont felé tartanak, és leállítaná az egészet, de a második hullám ettől még támad. Ilyen remek időzített bombákkal, hogy a suli pincéjében rettegő gyerekek még hallják ketyegni a cuccot, mielőtt az a fejükre robbantja a födémet.
Amúgy van benne elégsok rideg erőszak (dehát a II. világháború nem vidámparknak épült), és érdekes, hogy gestapósokat vagy SS-katonákat például nem is látunk, itt dán kollaboránsok kínoznak dán ellenállókat (meg brit ügynököket), mondhatni megoldják házon belül, hogy ki a tettes és ki az áldozat.
A színészek, és a gyerekszínészek is ott vannak a szeren, a látvány néha kifejezetten grandiózus, a De Havilland Mosquito vadászbombázók, például látványosan vadászbombáznak, csak ez esetben nem ott és azt, amit kellene. A film legnagyobb erőssége mégis maga sok kis dráma, ami egy nagyobbá áll össze, és az érzelmesebb nézőnek van min bőgnie a végén. De hát ezt lehetett tudni az elején is, hogy sírás lesz a vége.
No és nem lehet elfeledkezni arról, milyen fájdalmasan aktuális Az árnyék a szememben, hisz nem volt olyan rég, mikor a neosztálinista orosz diktátor serege bombázott meg egy kijevi gyerekkórházat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése