Sokféleképpen lehet csinálni pizzát, ami nem az, például főzhetünk bablevest vagy tejbegrízt, kenhetünk egy vajas kenyeret, és egyik sem pizza. Ezt is feltalálhattam volna, de rémlik hogy bablevest meg tejbegrízt ettem gyerekkoromban is, mikor még nem voltam feltaláló és panelporli autoséf. (Azért autoséf, mert csak én eszem a főztömet, jó ideje már.)
Tegnap este viszont kifejezetten pizzára vágytam, és margarinos rozskenyérnek határozottan nem olyan volt az élményfaktora, de ha éhes vagyok (márpedig!), akkor a hagyományos pizza is macerás, plusz hétvégi programként második napja szédültem, úgy meg nem jó a konyhában sürögni-forogni, de különösen az utóbbi. (A sürögésről amúgy is csak sejtelmeim vannak, hogy az mi lehet...)
Úgyhogy feltaláltam. Magam és a pizzát, ami nem az, egyaránt. Az úgy volt, tisztelt bíróság, hogy a hagyományosnak mondható (jó, általam annak mondott) pizzatésztába eleve belekevertem a fűszeres paradicsomszószt, meg egy kis krémsajtot. Aztán megsütöttem a cuccot a serpenyőben, amiben délben még halat, és még volt benne maradék olaj, úgyhogy kapott egy kárászos beütést is az anyag. Ami így nem simán pizza nem lett, de margherita sem, és ha már, a végén tettem rá egy kis sült cukkinit is.
Nem lett rossz, illetve biztos az lett, csak én voltam már túl elég éhes, úgyhogy befaltam, így legalább nem kellett szembesülnöm vele később, hogy hidegen már milyen szar, akkor is ha megint éhes vagyok, mert a vércukrom már leért a pincébe. Legközelebb, de legkésőbb hamarosan, feltalálom majd a forró kókuszfagyit vaníliával, csak még ki kell találnom, abba hogy lehet belekombinálni a paradicsompürét, elvégre kéne valamit kezdeni a maradékkal.
Meg majd csinálok ilyet is, csak meg kell várni míg a szomszéd csaj megunja a tengerimalacát, mert akkor majd elkérem, és persze elfelejtem megkínálni:
borsonline.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése