2024. október 11., péntek

Mocsári fantasztikum

A Caddo-tó annyira új film, hogy tegnap került ki valamelyik streamingszolgáltatóra (talán a Maxra, én persze nem ott láttam), és csak bele akartam nézni. A közepe táján meg kis híján hagytam a francba, mert egy ilyen krimivel kevert családi drámából tizenkettő egy tucat. Aztán egyszer csak kiderült, hogy ez igazából sci-fi, amolyan időutazós odabaszás, de ennél tényleg a fal adja a másikat.

Az alapötlet amúgy a kedvenc Dr. Who epizódomat idézi (Blink), csak itt nincsenek síró angyalok (ha valaki egyáltalán érti az utalást), de van valami a mocsárban, ami olyat csinál.
Mert a helyszín egy mocsár (bár a cím szerint tó, de ahol fák-bokrok között csónakáznak, az szerintem mocsár. Itt él egy mozaikcsalád, miszerint anya és nagylánya (olyan 17-18 a sztori szerint), meg férje a lelkész, és annak a nyolcéves lánya.

Csupa Matula bácsi, Matula néni meg Matula csaj, ilyen lápi emberek (de korántsem Mocsárlények), akik csónakkal járnak mindenfelé, és ha látnak egypár farkast, nem betojnak, csak csodálkoznak, hogy mit keresnek ezek itt?
Legalább két történetszál van, az egyik eleinte zavaros, a másik meg nagyon, de a végére azért összeáll a dolog, méghozzá egész hajmeresztő módon. És úgy, hogy igazából semmi bűntény nincs az egészben, semmi thriller vagy horror, pedig annak indul. A nagylány ugyanis rosszban van az anyjával, nem is igen alszik otthon, a kislány meg eltűnik, feltehetően úgy hogy a szeretett mostohanővére után indul, aztán nem látják többet.
,
Persze, hogy bűntényre gyanakodnak, elrabolták a kiscsajt az kurvaélet, biztos a lápi boszorkány, de gyanúba kerül (az nézői fejekben legalább is) pszichoanyu, a mostoha akit elhagyott anno a pasija, egyszersmint lánya apja, és azóta sörbe meg családon belüli lelki terrorba fojtja bánatát.

A kiscsajt végül megtalálják, többen egyszerre több helyen, több idősíkban, bár ez eleinte pont nem világos a misztikus gomolygás közepette. De annyi biztosnak látszik, hogy van valami időugrás a múltba, vagy valami átlépés egyfajta alternatív valóságba, ezen a téren a forgatókönyv eleinte annyi szálat mozgat, hogy elég nehéz követni. És nem lőném le a poént, a Videán fent van a cucc, meg lehet nézni ingyér', pontosabban semmi sincs ingyen a neten sem, hisz maga a net-előfizetés is pénzért van sajnos, pedig én szívesen fizetnék mondjuk indiai grízpudingban...

Ám mivel nem bírom ki, csakazért is leírom a nagy csavart, ha már a fél délelőttöm ráment a  történet megfejtésére. Ja, agytornának se rossz, miközben azért filmként is működik, meglepően szépen fényképezett, a főszereplő csaj (Eliza Scanlen, eddig nem is hallottam róla) nagyot megy a lázadó lápi lány alliteratív szerepében, bla, bla, bla...

Szóval a lényeg, nyilván kitakarva, hogy ne rontsam el senki aha-élményét:
Az van, hogy a főszereplő csaj mostoha-kishúga egy mocsári időkapun, ami valamiért csak alacsony vízállás esetén aktiválódik, visszakerül 1952-be. A keresésére induló egyik csávó, bizonyos Paris szintén, ő találja meg, és viteti el kórházba.  Később ő visszajut a jelenébe, 2022-be, de a lány ott marad nyolc évesen, és onnantól abban a korban nő fel. És ő lesz Paris anyja, akit a fickó már rég sirat, mert 1999-ben meghalt. Vagyis a nagylány, Ellie kishúga és az ő ismerősének Paris-nek az anyja ugyanaz a személy.
És ezzel nincs vége. Mert Paris közben Ellie apja is. Mindketten kilyukadnak ugyanis az időkapu által 2005-ben is, ahol Ellie találkozik egy nővel egy parkolóban (kisgyerek van a gyanúsan ismerős nőnél), és meglátja nála a húga nyakláncát. Mire a nő azt mondja, hogy de ezt a pasijától kapta, aki azóta lelépett, az meg az anyjától. És a pasi persze Paris, a nő Ellie anyja, a kisgyerek a karján, meg ő maga. És mikor Ellie anyja azt mondja, hogy az apja elhagyta őket, akkor az csak visszament a saját jelenébe, 2022-be, ahol a lánya meg már végzős középsulis, miközben ő is csak huszonéves, és persze ismerik egymást, csak nem tudják, kik is ők ebben a relációban. Mint ahogy Paris ismeri a nyolcéves Annát, csak nem sejti, hő az anyja. pontosabban, hogy ő lesz (volt) az anyja, a fene tudja mi lenne itt a jó igeidő. Ja és akkor ugye a kis Anna, a mostohanővére nagymamája. Is.
Na, mire ezt összeraktam fejben, az eltartott egy darabig, ami nálam sok.

Szóval aki teheti nézze meg, de ne olvassa el előtte a fentieket. Nem mellesleg M. Night Shyamalan volt a film producere, és olyan is, de ezúttal a legjobb értelemben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése