A Szuvenírvédelmi Hivatal (nem, nem szuverenitás, lófaszt védik ők azt) most, hosszas vizsgálódás után (azaz végre elolvasták a honlapon a nyilvános adatokat) megállapította, hogy Átlátszó(ponthu) „...külföldi finanszírozás bevonásával - az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet folytat, Magyarország számára súlyos politikai, gazdasági és társadalmi károkat okoz.“
Mondja ezt a rezsim ökleként funkcionáló, kurva sok közpénzt égető sóhivatal, komolyan, ezek lövetnének is, ha végre Semmilyen Zsolt elvtársnak eszébe jutna benyújtani egy alkotmánymódosítást, éjfél előtt tíz perccel. Pedig az Átlátszó egy oknyomozó portál, ami jellemzően a kormányzati korrupció környékén kutakodik, ami nem is akkora vállalás, tekintettel arra, hogy a korrupció nálunk nem rendszerhiba, hanem a rendszer lényege. (Ezt egy alkalommal pont a sóhivatal vezetőjének jó édes papája mondta bele a nyilvánosságba, aki szintén jó elvtárssá züllött ebben a rendszerben.)
Lassan tényleg ott tartunk, hogy abból látszik, ha egy civil szervezet vagy sajtótermék jól végzi a dolgát, hogy a Karmelitából ráküldik a közéleti verőembereiket. És a Szuvenírvédelmi Izé mellett ott van a Magyarságkutató Miafrász, meg a Huszonsokadikszázadi Intézet, amik úgy tudományos műhelyek, ahogy én szívsebész.
Úgyhogy szeretném feljelenteni magam a magasságos hivatalosságnál, hisz hosszú évek óta a webes internethálón gyalázom pártunkat és kormányunkat (bocs, pártjukat és kormányukat), például a miniszterelnök elvtársról is olyanokat írok, hogy szociopata, cezaromán, ha nem lett volna rendszerváltás, most a kommunista párt főtitkára lenne, meg hogy dagadt. És ez utóbbi nem body shaming, avagy testszégyenítés, hisz ha valaki folyton a sport fontosságáról hadovál, közben meg úgy néz ki, mint aki megevett egy komplett disznóvágást (vendégekkel együtt), annál csak jogos kritika.
És teszem ezt párszáz embernek, de gyakran napi szinten, ám mondjuk a Soros-hálózat, vagy a Brüsszel még sose tolt meg pénzzel ezért, pedig igényem, meg szükségem az lenne rá. Vagy legalább valami New Yorki tanulmányúttal, illetve azzal mégse, nem repülnék az óceán felett inkább. Akkor egy Londonival, mondjuk.
Mert már évek óta nem voltam Londonban, pedig előtte rendszeresen jártam oda tanulmányozni a példaértékűen rohadó liberális demokráciát, különös tekintettel a Cadbury csokikra, a ciderre meg a tizenkilencedik századi festészetre (na jó, mint amolyan beteg léleknek, a modern művészet is jöhetett). Szóval nyitott vagyok a guruló fontokra, lehet őket küldeni az ismert számlaszámomra. Számomra. Elvégre a hazaárulást sem adják ingyen, de hoznék valami szuvenírt a hivatalnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése