Danny boy (már nem az)

Ma van az egyik kedvenc rendezőm, Danny Boyle születésnapja, a 68. Nem tudom, hogy ő-e a kedvencem, mert van sok, de az biztos, hogy kedvenc filmemet ő rendezte, ez pedig a Trainspotting. A edinburghi egyszerű, kétkezi heroinisták életét bemutató mű már eleve egy remek regényből, Irvine Welsh azonos címűjéből. És nekem nagyon bejött a folytatás is, ami az 1996-os elsőhöz képest 2017-es. avagy a szereplők pont együtt öregedtek velem. Renton, Spud, a Beteg Srác no meg a felejthetetlen Begbie karakterei és története belém égett, miként a film zenéje is.

De igen jó volt a 28 nappal később, meg annak a folytatása, a 28 héttel később (meg a 127 óra, ha már a "számok a címekben" tematika mentén haladok), A part meg a Napfény, sőt már az első filmje, a Sekély sírhant is.

A Gettómilliomost viszont alig bírtam végignézni, felháborító, hogy pont azért a fércműért kapott Oscart, mikor a Trainspottingért járt volna.

Meg volt ugye a Yesterday, egy Beatles nélküli világ víziója, ahol csak egy csávó emlékszik a zenekar számaira (de ő se mindig pontosan), így aztán belőle lesz a világsztár, miközben John Lennon egy tengerparti házban éldegélő öreg halász. Na, ez ebből van, ahol a két főszereplő, Himesh Patel meg Lily James énekel dalolva bitliszt.

p.s. A Danny boy az a biznyos híres ír dal, ami már agyon van kooptatva, dennibojt szereti a csaj, so much, és ettől romantikus-szirupos hangulatba kerül. A jutyúbon van egy csomó feldolgozása, de mindegyik nyálas, csak nem bírtam kihagyni a nyelvi poént a rendező nevével való rímelés okán... Bocs.