Ma 66 éves Billy Idol (Vagyis William Michael Albert Broad), és most mondhatnám, hogy majd akkor szóljon, ha 666 lesz. De nem mondom, igazából nem lenne érdemes neki még hatszáz évet öregednie, hisz bár punknak indult, de aztán egy rendes műmájer popzenész lett belőle, sátánisták zenészkörökben meg amúgy is csak norvég black-metál zenekaroknál fordulnak elő kissé.
Én tizenévesen mindig azt hittem, hogy a csávó amerikai, úgyhogy nagy felfedezés volt, mikor kiderült hogy angol, nem mintha számítana, a zenéje abszolút nélkülöz mindenféle nemzeti karaktert, amire persze a popipari szakmában egyébként sincs semmi szükség. Amit csinál, az amúgy nem rossz, de sajnos nem is jó, amolyan eldobható popzene, bár kétségtelenül a jobbik fajtából.
De van az a három sör, amitől például az alábbi műremek már nem tűnik kínosnak, sőt akár tetszhet is, de a legdurvább ma fogyasztott italom egy kávé volt, szóval tudja fene.
A kovácszoltán-alakú, úgynevezett kormányszóvivő ismét remeket posztolt a fácsén. Ezúttal az általa beszerzett adventi (kádéenpéül: áádventi) koszorúról, amin már meg is gyújtotta az első gyertyát. Ami szerintem hiba volt, tekintve hogy maga a koszorú sörétes puskához való töltényhüvelyekből áll, nyilván a béke és szeretet ünnepére való készülődés jegyében. Oké, valószínű, hogy azok csak töltényhüvelyek, és nincs bennük lőpor, de az ördög adventkor sem alszik (nem csak a Hargitán), nem régi hír, hogy Alec Baldwin is egy vaktölténynek hittel puffantotta le az operatőrét egy forgatáson. Szóval én azért vigyáznék, ez a koszorú már amúgy is gyilkos merénylet az elemi jó ízlés ellen, nem kellene a helyzetet tovább súlyosbítani.
Mint látható a cucc ronda és ízléstelen, és valami különösen morbid humora van. Kivehető ugyanis a jobb alsó sarokban, hogy eme förtelmet fenyőfás-rénszarvasos szalag "díszíti", vagyis egy olyan állaté, amilyeneket ő és Semmilyen nertárs pont le szoktak lőni, hogy aztán helikopterrel reptessék kissé a hullát.
Ennek valahogy sem a természeti népek napfordulós szaturnáliáihoz, sem Jézus születéséhez nincs köze, de ha valaki látja a kapcsolatot az szóljon. Persze tudjuk, Kovácsék maximum szájkeresztények (azok persze nagyon), de az, hogy észrevegyék mekkora taplók, és legalább ne dicsekedjenek vele, épp ezért már nem várható el tőlük.
Amúgy szerintem ez a koszorú-tematika még számos továbbfejlesztési lehetőséget rejt. A töltényes-szarvasos kombó helyettesíthető a kettőt egyesítő, eredménycentrikus installációval is, azaz maga a koszorú lehetne például lelőtt kisemlősök (mondjuk nyulak) koponyáiból, csak hogy még egyértelműbb legyen a karácsonyra várakozás üzenete.
Engem egyébként (úgyis mint részemről) nem igazán zavarna, hogy Kovács nertárs mekkora bunkó, ha egyrészt nem lenne kormányzati főfasz, másfelől meg otthon, a négy fal között csinálná. De ez a szánalmas még büszke is rá, kiteszi ország-világ elé, hogy mi, min népesség egyszerre röhögjünk és szörnyülködjünk rajta.
Persze röhögni nehéz ha tudjuk, egyébként komolyan gondolja.
Lassan vége a takonyhétnek, de a takonynak még nem teljesen. Kicsit olyan ez is, mint a blekfrájdéj, ami kulturálisan tényleg fekete, viszont minden kicseszett kereskedőnél minimum egy hétig tart, amit aztán meghosszabbítanak még egy héttel. De hogy lehet két hétig péntek? Ennél szarabbat el sem tudok képzelni, hogy ugyanis mindig örülök neki, hogy végre péntek, holnap már itt a hétvége, erre másnap megint péntek, és harmadik és negyedik nap is, mindig az a kurva péntek. Két hét alatt ez az időcsapda a legtöbbeknél már elég egy rendes idegösszeomláshoz, a hétvége állandó ígérete miatt rosszabb, mint egy állandósult szerda. Ilyen értelemben joggal hívják feketének, bár már akkor is így hívták, mikor még tényleg csak egy napig tartott. Akkor nyilván a verekedésig fajuló rohambevásárlás miatt volt fekete, de már online feketül, ám kattintásokkal nem lehet offline pofozkodni, úgyhogy muszáj volt a kereskedelmi rabszolgák nagy örömére elnyújtani a picsába.
Egyébként épp ma olvastam, hogy Romániában már hivatalosan használható román kifejezésként a blekfrájdéj, a féknyúz meg a szelfi, bár annak már nem néztem utána milyen írásmóddal. De a kortárs nyelvújítás nálunk is virágzik, a minap például egy olyan cím jött szembe, talán az Indexen, hogy Valamilyen Tibor a párjával vörösszőnyegezett. (Tibornak persze neve is volt, meg arca, de mivel egyik sem volt ismerős sehonnan, nem bírtam megjegyezni.)
Nade ettől a "vörösszőnyegezéstől" én meg magamban kurvaanyáztam egy lendületeset, mert az legalább már egy bevett nyelvi fordulat. És igen, tudom hogy a nyelv nem egy merev struktúra, hanem igazából egy folyamat, azaz állandóan változik, de ha a vörösszőnyegezés irányába, akkor az nekem nem tetszik. Átpártolok az angolra mondjuk.
Bár az angolok sem fenékig Yorkshire pudingok, pár napja merült fel bennem, hogy mekkora baromság már ez az Xmas. Aminek lényege ugye, hogy Krisztus születésének ünnepén (mint tudjuk nem a születésnapján, csak az ünnepén), pont a nevét, azazhogy Christ rövídit egy X-é. De akkor már, például Malcolm X nyomán lehetne a Megváltó X Jess, esetleg Malcolm J. Ezeknek a keresztényeknek sem kellene olyan mereven ragaszkodniuk a hagyományaikhoz, ha a Piroska és a farkast át lehet írni politikailag korrekt, nem horrorrá, akkor a Bibliát is, darab-darab, igazából egyik sem tartozik a kapásból hihető kategóriába.
Persze ha lenne Isten én hinnék benne, és jól leszúrnám, hogy miért nem bír már véget vetni a lassan terebélyesedő Takony Heteknek. Angolul Snot Weeks.
A kövérlászlói értelemben vett parlamenti házmester, úgy is mint gyakorló paranoiás szerint, a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot az ellenzék jelenti. A hvg.hu cikke szerint ráadásul a megoldást a titkosszolgálatokról várja. Oké, azt rég tudjuk, hogy a főházmesternek elgurult a gyógyszere, és nem szaladt utána, úgyhogy újra meg újra szintet lép az agresszív politikai ostobaságban. De ez, hogy a titkosszolgálatokat küldené az ellenzékre, mégis csak meglepő, mert ilyesmit fasza kis diktatúrákban természetesnek vesznek ugyan, de elvileg mi még csak egy új típusú autokrácia vagyunk, így ezt nem vártuk tőle.
Hogy neki mindenki aki nem fideszes az kommunista, Kun Béla örököse, azt már megszoktuk tőle, hát istenem, ennyire hülye szegény, kár hogy ő az egyik közjogi méltóság. Illetve lenne, mert pont a méltóságot nélkülözi ezekkel a paranoid téveszméivel, meg a kicsinyes bosszúival, amikor már egyes véleményeket is milliós bírsággal büntet. pedig az illető ellenzéki képviselők fele annyira durvákat sem mondanak, mint amilyenek ő a legnagyobb természetességgel.
Persze ha a magyar titkosszolgálati vezetők nem akarják a börtönben végezni, nyilván nem hajtják végre a Párt öklének alig burkolt utasítását. Ám mondjuk az orosz szolgálatoknak ilyen skrupulusai már nincsenek, a vezető nertársak meg már amúgy sem látszanak ki VlagyimirVlagyimirovics seggéből. (Majdnem azt írtam, hogy 'alfeléből', de Putyin nem érdemel ennyi tapintatot sem.)
Amúgy meg én vagyok a hülye, hogy szombat délután pont kövérlacával foglalkozom. Abba is hagyom, elvégre olyan szépen süt a naplemente.
A Fekvehányás utcában télen van ősz, ősszel tavasz, a nyárt meg vagy megtartják vagy nem. De ha igen, akkor tavasszal. Ez persze még csak három évszak, de hát ez egy lakótelepi környék, az ittenieknek nem telik többre. egyesek mesélik, hogy a Gerbera-hegyen, ami a helyi Rózsadomb néha öt évszakra is futja az újgazdagoknak (régi gazdagok nem laknak a városban), de ők egyébként is flancolnak, hisz autóval járnak, meg nyaralni, meg rendszeresen fogorvoshoz -szóval csupa olyat művelnek, amit a Fekvehányás utcaiak közül kevesen.
Ehhez képest meglepően sok autó parkol a panelházak közti résekben, de igazán ritkaság, ha néha valamelyik elindul közülük. ezek az néhai járművek főleg arra jók, hogy a tulajoknak fontoskodva lehessen matatni velük, hadd lássa mindenki, hogy nekik kocsijuk is van, nem csak lejárt devizahitelük és krónikus betegségeik.
A másik státusszimbólumnak az számít, ha valaki rendszeresen be tud ülni valamelyik környékbeli kocsmába, és nem állva, a garázsbolt előtt issza az akciós, Bier márkájú macedón sörét. Mert a kocsmában Dreher van, kábé kétszer annyiért, és Feles Keserű helyett Unicum, szóval például Ifás Géza is csak karácsony környékén néz be a Tocsogó Bár és Grillbe, persze rosszabb években csak az ablakon át. De hangulat azért így is átjön.
Így aztán legtöbben inkább autómosással ünneplik az ünnepeket, hogy a szomszédok is lássák, esetleg ajándékba két lottót is vesznek szeretteiknek, nem mintha a remény halna meg utoljára, meghalt az rég, de az indokolatlan pénzkidobás is olyan ünnepi hangulatot teremt.
A helyiek nem hisznek a feltámadásban, de húsvétkor szívesen locsolkodnak pálinkáért, karácsonykor viszont ilyen nincs, úgyhogy az ünnepi várakozás (régebben: advent) jegyében simán csak felbaszódik bennük az ideg, mikor a huszadik blekfrájdéj hirdetés jön szembe, hogy vegyenek akciósan új tévét, alig több mint háromszázezerért.
Azért az aldis akciós prospektust elolvassák, már csak a miheztartás végett is.
Ez a hét a betegségről szól menthetetlenül, a hét elejére döntött le a láz, árasztott el a takony, és kábé most kezdem embernek érezni magam. Hétfőn megyek vissza az orvoshoz aztán keddtől remélhetőleg dolgozni, mert a táppénz leamortizálja az amúgy nevetséges fizetésemet. (Nevetségesen alacsony fizetésemet, különösen annak fényében, hogy a munka meg nehéz, de legalább monoton, és ezt tényleg nem akarja senki megfizetni.)
Úgyhogy indokolt a világvég- hangulat, különösen mert hideg van, sötét és esik. Utóbbi miatt a lehullott levelek is takonyszerű masszává állnak össze, bár ezt én csak az ablakból szemlélve élvezhetem. Plusz hajnal felé lefejeltem a vécéajtó, de ennek pont nincs köze a takonyhoz, csak rossz már a zár és időnként kinyílik (úgy félig-meddig), hogy fennakadjak rajta a sötétben. Azaz a látni és látszani közlekedésbiztonsági elve itt nem működött, mert az ajtó nem látszott, én meg nem láttam. Felmerült bennem, hogy használni kellene a villanyt, de még várom az ezzel kapcsolatos uniós állásfoglalást.
Addig is darabolós horrorokat nézek, az az évszaknak megfelelő műfaj, nemsoká úgyis jönnek a kretén karácsonyi mozik, hogy egy vallási ünnepet szirupba áztassanak, sérelmünkre
- De minek süt az a kurva Nap? A szemembe bele, a saját ablakomon át, mikor november van, csessze meg! Nem azért születtem mérsékelt éghajlatra, hogy ilyenkor is napszemüvegben kelljen nézni a teleshoppot, Persze, persze Irénke szerint vehetnék egy refluxos, reluxás vagy milyen sötétítőfüggönyt, de nekem ilyesmikre nem telik az endékás nyugdíjamból. Most tehetek én arról, hogy mikor '83-ban ki lehetett menni németbe, nem tudtam, hogy melyik-melyik? Dajcsmark iszt dajcsmark, mondta a Béla is, igaz hogy később a valutás boltban az enyémért nem adtam kokakólás dobozos sört, vagy napszemüveges táncolós rágót, vodka meg ugye volt a sarki boltban is, olcsóbban... - panaszolta bele a délutánba Aranka, a Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt, nem mintha arrafelé vett volna bármit is, egyszerűen csak útba esett neki a lépcsőházajtó és a Fekvehényás Büfé és Falatozó között. (Utóbbiba épp a törzsutas-pontjait gyarapítani indult, jól jön az ilyesmi karácsony előtt, mikor az ember már majd' mindent forraltbor-analógiában számol, no meg a társaság ugye.)
A csirkebolt előtt kutyasétáltatást imitáló lépcsőházi nótafák, és önkéntes offline hírportálok igen helyeseltek neki, mert régen a november az november volt, nem ez a tavasziaskodó szar. Olyankor az ember rendesen ázott-fázott, miközben Fifikét a kolbász alakú tacskót fent felejtette a lakásban, a visszereiben érezte a liftig vezető nyolc lépcsőfokot, de ma már...? Ezek a mai időjárások már szót sem érdemelnek, Fifike se tudja, milyen évszak van, így téli álom helyett tavaszi lelkesedéssel kakálja le a padlószőnyeget.
Hát igen, mióta az istenek egyre többször, és pláne gyakrabban a Föld nevű, galaktikusan is enyhén szólva mellékes bolygón szeretnek Monopolyzni, az idő járása pont olyan valószínűségek mentén működik, mint a kockadobás, a hamiskártyázás hamiskártyásokkal vagy a legutóbbi holdtölte szubjektíven megélt időpontja. azaz tudja a fene.
De hát a novemberi tavasz nem egy Nemzeti Konzultáció, hogy előre tudni az eredményét, az egész puszta formalitás, itt legfeljebb abban lehet biztos az ember, hogy nem lehet biztos semmiben. Mióta Jörd, Thor anyja, úgy is mint a föld istennője nagyjából magasról (igen magasról) tesz az egész helyre, a mindenféle valhallai szerzetek egyik kedven játszóterévé vált a hely.
Különösen Hödr aktív, aki igen fontosnak hiszi magát, hisz ő Odin fia, és szeret dartsban dönteni olyan vicces helyzetekről, mint az időjárás, háborúk vagy szűzlányok terhességi tesztjei, ám mivel teljesen vak, a dobásai gyakrabban landolnak valaki mézsörében, mint táblán, minek okán Sol a napistennő (aki szereti a mézsört, és nem szereti benne a dobónyilat), direkt süt egy tavaszt a novemberbe.
Aranka e tekintetben csak egy óhatatlan veszteség, persze szórakoztató azt nézni közben, hogy mennyire ki van akadva a napsütésre, pláne hogy húsz métert kellene megtennie a kocsmáig, de másfél órányi sirám közepette, ez nem is egy könnyen leküzdhető táv.
hiába no, mindenkinek megvan a maga ereszdelje. Már ha van ilyen szó, akár véletlenül is...
Nagyon érdektelen kérdés, hogy akkor most a kávé meg a tea egészséges-e? A vodkával, a kokainnal vagy az online fogadással kapcsolatban senki sem tesz fel ilyeneket, tolják, aszt' annyi. Sőt, kérdem én kurva kibaszott fáradtan, és cérnavékonyságúra kopott idegekkel, a munka egészséges? Javarészt egy faszt, hogy finoman kulturált maradjak, ha kicsit sem kreatív a munkád, csak az a lényeg hogy lógjon a beled, és tartsd a ritmust, lényegében nem különbözöl egy ókori gályarabtól, csak mondjuk egy számítógépes terminál dobol neked, egy dagadt, szőrös félmeztelen hajsár helyett. De ettől még nincs időd gondolkodni, pisilni, körbenézni vagy egyáltalán humán módon létezni miközben egy szál pólóban fagyasztott cuccokban turkálsz könyékig. Megfázva, by the way...
És akkor engem érdekeljen, hogy reggeli (hajnai fél háromkor fogyasztott) kávém egészséges bír-e lenni? Nyilván nem, de a rövid távú túlélés eszköze, hosszú távra meg gondolkodjon az, akinek vannak hosszú távú tervei. A brit tudósok felütésű cikkek meg kábé annyira relevánsak, hogy nemigen, avagy a fene se tudja.
A helyzet ugyanis tényleg az, hogy az élet egy nemi úton terjedő betegség, aminél halálozási arány száz százalék, legalább is eddig még mindenki belehalt, és e tekintetben tök mindegy, hogy a Rózsadombon vagy a Fekvehányás utcában szocializálódott-e, miként az is, hogy mennyit teázott.
Kávézom az egészre, egy életem, hátha megtalálom, lehetőleg a világvége előtt még egy-két nappal.
A világra való rátekintésem, offline üzemmódban, az erkélyajtón keresztül működik. Nekem annyi a külvilág, amennyit az ablakon keresztül látok itthonról, mert vagy dolgozom, vagy alszom, vagy nincs kedvem menni sehová. Igazából négy éve nem tettem ki a lában Kaposvárról (környező településekre munkába járás itt nem számít), nem utaztam, nem nyaraltam, nem teleltem, nem őszöltem, az utazások Depresszióba meg ugye nem ér, pedig rohadtul kéne már...
Mert az utazás a világba fontos a lelki mindenféleségem szempontjából, csak nincs miből, nincs kivel, és akkor eléggé mindegy, hogy nincs hová. Már csak az első kettő miatt sem. Bár tizenév alatt hozzászoktam, hogy mindig van kivel. Manóba...
Karas Mónika a csendes közpénz-szivattyúk egyik prototípusa, most például úgy kap nagyjából 41 milla lelépési pénzt, hogy valójában nem tett érte semmit. Pontosabban nyilván azért jár neki egy keményen drogozó kisember sokévi fizetése, mert nem csinált semmit, egy szalmaszálat sem tett keresztbe a kormányhitű médianyomulás előtt, igazi sóhivatalként működtetve az általa vezetett médiahatóságot.
Tette ezt eddig kábé havi négymillióért, mostantól viszont egy évig nem dolgozhat a médiában, ezért jár neki a 40+ millácska, nehogy már éhezzen szegény addig is, meg a családja ugye... Hogy egy párszolgálatos végrehajtó-droid munkáján mi a fasz ér havi négy milliót az teljesen elképzelhetetlen, viszont látható, hisz pont ennyi adóforintot tömünk a zsebébe jó ideje már.
Mostantól meg egy nem kicsit többet. Mert Mónika nertársnő jó nertársnő, megbízható káder, úgyhogy nem hagyják az út szélén, lesz belőle ÁSZ-alelnök, szintén kicsit több, mint havi négy milláért, szóval nem kell azt az egy évet szaros 41 millióból túlélni. Hát ja, ha már volt olyan rendes, és már idén ősszel lemondott (miközben a mandátuma jövő nyáron járt volna le), így aztán még a - bizonytalan kimenetelű - tavaszi választások előtt jöhet egy következő fideszes nertárs, naná hogy kilenc évre kinevezve.
Nehogymá egy esetleges új színű kormány bele akarjon pofázni a médiadolgokba! Ha normális médiát, sőt, normális közmédiát akarnak, alkotmányozzanak egyet maguknak, de addig is marad a kományhitű dagadék, és a szellemiség, amire sajnos a goebbelsi a legpasszentosabb jelző.
Én már megint nem értem a világot, vagy csak nincs közöm hozzá, a fene tudja, de eléggé elcsodálkoztam az alábbi mondaton, amit egy index-melléküzemág cikkében olvastam:
"Ha azt mondjuk, Mostantól, valószínűleg nincs ma Magyarországon olyan ember, akinek ne jutna eszébe az utóbbi évek legsikeresebb magyar dala, Rácz Gergő és Orsovai Reni megcsalásról és megbocsátásról szóló slágere."
Akkor én most szólok, hogy de, van ma a Magyarországon olyan ember, akinek arról a szóról, hogy 'mostantól' nem jut eszébe semmiféle sláger, akkor sem ha az elmúlt évek legnagyobbika. Fingom sincs róla mi ez a dal, sosem halottam, sőt, sosem hallottam róla, mint ahogy a Gergőről és Reniről sem, és ezzel együtt sem hiányoztak eddig az életemből. Nem mondom, hogy nélkülük is folytonos teljesség-élményben léteztem, de az egészen biztos, hogy velük sem léteztem volna.
A linkelt írásban arra hivatkoznak, hogy denagyon kurvasok megtekintése van a jutyúbon, ám ettől még nem fog mindenki pont magyar popipari termékeket fogyasztani, a jutyúbon sem. Magam például sohasem teszek ilyet, a magyar popzene mint olyan hagy hidegen, de nagyon, és igazából a külföldi is. (Mert a ska, punk, metál és hasonlók, amiket hallgatok, jellemzően rétegzenék, tehát műfajilag lehet akár egyfajta pop is - amennyiben nem klasszikus zene vagy jazz - , de definitíve biztos nem, mert nem annyira népszerű egyik sem.)
Az lehet, hogy a cikk szerzője ül maga kicsi, és egyre átlátszatlanabb falú kulturális buborékjában, és amit ő sokszor fogyaszt, meg haverjai is, az biztos nagyon népszerű, és ha ő ismeri, akkor nyilván ismeri mindenki. Pedig tuti nem csak nekem nem jut eszembe semmilyen dalocska a mostantól hallatán, de Kovács Eperke középső csoportosnak vagy Tiltott Izabella kenyérgyári takarítónőnek sem. Mondhatni széles néprétegeknek nincs gőzük az említett műegészről, szóval nem enyhe túlzás ez a nincs ma Magyarországon olyan ember kitétel.
Az emberek egy nem elhanyagolható százaléka ennél alapvetőbb dolgokat sem ismer, például hogy a Föld lapos, a magyar trikolór az a zöld-fehér-piros, a nőstény kutya az a macska vagy ugyan jártak emberek a Holdon, csak nem azon. Szóval nem fogom magam kívülállónak és/vagy műveletlennek érezni, mert sosem halottam egy tucatpop darabot, nem tudom ki a lótüdő az a Reni, ráadásul nem is érdekel. Egyelőre hiszek abban, hogy az én buborékomból még így is szélesebb a kilátás, és nem kell, hogy minden szar érdekeljen.
Nem nézek realityket, nem olvasok bulvárlapokat, kerülöm a közmédiát és teljes lehetetlenség velem fociról beszélgetni, de ettől még élhetek teljes életet. Na ja, nem élek, de nem ezért...
Kis híján az lett a poszt címe, hogy "No comment", mindenki fejtse meg, mi ez a pipacsos kitűző, de gondolom azért elég sokan tudják, ha nem is sejtik. Ketten biztosan, na jó hárman, mert az ember az anglománia belépő szintjén találkozik vele, hisz ilyentájt, október végén - november elején nincs olyan brit celeb, politikus, médiamókus, aki ne viselné feltűnően, miközben persze az utcán is szembejön, a legtöbb járókelő (és néhány járatlan-keletlen) hajtókájára tűzve. (Itt persze gondban vannak, akiknek nincs hajtókájuk, sőt azt sem tudják, az igazából mi is, de tapasztalatok szerint egy zippzáras mellzseb is remek elhelyezési opció, azt legalább az is eltalálja, aki egy hajtókát akkor se ismerne meg, ha mellé ülne a buszon.)
Ja, a pipacs... Szóval ez a Rememberence Day, magyarul az Emlékezés Napja emlékeztetője, jellemzően több napig, sőt hétig, ami pont ma van. A nagybritánok ilyenkor a háborús áldozatokra emlékeznek, meg a veteránokat sztárolják, mert bár eredetileg az első világháború abbafejezésére révedtek vissza a segítségével de azóta volt már pár háború, újabb áldozatok, újabb veteránok (akik közül jó páran még megvannak), szóval az emlékezés utolsó viszonyítási pontja ma már Irak meg Afganisztán, miközben a Nagy Háborúról sem feledkeznek meg. (Arrafelé ez az első világháború neve, nyilván mikor kitalálták, még nem sejtették, hogy lesz második is.)
2014-ben például, a Nagy Első kitörésének századik évfordulóján (tényleg, miért kitörés? a háború nem vulkán, miként a medve nem játék), annyi szál kerámiapipacsot tűztek le a Tower köré, ahány brit katona meghalt (nem elesett, meghalt, aki elesik, az még felkelhet és leporolhatja magát) a háborúban, márpedig ők valamivel több mint 900 ezren voltak. Ennyi pipacs egyszerre azért elég gyomorbavágóan fest, mint egy rendes vértó, az amúgy is rossz emlékekkel terhelt erőd körül. A várárokban...
saját.én
Az emlékezés napja eredetileg egyébként a fegyverszünet napja volt, de biztos rájöttek, hogy nem a fegyverszünetre kell emlékezni kétperces csendekkel, vagy nem a csak arra (az több év öldöklés után lényegben egy pozitív fejlemény), hanem arra, ami előtte történt, meg akikkel.
Én azért alapvetően irigylem a nagybritánokat, hogy nekik vannak még ilyen napjaik, meg (a Brit Légió nevű, 1919-ben létrehozott, a veteránokat segítő szervezet által divatba hozott) pipacsos kitűzőjük, miközben nálunk már a kokárdát sem tudod félszeg feszengés nélkül kitűzni, mióta a felcsúti döbrögi kampányeszközt csinált belőle, majd' húsz éve. (Emlékszik még valaki arra, hogy a fideszdroidok 2002-ben az áprilisi választásokig hordták a kokárdát, ami onnantól azt jelentette, amivel nem lett volna szabad összekenni, ezt az amúgy tényleg klassz szimbólumot.)
Szóval ünnepelni meg emlékezni tudni kell, ez nekünk itt, szánalmas kis geopolitikai realitásunkban nemigen megy, csak meg kell nézni, hogy fulladt az állampárt részéről nettó Gyurcsányozásba a komplett október 23, mondjuk nem meglepő módon, a forradalomra láthatóan szarnak magasról, hacsak nem lehet valami aljadék kampánycéllal sárba rántani. Az emlékezést, melynek nálunk nincs külön napja, de hát ezzel a kollektív memóriával, ami nekünk van, nem is csoda.
A egyik munkahelyi vécében találtam tegnap egy épületes feliratot, miszerint figyelmeztető táblát, a "hé, paraszt!" stílus szép példájaként. Az van, hogy a vécét egy padlóba épített gombbal lehet lehúzni, a tábla pedig arra inti sok bunkót (jelenlévők persze mindig kivételek), hogy a padlóra szerelt gombot, lábbal illessék, pontosabban lábban "működtessék" a vécét. (Mellékszál, de egy vécén mit lehet működtetni? Szerintem csak pont annyit, hogy lehúzzuk, a többibe meg szarunk bele.)
És elgondolkodtam, mivel lehetne még megnyomni a padlógombot, ha nem a lábunkkal? Kézzel? Elvileg nem kizárt, de a vécében négykézláb közlekedés inkább éjszakai bárokra jellemző, ahol mondjuk logikus lehet, hogy a térdelve hányás után az ügyfélkör kézzel működtet. De persze megnyomhatunk egy ilyen gombot az orrunkkal, a könyökünkkel, vagy akár rá is ülhetünk, hajlékonyság és kalandkeresés kérdése az egész azon a mágikus másfél négyzetméteren.
Meg egyáltalán, mit gondolnak a munkaadók, az átlag alkalmazott mit csinál a vécében? Munkaközi szüntet tart, ez nyilvánvaló. De az esetek többségében ezzel együtt is inkább a szükség viszi oda, mint a rekreációs igény, szóval kitol, kiereszt, kipufog, lehúz. Esetleg felfrissíti magát, szintén tegnap értem tetten egy kollégát, amint a légfrissítővel dezodorál, biztos beszólt neki valaki, hogy büdös, de hát ez csak egy sima vészhelyzeti forgatókönyv, talán nem fogják kiírni, hogy a jázminos vackot a levegőbe szíveskedjenek, ne a hónuk alá. (Úgysem tudja senki, mi a fene az a hón.)
Az ilyen táblák nyilván a súlyosan fogyatékosaknak készülnek, és majdnem biztos, hogy valaki egyszer már megpróbálta nem a lábával lehúzódásra bírni a fajanszot, ezért kellett kiírni. Mint az amerikai usákoknál, ahol a perek elkerülése, pontosabban megelőzése okán mindenre ráírnak minden hülyeséget, ami legalább egyszer már előfordult. Így aztán a rágóra ráírják, hogy fogyasztás előtt kibontandó, a mikróra, hogy háziállatok szárítására nem alkalmas, és a láncfűrészre, hogy senki ne próbálja a fűrészt kézzel, vagy külső nem szerveivel megállítani...
Tényleg, a vécét le lehet húzni külső nemi szerveinkkel?
Navracsics exminiszter, ex EU-biztos, exjófej kérdőre vonta a tapolcai mozi igazgatóját, hogy miért nem játsszák az Elkúrtukat. Hogy miért kúrták ki a hihetetlenül sikeres, ugyanakkor magas művészi színvonalú produkciót a műsorból? Mer a nép az inkább Dzsémszbondot akar nézni, vagy Dűnét? Nemá! Ártunk és Ormányunk nem azért kampányol éjt nappallá téve, magát dicsérve (és egyúttal rámutatva az ellenzék sátáni természetére), hogy holmi kisvárosi mozik bojkottálják permanens kampányát!
A Bűn Fészke Tapolkán...(tapolcaimedia.hu)
Pedig sokáig Navracsics nertárs volt az emberarcú fideszes. Nos, az arcát elnézve, azért nyomot hagyott rajta a NER, meg attól hogy valaki emberarcú, még nem kell autonóm személyiségnek lennie, illetve simán el tudja veszíteni eme tulajdonságát.
Kár hogy én sok szempontból vagyok ex-, de exminiszter, miniszterelnökök ex-diáktársa (az egykori, és nem túl közeliek közül talán a tanszékvezető a maximum) nem, úgyhogy nem tudom megmondani mi menjen a moziba be (hé, Rozika te!), még szerencse, hogy nem is érdekel. Moziban évekkel ezelőtt voltam utoljára, én a letöltés-átmásolás-lapostévé háromszögben fogyasztok mozgóképeket.
Ebben a minőségemben persze jó lenne megszabni, mit tölthetek le, sőt jó lenne megszabni, mi legyen a tévében.
Amúgy is mániákusan szokok írni, írnék (-nák?) én egy tévéújságot is, pláne mert más úgysem teszi meg helyettem. Tényleg, van még olyan, hogy tévéújság? Ilyen papírra vagy mire nyomtatva? Ha lenne, úgy festene, mint már régebben is az amerikai filmekben, ahol vaskosabb könyveket lobogtattak ebben a szerepben, elvégre párszáz csatorna, meg ugye a reklámok, plusz még egy kis reklám, és akkor még a keresztrejtvény, úristen a keresztrejtvénynek is bele kell férnie.
Na ilyet írjon a Navracsics, ne moziigazgatókat zaklasson ostoba levelekkel. Persze aztán a tévécsatornák szabadságában állna, magasról tenni az egészre, mert attól, hogy valaki politikus, még nem kellene magát mindenben kompetensnek gondolnia, a gyufagyártástól a tömegközlekedésen át a biokertészetig. Vagy a moziműsorig.
p.s. Én egyébként - rá kell jönnöm -szoktam írni tévéújságot, igaz csak egy példányban és magamnak, midőn egy-egy napfényes, esős novemberi tavaszi reggelen kijegyzetelem a port.hu-t, hogy mit ne felejtsek el megnézni, amit valszeg persze le is tölthetnék, de egyszerűbb, ha a képembe tolja a tévé. Régimódi vagyok na, az online műsorújságot is papírra jegyzetelem ki, tollal, pont mint egy ősember, aki most mászott le a... barlangból.
p.p.s. A fentebb linkelt 444-cikk kommentjei között valaki felveti, a benzinárral kapcsolatban nem ragadja levélírásra a morális felháborodás? (Már látom is magam előtt: "Tisztelt Világpiac!...)
A kormány előírja, hogy innentől az államilag támogatott falusi kisboltoknak is kötelező látványelemekkel kell reklámozniuk a rezsim nagylelkűségét (melynek forrása persze főleg a gonosz, brüsszeli EU), mert aki nem lép egyszerre, fizetheti vissza a rétes árát estére.
Ez valami olyasfajta uniformizálás, mint a tévesen nemzetinek nevezett dohányboltok esetében, melyek koncesszióit persze főleg a kisfideszeseknek osztogatták, ha már nem tolhatnak mindenki alá milliárdos közbeszerzést. (A kisfideszes ebben a kontextusban jellemzően a kisvárosi középfideszes rokona, barátja vagy üzletfele, akinek ki kell szúrni a szemét valamivel, ha már nem ő építhet bicikliutat, tehénfuttatót vagy ájped-feldolgozót tizenhatszoros áron. Pedig anyakönyvileg is úgy hívják, hogy Tizenhatszoros Áron.)
A design jellemzően nagyon kortárs, azaz minden tábla, felirat pirosfehérzöld alapon hasít, a kormány csupa nagybetűvel írt Magyar Falu Programjának logójával ékesített, és egy minimum jó nagy táblán kell reklámozni azt is, hogy ezt bizony a minisztertanács... izé, kormány kegyeskedett a halódó falu döglődő kisboltjához vágni, amolyan hűbérúri gesztusként. Amiért persze jár a reklám, amit majd jól legyárt valami pártközeli vállalkozó, sok pénz plusz áfa, plusz alkotmányos költségért.
444.hu
Én már amúgy azt sem bírom, mikor bazi nagy táblákon hirdetik egy húsz év után végre kifestett iskolai vécé előtt, hogy ez bizony az Unió 123 347 forintos támogatásával valósult meg, mert nincs közöm hozzá, ha rendes az elszámolás akkor örüljenek neki, de nekem attól nem lesz jobb, ha tudom, milyen pénzből ment a buli. Tudhassam persze ha akarom, de ne tolják a képembe, ha nem érdekel, csak ez a megoldás túl polgári lenne itt, Észak-Balkánon.
Amúgy ha a kisboltokat támogatják (amúgy jogosan, hisz az a falu, ahol még bolt sincs igazán élhetetlen, pláne mert a fejletlenségnek ezen a fokán már a busz is alig-alig téved arra), lehetne a falusi kocsmákat, mint közösségi tereket is. De inkább ne tegyék, a fenének sem hiányzik egy Nemzeti Italbolt hálózat, ahol szintén minden trikolór, a vörös csillag miatt nincs Heineken, viszont a falra szerelt, kormánymatricás lapostévén 0-24 megy az Elkúrtuk, két ismétlés között bemutatva a békemenetek legharcosabb pillanatait. Persze ha lenne ilyen, a törzsközönség nagy része inkább a kisbolt előtt fogyasztaná el, a bent megvásárolt sört, más módon támogatva ezzel is a lokális kereskedelmet.
Kínában (legyünk pontosak: a Kínai Népköztársaságban) külön klinikát hoztak létre transznemű gyerekek számára. Ami egy rendes, a Kommunista Párt által irányított diktatúrától legalább is szokatlan, ráadásul az intézmény a mifelénk is közhírhedetté vált Fudan egyetem kebelében képződött meg. Képzelem micsoda agyvérzés-közeli állapotokat idézhet ez elő a karmelita kolostorban, meg a főkormányzó udvartartásában.
Hiszen ez az egész LMBTQ (ahol a T a transznemű, ugyebár) sztori kizárólag a romlott, és ezzel összefüggésben hanyatló Nyugatnak van beakadva, az Ártunk és Ormányunk erős szövetségesének tekintett Kínai Népköztársaságban ilyen nem fordulhat elő! Az nem lehet, hogy miközben nálunk a fideszkádéenpé népszavazást kezdeményez (amiből, minő véletlen, pont a választásokra lehet valami), hogy ne lehessen az óvodásokat nemátalakító műtéteknek alávetni, a szövetséges kínaiak még külön pátyolgatják is a transzóvodás neműeket. Hogy ők, pont ők álljanak neki itt gender-érzékenykedni.
De azért nincs minden veszve, legalább is kommunikációs szempontból. Lehet például az a narratíva, hogy arrafelé az óvodásokat nem más neművé próbálják műteni, hanem simán csak kínaivá, mondjuk ha ujgurok az illető óvodások. (Az ujguroknál eddig ugye átnevelőtáborokkal próbálkoztak, de mire egy gyerek elég nagy lesz ahhoz, hogy rendes kényszermunkára lehessen küldeni, addigra nagyjából már késő.)
Aztán elő lehet húzni azt a szöveget is - tekintve, hogy a vonatkozó klinika inkább a mentális segítségnyújtásban utazik - , hogy lám-lám a kínaiak sem szeretnék, ha átműtenének bárkit, épp ellenkezőleg, a genderőrület szörnyűségeit igyekeznek tompítani, a Párt és Mao elvtárs útmutatásai alapján. Na jó, lehet hogy Mao elvtársat azért nem fogják beleszőni, pedig - mondjuk a kínai "kulturális forradalom" értelmiségellenes agressziója miatt - kedvük az lenne hozzá.
De a lényeg, hogy ha épp Kína meg Putyinisztán a szövetséges, és Brüsszellel állunk háborúban, tehát keleten csinálják jól, Brüsszelben meg az elembétékú rohasztja szét a társadalom szövetét. Tessék csak megkérdezni Szájer nertársat.
Én mindig is kételkedtem a szkepszisben is, azt sem hittem el, amit néha, az ufómagazinokat meg kifejezetten lenéző módon röhögtem ki. De mosmár hiszek az ufókban, de annyira, hogy nagyon. Merugye az UFÓ, annyit jelent, hogy azonosítatlan repülő tárgy, márpedig én a repülő tárgyak nagy részét nem hogy azonosítani nem tudom, de meg se látom, mert nem látok föl olyan magasra. De ha mégis fölnézek, és látom hogy valami repül, ami nem madár, akkor se tudom, hogy az most Fillérbaszó Erlánszj Alsógézatelep-London járata (azért nem Lisztferihegyről szállnak föl, mert a telepi bekötőút olcsóbb, bár az utasoknak kell bepakolniuk a csomagokjaikat), az Alcsútok Géniusza repül valahová egy nemkormánygéppel, vagy simán csak jönnek az élijenek.
Szóval amivel azt akarom mondani, hogy UFÓ-k igenis vannak, és a jövőben is fognak vanni, mert nem várható, hogy én bármikor is bemagoljam a légi menetrendet. Márpedig ha egy repülő tárgyat egyvalaki nem tud beazonosítani, az szubjektíve máris azonosítatlan, legalább is így tanultam a Lepukkant Szent Aranka Traktortermesztési Szakközép filozófia órái által.
Ráadásul nem csak simán azonosítatlan röpködők vannak, de egyenesen csészealjak is. Pontosabban körkörösen, mert a csészealjak azok olyanok, hogy kerekek. Ezeknek a létezésében külön is kételkedtem nem hinni, de aztán reggel kimentem konyhába kávét főzni, és észrevettem, hogy az egyik szekrény felső polca tele van csészékkel, és(!) csészealjakkal! Szóval ezek is vannak, valójában!
Ezt eddig valahogy tényleg nem vettem észre, de hát ez van, biztos azért lehet, mert én alapvetően bögréből iszom a kávét, vagy autómatából. Nyilván mert ezt sugallták nekem az élijenek, hogy ne vegyem észre a fától az erdőt, mikor kiszúrja a szememet.
A Finch tulajdonképpen egy jó film, már ha a világvége rezonál az ember általános életérzésére. Ja, meg azért is, mert Tom Hanks egy jó színész, elvisz a hátán egyedül is egy mozit, amit itt (mint anno a Számkivetett esetében) nem is kerülhet el. Mert bár a cucc per definitionem nem egy monodráma, hisz van benne egy kutya, meg egy nagyjából félkész (eleinte féleszű) robot is, de valójában mégis, mert Hanks karaktere lényegében az egyedüli intelligencia az „egy pasi, meg két kicsi“ felállásban.
De nem baj, elviseli ő ezt, hisz tudós, aki a saját közelgő halálához, meg a már lezajlott világvégéhez is racionálisan viszonyul, plusz van neki a hülye nevű Goodyear kutyája, aki egy hozzá hasonló magánakvalónak pont megfelelő társaság. (A kutya egyébként tényleg ennivaló, de nem konkrét értelemben - akkora világvége nem lehet - de melyik kutya nem az?)
A civilizációt meg amúgy valami napkitörés pusztította romba, mint ahogy az ilyen filmekben ez lenni szok, és lett belőle egy olyan Mars, ahol a sivatag homokjából felhőkarcolók romjai állnak ki bónuszként.
imdb.com
Az alaphelyzet pedig annyi, hogy a Finch névre hallgató Hanks tata haldoklik, de szeretné, ha valaki gondoskodna a kutyájáról, egyéb ismert túlélők hiányában így épít egy robotot, hogy majd az. De még nincs teljesen kész vele, mikor menekülni kell, mert pusztító viharok, afféle lokális armageddonként még a világvége után is vannak, sőt olyankor főleg. Úgyhogy beülnek egy klasszik jenki lakóautóba (amely a helyzetre való tekintettel enyhe Mad Max-beütéssel bír), és menekülős elszelelésbe kezdenek, miközben azért hősünk igyekszik a droidot is tanítgatni.
Amely leginkább úgy néz ki, mint egy fényképezőgép-optikákkal felszerelt, rögbilabda-fejű, a sufniban összeütött barkácsporszívó. Annyira humanoid, mint egy állólámpa és egy mobilvécé szerelemgyereke, sok dróttal szerteszét, ami az ebnek nem biztos, hogy ideális, bár a mobilvécé azért neki is eszébe jut róla.
És akkor csak mennek, csak mennek, csak mennek, néha mélán meg-megállva, de hát az eseti tornádók elől azért ajánlatos menedékbe rejtőzködni, a következő adag menés előtt.
A film látványvilága egyébként tényleg pazar, az egy és két félszereplős kamaradráma is lassan két és fél szereplőssé bővül, ahogy Jeff a robot egyre emberibb lesz (persze nem külsőleg), hogy aztán a végére, várható módon, másfél szereplősre szűköljön. Finchet kulturáltan eltemetik a Golden Gate híd tövében, majd mennek tovább, hátha valahol vannak még túlélők, bár a befejezés azt is megengedi, hogy akkor most következik a robotok evolúciója, a következő lépcsőfok, ahol már az ember a teremtő, és teremtménye népesítik be újra a Földet. Ami akár megnyugtató is lehet, hisz a rosszabbik forgatókönyv szerint utánunk a mutáns csótányok jönnének.
És melankolikus hangulata ellenére azért időnként nevetni is lehet rajta (elvégre ez egy családi film akar lenni), vicces a robot "felnövése", vicces a robot a szőrmegalléros kabátban, és nekem személy szerint vicces, hogy a posztapokaliptikus Saint Louisban is pont olyan bevásárlókosár hever a romok között, amilyen gyerekkoromban volt a sarki ábécében. Vagyis van, ami összeköti a korokat és kontinenseket a globális pusztulás ellenére is. A másik nyilván a macis méz lehet.
Kedvenc origo című vérnyomás-emelő kormányzati hecclapom megint nagyot ment a karácsonyozásban, persze nem az ünnepi, hanem a főpolgármesteri értelemben. Pedig már rég márkízayonganiuk kellene, de hát nem tudják elengedni Karácsonyt sem. (A karácsonyozás és a márkizayozás amúgy a szekunder gyurcsányozás, miközben a dobrevezés a primer.)
Karácsony Gergely ugyanis nem csak alkalmatlan, hanem hazudozik is, de folyton ám, és részben ezért alkalmatlan. Meg béna, szemüveges, valamint a tuggyukki kesztyűsbábja. A kormányhitű hecclap szerint "a bukott főpolgármester minden konfliktus elől hazudozásba menekül".
És itt most hagyjuk is a hazudozásba menekülést, azt az origo névtelen szerzőin kívül senki sem csinálja jobban, az ilyesmi úgyszólván már fel sem tűnik, de ezen a "bukott főpolgármester" kitételen azért fennakadtam.
Fene tudja, lehet hogy én maradtam le valami alapvetően fontos hírről, de eddig úgy tudtam, hogy Karácsony nem bukott meg, sem az iskolában, sem főpolgármesterként, a tegnapi információk szerint még mindig ő vezeti a fővárosot. Persze lehet, hogy a kormányhitűek már megint a holnapi híreket igyekeznek megírni, a wishful thinking jegyében. (Amúgy a nem túl mesteri főpolgár még az ellenzéki előválasztáson se bukott meg, ha nem lép vissza valszeg most ő lenne a miniszterelnök-jelölt. Ettől mondjuk lehet, hogy nemrég csúnyát zakózott a biciklijével, de egy ilyen bukás csak a Tour de France esetében ér címlapot egy hírportálon.)
De ha már. A Felcsútok Géniusza például 2002-ben lett bukott miniszterelnök, 'oszt mégse hívja így senki, még azok sem, akik őszintén és teljes szívükből utálják, mint a szart. A kitartott sajtóipari betanított munkásoknak meg nyilván eszükbe se jut, szeretnének ők a jövő hónapban is sok pénzért, névtelenül aljas baromságokat irkálni, elvégre az olyan kellemes, száraz, meleg érzés, főleg a bankszámla-egyenleg megtekintésekor.
Amúgy vicces, hogy az amúgy eléggé kamu városháza-eladási ügyben már az indexre hivatkoznak, ami a fene tudja mikor fordult elő utoljára. Persze ehhez kellett az index részéről a komplett szerkesztőség távozását is kiprovokáló jobbra át, ami eleinte még szordínósnak tűnt, de egyre jobban origósodik az egyre ócskább szerzőkkel egyre bulvárosabb tartalmat terítő, (hívjuk így) poszt-index. Már várom, mikor jönnek sorban a címlapon a tangában cicit villantó műnők, mert akkor már ez is jó lesz reggeli kávé helyett, nem kell az origo olvasottságát nem szándékolt következményként emelni.
Egykor közismerten ma van a NOSZF, avagy a nagy októberi (novemberi) szocilista forradalom időszaka, évfordulója, emléknapja vagy valamije, ami 1917-ben csapódott be, de hatása azóta is tart. Elég csak megnézni a Lukasenko-féle, kolhozelnök fejű posztszovjet, posztpárttitkár diktátorokat, vagy magát Putyin elvtársat, a KGB fájának érett gyümölcsét.
Na most, ez 104 éve úgy történt, hogy az Uljanovnak született, amúgy Lenin mozgalmi nevű sztálin, az Auróra cirkálóról lövette a Patyomkin páncélost, az egészet pedig egy Eizenstein nevű filmrendező rendezte, a Téli Szalámi Palotánál, ott ahol Szent Péter vár.
Ezt a város később róla nevezték el Retrográdnak, a palotát meg 1754 és 1762 között építette Bartolomeo Francesco Rastrelli olasz építész, bár utóbbinak a forradalom szempontjából nincs az égvilágon semmi jelentősége. Meg azóta amúgy is múzeum, ha már nem lőtték szét egészen, a forradalmi lázadók, mint tették azt például a Halálcsillag esetében. Sőt, azóta Lenin is egy múmiásan balzsamozott múzeum, és sorba kell állni hozzá.Neki.
A NOSZF-ből némi "a forradalom felfalja saját gyermekeit" cicaharc után következett a nagy Szovjetunió, második világháborús, később ideiglenesen hazánkban állomásozó Vörös Hadsereggel, személyi kultusszal, meg változatos tokájú pártfőtitkárokkal, akik haláluk után még hoztak néhány alapvető intézkedést, és csak aztán volt idejük a saját dísztemetésükre, tévéközvetítéssel.
Ma meg itt van a városnak és a világnak (urbi et orbi) Vlagyimir Vlagyimirovics, aki pont a Szovjetunió folytatása más eszközökkel, vagy nem is annyira másokkal. Szocializációja okán szeret ellenzékieket lecsukatni, vonuló tankokat bámulni, szövetségesei rovására is kémkedni, és rendeletileg megszabni, ki fingja azon a héten a passzátszelet, és milyen irányba. Ezek mind-mind a Forradalom vívmányai ám!
szentpetervar.hu
p.s. A cím meg eredetileg egy Moldova György-poén, de nem tudtam nem ideszúrni.
Eloise egy kisvárosi divatbolond tinédzser, akit felvesznek valami londoni művészeti főiskolára, hogy papíron is divattervező lehessen. Örül neki, mint majom a farkának, de a nagyváros azért nem pont az a hely, ahol neki nem könnyű nem kívülállónak maradnia, úgyhogy marad az. A főiskolai koleszból gyakorlatilag kiutálják a kocsmákban bandázó nagyon urbánus csajok, kimenekül egy sohói albérletbe, ami eg nagyon hatvanas évek. Ami neki nem baj, ő amúgy is hatvanas évek bolondja, ha tehetné a hatvanas évek Londonjában élne. (Ami szerintem hülyeség, én a hetvenes években lennék ugyanott húszéves, ehhez képest nyolcvanasoknak is csak hatévesen vágtam neki, és Dél-Anglia helyett a Dél-Dunántúlon.)
Ez valamiképp össze is jön neki, éjjelente ugyanis mindig akkor és ott találja magát, csak épp egy Sandie nevű lány bőrében, aki amolyan feltörekvő, önjelölt díva, aki ehhez képest hátul ugrál a tánckarban, a pasik kihasználják, a jövőképe meg egyre borúsabb. Hogy ez most Eloise egyfajta időutazása, ismétlődő (egyre inkább rém-)álma, sima skizofrénia vagy valami fene tudja miféle tér-idő anomália, az eleinte nem igazán jön össze a nézőnek, még szerencse, hogy igazából nem is érdekes. A freudista megfejtés szerint viszont Sandie úgy Eloise alteregója, hogy valójában az anyja, aki akkoriban volt fiatal, szintén arrafelé.
És akit amúgy szintén ledarált London, öngyilkos is lett az álmai valóra váltása helyett, és Eloise-re se nagyon vár más. Nem tudja már igazán, mi az álom, mi a valóság, mert ahogy Sandie, úgy az ő élete is kezd szétesni, bár őt nem fogják be kurvának.
muveszmozi.hu
Ja, mert Edgar Wright (a Haláli hullák hajnala, Hot Fuzz (le nem írom a hülye magyar címét) vagy a Világvége rendezője) új filmje, az Utolsó éjszaka a Sohóban műfaji (ön)meghatározása szerint egy pszichothriller. És csak egész kicsit vicces, de legalább csavaros, miközben Wright eddig arról volt híres, hogy tettestársaival (pl. Simon Pegg-el és Nick Frost-tal) csináltak már vicces zombifilmet, vicces kisvárosi thrillert és viccesen űrlényinváziós mozit is (ezek alkotják az értelmetlen nevű Cornetto-trilógiát), de ez most igazi zsánerfilmnek készült.
Mondjuk nem az lett, az író-rendező nem tudott kibújni a bőréből, úgyhogy tematikusan az Utolsó éjszaka... egy felnövéstörténet, egy metoo-film,és egy horror keveréke, nyakon öntve nagy adag hatvanas évek nosztalgiával, és nyomokban valami nyomzós krimit is tartalmaz. (A metoo-szál elég egyértelmű, mert Sandie/Eloise hamar rájön, hogy ötven évvel a metoo előtt prostituálódni kell az érvényesüléshez, a szórakoztató- vagy a divatiparban szó szerint is.)
A szereplők jók, a szürke egérből beszőkülő csaj, meg a széttartó szemű másik, Matt Smith (nekem már mindig a Tizenegyedik Doktor, a Kiafenéből) hitelesen hozza a nőket kihasználó, pszichopata stricit, de hát őt a fejszerkezete is pont erre predesztinálja, nem a jófiú-szerepekre, amikkel azért rendre megkínálják.
A látvány, a zenék jobbára nagyon hatvanas évekbeliek, de arrafelé nyilván az az évtized is más volt, mint erre (vö. Kispál és a Borz - jó hogy vége a hatvanas éveknek és nem jön újra el...), bár akik akkor voltak fiatalok, azok biztos Szibéria-külsőn is nosztalgiáznak, hogy bezzeg akkor még milyen jó bálok voltak a kolhozban, a nyár mindkét hetében.
Ebben a filmben is sokszor a nosztalgiát érezzük a legerősebb összetartó szálnak, ami persze fura a hozzám hasonlóan '74-es születésű Edgar Wright-tól, de legalább jól elfelejti a nagy visszarévedés közben, hogy ő igazából egy horrort akart forgatni. Ehhez képest a fene tudja mi lett belőle, de kétségtelenül az elmúlt négy év legjobb játékfilm rendezése tőle, de csak mert a Nyomd bébi, nyomd! épp négy éve készült. Mondjuk az jó szar is volt, szóval lehet hogy még több éve nem csinált ilyen jót, de hogy ez milyen, azt még nem hánytam meg magamban, majd talán ha újra megnézem. Ha talán.
p.s. A cím meg egy utalás a London megöl engem című harminc évvel ezelőtti filmre. Amúgy itt is elhangzik a házinéni szájából, hogy "Ez itt London. Minden szobában halt meg már valaki, minden egyes házban.". De hát ő csak tudja, a házinéni ugyanis maga Sandie,nem mellesleg sorozatgyilkos.
A legvidámabb és egyben legszánalmasabb politikai hír, hogy valahol a Nyírségben összesen tíz politikus adott át mintegy hat kilométer bicikliutat. Volt köztük miniszter, államtitkár, polgármester, a megyei közgyűlés elnöke, ami nem is csoda, hat kilométer bringaút két falu között nyilván a megyén túlmutató, országos jelentőségű esemény. Sőt, akár annál is komolyabb, így aztán személy szerint hiányoltam az ENSZ-főtitkárt, a NATO főparancsnokságról valakit, és Vlagyimir Vlagyimirovics is iderepülhetett volna Moszkvából, mert fájdalmasan régen zárták le a fél fővárost a kedvéért, és a sok csatornafedél is lehegesztetlenül árválkodik szerteszét. (Mondjuk a csatornafedelek terror-ellenes motivációjú lehegesztése a kínai elnöknek is jár, sőt Kínában kurva sok a biciklista, szóval jöhetett volna Hszi Csin-ping is a Nyírgyulaj és Nyírbátor közti, nemzetközileg stratégiai jelentőségű kerékpár-elszállópálya ünnepélyes felavatásának átadására.)
Vagyis szerintem tíz politikus önmagában kevés, kivonulhatott volna például a komplett kormánypárti frakció is, hisz egy rendes avatóünnepséghez közönség is kell, meg díszlövések. (Ja az nem, az a tisztavatás, és bármennyire is lehet harcászati jelentősége egy bicikliútnak, ahhoz évekig kell kiképzést tanulnia, hogy legalább hadnagy lehessen.)
de ha már fegyveres erők, kivezényelhetnék ilyenkor a TEK-et meg a mindenféle készenléti rendőröket, egyrészt hogy önnön testükkel védjék a javarészt nem közismert, de jól kereső politikai celebeket, másrészt hogy motiválják a véletlenül arra járó helybélieket (már akit a polgárjenő, közmunkás jellegéből adódóan, nem vezényelt ki barátilag) a spontán kialakuló üdvrivalgásra.
És persze rendes kampányüzemmódban egy ilyen fontos beruházást nem csak úgy átadnak egyszer csak, például mert elkészült, hanem minimum hatszor avatják föl, szerényen, kilométerenként. aztán a hetedik te magad légy alapon, átadhatják az egészet egyben is, síppal, dobbal, nádihegedűvel.
De hát pont a mostani visszafogottságból látszik, hogy még igazából nem is dübörög a kampány, ez még csak afféle kampányka, kampányocska, nem is költenek rá többet havi párszáz milliónál. Ami nyilván nem maguknak a megépülő és átadandó dolgoknak az ára, csak a mindenáron látszani akarás alkotmányos költsége.
A hajnali kelésnek megvan az a hátránya, hogy az ember (meg még én is) nem képes olvasni, úgyhogy marad a tévé, úgy is mint civilizációs háttérzaj. Ahol meglepően jó komédiasorozatokat lehet látni, amiket a vonatkozó vicces csatornák nem mernek a főműsoridőbe benyomni, mert ott kell a hely az Agymenők sokadszorra már kifejezetten borzalmas ismétlésének, vagy a végtelenített Jóbarátok-körhintának, plusz nyilván elég felnőttes a tartalmuk, fekete a humoruk, a nagy átlagban prosztó nézők meg amúgy sem értik a kulturális utalásaikat.
Ilyen mondjuk a Rick és Morty, a már itt is megénekelt Bojack Horseman vagy Az utolsó ember a földön, amiket én bírok, de a kommentelő hordák rajongótáborokon kívüli, viszont a minőség ellen ádázul hadat viselő többsége még felszínesen sem érti. Csak néz hülyén maga elé, hogy mi akar ez lenni, aztán rossz magyarsággal, és a helyesírás nagyívű mellőzésével beírja mindenhová, hogy "Miez a fos, látam belőle ötpercet, de mek nem bírnám mégegyszer megnézni, nem egy Freinds-szinvonal!"
Ellenben de viszont, hajnaltájt mennek a filmcsatornákon a legrosszabb filmek, azok amelyeknek én már a műfaját is gyűlölöm. Ilyenek a szuperhősös talajmenti ostobaságok (mennek azok persze máskor is, de valamiért hajnali kettőkor is mindig), az akciófilmnek nevezett szarok, és legújabb felfedezésem szerint a sárkányos-kardozós odabaszások. Utóbbiakat valamiért fantasynak nevezik, pedig fantáziátlanok, mint egy fideszes képviselő (bármelyik) tetszőleges ünnepi beszéde, a sztorijukat biztosan óvodások írták, a látványviláguk pedig egy középvacak videojáték színvonalán mozog. De hajnalban nehéz úgy kapcsolgatni, hogy ne valami lángoktól ölelt tűzhányót repkedjenek körbe CGI-sárkányok vagy egyéb mitikus fenevadak, kardozó lovagokkal a hátukon.
Ez a zsáner tényleg annyira minden alatti, hogy ehhez képest még egy akciófilm is műalkotásnak tűnik, pedig azokat is kerülöm, mint pedofil pap a szenteltvizet. Ha meglátom egy filmnél, hogy a három főszereplő Jean, Claude és Van Damme már menekülök is, nem fejvesztve, hanem tudatosan. Ugyanezt a reflexet váltja ki Dwayne Johnson vagy Vin Diesel is, utóbbinak ráadásul már a neve is röhejes, elvégre hogy hívhatnak valakit úgy, hogy Nyerj Gázolajat? (Biztos az olajlobbi áll a háttérben itt is, mint annyiszor mindenfelé...)
De most nézem tovább a kissé zakkant, ám általam talán épp ezért kedvelt egyik, mondjuk hogy fekete komédiát, ami a kritikusok szerint kellemetlen, de vicces:
Ma van a nagybritánoknál a Guy Fawkes-nap, pontosabban az 1605-ös Lőporos-összeesküvés évfordulója. És ez igazából a Bonfire Night, mert miután katolikus összeesküvőknek nem sikerült felrobbantani a Lordok házát, a hálás utókor e nap estéjén tűzijátékozza össze magát, mintha szilveszter lenne nálunk, csak még inkább.
Történt ugyanis akkoriban, hogy I. Jakab király, aki igazából Dzsémsz volt persze, unta már a banán helyett a túlzott vallási türelmet, és gondolta, fenébe a Római Kaotikus egyházzal, ő bizony elüldözi őket jól Ilyesmit állítólag már 1604-ben gondolt, csak a következő évben próbálták őt, az anglikán püspökökkel és egyéb mindenféle lordokkal felrobbantani a Westminster palotával együtt, aminek már akkor is a parlamentet hívták, bár épületileg egy korábbi frissítés volt még.
De lebuktak, volt akik első kézből lőttek le jól, volt akiket elfogtak, és felakasztottak majd felnégyeltek, nem mintha a négyelésnek akkor lett volna már értelme. Kivéve ha a statuálás volt a lényeg, a példáé. És hát köztük volt a nevezett Guy Fawkes, egykori katona, aki utólag az önfeledt robbantgatások, miszerint tűzijátékok reklámarca lett. Aztán meg a netes hackereké, úgy is mint kortárs összeesküvőké (bár lehet, hogy ez magányos műfaj, nem értek hozzá) csak hogy az elmúlt években tömegek ne értsék, mit is jelent, avagy kit is ábrázolna ez a maszk:
theunstablement.com
Fawkes amúgy katonai múltja okán lett a földalatti mozgalom robbantási szakértője, de szó szerint, mert a tervezett merénylet előtti nap a parlament pincéjében fogták el, 36 hordó lőpor társaságában. Az ő sorsa ismert, a hordóké nem annyira, de valamikor biztos lőttek vagy robbantottak a tartalmukkal, hacsak egy részeg tüzér meg nem próbálta megcsapolni valamelyiket, mondjuk némi sör reményében, de ez esetben biztos róla is tűzijátékokkal emlékeznének meg a nagybritánok. Meg lehet, hogy az északírek is.
Plakátragasztóné Sonkás Adél mindig is szeretett volna lenni, de ilyen hülye névvel senki nem hitte el neki, hogy tényleg létezik. A boltban még be tudott vásárolni, hisz a pénztáros nem kérdezte a nevét, ő meg ügyelt rá, hogy készpénzzel fizessen, de például TAJ-számot már hiába kért, az ügyintéző előbb röhögve az asztalra borult, majd a szemöldökével hívta a biztonságiakat, hogy hívják a mentőket, mielőtt Adél dühöngeni kezd.
Pedig - bár nem volt munkahelye, egy-egy állásinterjúra rendszerint már be sem hívták - volt társadalombiztosítása, hisz férje, Plakátragasztó Krisztofer Ramszesz elég jól keresett mint taxisofőr és férfi prostituált, azaz vezető állásban volt saját vállalkozásában, bár gyakran a hátsó ülésen. De a lényeg, hogy tudta fizetni a TB-t mindkettőjüknek, illetve után, mert igazából persze az államnak fizetett. A saját szakállára, illetve állára.
Adél a két gyerekét, Dorisz-Dzsesszikát és Ramóna-Abertinát is Kovács vezetéknével anyakönyveztette, miután megkent egy belügyminisztériumi helyettes államtitkárt. Pontosabban a farkát fűszervajjal, aztán lenyalta, de hát a gyerekekért mindent, és hát abból még senkinek sem lett baja ebben az országban, hogy Kovácsnak hívják, feltéve persze, hogy nem becézték hülye módon Kokónak. (Az egy gorillának jól áll, egy sportolónak már kevésbé, egy kerületi anyakönyvvezető esetén viszont kifejezetten szánalmas. Márpedig Sonkásék egy szem lánya ilyesmi karriert képzelt el a gyerekeinek, már csak a hülye nevek elleni küzdelem jegében is.)
Plakátragasztó korábban amúgy főállású borsó-falrahányó volt (sárgaborsót is vállalt, levest és főzeléket is), a feleségének is innen jött az ötlet, hogy a reklámszakmában helyezkedjen el, persze csak az után, hogy ismert jutyúber és közepesen kedvelt influenszer lett. De hát ezzel a névvel minden reménytelennek tűnt, úgyhogy változtatni kellett.
És innentől úgy hívták, hogy Sonkás-Plakátragasztó Adél. Egy húsipari cég azonnal fel is vette marketingasszisztensnek, hátha van abban valami, hogy hova lesz a nomen est omen?
"Ha vissza szeretné kapni az adóját, itt kell nyilatkoznia" - olvasom, és örülök neki, én speciel szeretném visszakapni az adómat (akár másét is, rajtam nem múlik), kár hogy nem fogom. Vannak ilyen hülye szabályok, hogy az embernek legyen gyereke, s akkor Ártunk és Ormányunk majd a választási kampányra fordulva utal vissza szja-t, biztos puszta véletlenből. Valahogy - ki tudja miért? - mindig a választási években jut eszükbe, hogy bár kétségtelenül szeretik a pénzt, az úgy is kezelik, mint a sajátjukat, de néha vissza kellene csorgatni belőle valamit a keményen drogozó kisembereknek.
De hát nincs gyerekem, nyilván már nem is lesz, az meg a NAV-nak kevés, ha többen is egybehangzóan nyilatkoznak róla, hogy mennyire infantilis vagyok. Plusz amennyi adót idén befizettem, azzal nem lenne sokkal soványabb a nagy közös kassza, de én vehetnék belőle mondjuk egy új használt laptopot, mert ez a mostani már a szétesés útjára lépett. Vagy kezdhetnék valamit a konyhával, a fürdőszobával, vagy simán csak elmehetnék Dubaj... dubaji képeslapokat venni, ez lenne a megfizethető luxus illúziójának árnyképe.
De ha már nem kapok vissza adót, legalább karácsony alkalmából eltekinthetnének attól, hogy az év hátralévő részében ilyesmit fizetnem kelljen, januárban meg úgyis születésnapom van, úgyhogy akkor meg azért, a február meg olyan rövid, hogy arra a kis időre ugyebár...
Felhasadtam a fészbukra, nem mintha érdekelne bármi ami ott és csak ott elérhető, és rögtön kapott egy jelentős pofont az amúgy sem virágos hangulatom. Mert valami hülye algoritmus elém tolt pár régebbi képet, hogy milyen szép emlékeim voltak pont hét évvel ezelőtt. De nekem ez most nagyon nem esett jól.
A kiemelt kép Brightonban készült, és Petra látható rajta, csak hogy emlékeztessen rá, milyen magányos vagyok, és belelökjön valami fura, keserédes nosztalgiába.
Ahova én nem akarok menni, így is indokolatlanul sokat bámulom a régi fotókat, az egykor volt párosunk vizuál-dokumentumait, meg olvasom az exem blogját, amibe lassan három éve nem írt semmit, de a nosztalgiázáshoz nem is szükséges a rendszeres frissítés.
A nosztalgia nettó elvágyódás, önkínzó felhangokkal, szóval meg tudom oldani magamnak is, nem kell, hogy egy fészbuk rakja elém. Rakja inkább máshová.
