Egykor közismerten ma van a NOSZF, avagy a nagy októberi (novemberi) szocilista forradalom időszaka, évfordulója, emléknapja vagy valamije, ami 1917-ben csapódott be, de hatása azóta is tart. Elég csak megnézni a Lukasenko-féle, kolhozelnök fejű posztszovjet, posztpárttitkár diktátorokat, vagy magát Putyin elvtársat, a KGB fájának érett gyümölcsét.
Na most, ez 104 éve úgy történt, hogy az Uljanovnak született, amúgy Lenin mozgalmi nevű sztálin, az Auróra cirkálóról lövette a Patyomkin páncélost, az egészet pedig egy Eizenstein nevű filmrendező rendezte, a Téli Szalámi Palotánál, ott ahol Szent Péter vár.
Ezt a város később róla nevezték el Retrográdnak, a palotát meg 1754 és 1762 között építette Bartolomeo Francesco Rastrelli olasz építész, bár utóbbinak a forradalom szempontjából nincs az égvilágon semmi jelentősége. Meg azóta amúgy is múzeum, ha már nem lőtték szét egészen, a forradalmi lázadók, mint tették azt például a Halálcsillag esetében. Sőt, azóta Lenin is egy múmiásan balzsamozott múzeum, és sorba kell állni hozzá.Neki.
A NOSZF-ből némi "a forradalom felfalja saját gyermekeit" cicaharc után következett a nagy Szovjetunió, második világháborús, később ideiglenesen hazánkban állomásozó Vörös Hadsereggel, személyi kultusszal, meg változatos tokájú pártfőtitkárokkal, akik haláluk után még hoztak néhány alapvető intézkedést, és csak aztán volt idejük a saját dísztemetésükre, tévéközvetítéssel.
Ma meg itt van a városnak és a világnak (urbi et orbi) Vlagyimir Vlagyimirovics, aki pont a Szovjetunió folytatása más eszközökkel, vagy nem is annyira másokkal. Szocializációja okán szeret ellenzékieket lecsukatni, vonuló tankokat bámulni, szövetségesei rovására is kémkedni, és rendeletileg megszabni, ki fingja azon a héten a passzátszelet, és milyen irányba. Ezek mind-mind a Forradalom vívmányai ám!
p.s. A cím meg eredetileg egy Moldova György-poén, de nem tudtam nem ideszúrni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése