Ez a hét a betegségről szól menthetetlenül, a hét elejére döntött le a láz, árasztott el a takony, és kábé most kezdem embernek érezni magam. Hétfőn megyek vissza az orvoshoz aztán keddtől remélhetőleg dolgozni, mert a táppénz leamortizálja az amúgy nevetséges fizetésemet. (Nevetségesen alacsony fizetésemet, különösen annak fényében, hogy a munka meg nehéz, de legalább monoton, és ezt tényleg nem akarja senki megfizetni.)
Úgyhogy indokolt a világvég- hangulat, különösen mert hideg van, sötét és esik. Utóbbi miatt a lehullott levelek is takonyszerű masszává állnak össze, bár ezt én csak az ablakból szemlélve élvezhetem. Plusz hajnal felé lefejeltem a vécéajtó, de ennek pont nincs köze a takonyhoz, csak rossz már a zár és időnként kinyílik (úgy félig-meddig), hogy fennakadjak rajta a sötétben. Azaz a látni és látszani közlekedésbiztonsági elve itt nem működött, mert az ajtó nem látszott, én meg nem láttam. Felmerült bennem, hogy használni kellene a villanyt, de még várom az ezzel kapcsolatos uniós állásfoglalást.
Addig is darabolós horrorokat nézek, az az évszaknak megfelelő műfaj, nemsoká úgyis jönnek a kretén karácsonyi mozik, hogy egy vallási ünnepet szirupba áztassanak, sérelmünkre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése