- De minek süt az a kurva Nap? A szemembe bele, a saját ablakomon át, mikor november van, csessze meg! Nem azért születtem mérsékelt éghajlatra, hogy ilyenkor is napszemüvegben kelljen nézni a teleshoppot, Persze, persze Irénke szerint vehetnék egy refluxos, reluxás vagy milyen sötétítőfüggönyt, de nekem ilyesmikre nem telik az endékás nyugdíjamból. Most tehetek én arról, hogy mikor '83-ban ki lehetett menni németbe, nem tudtam, hogy melyik-melyik? Dajcsmark iszt dajcsmark, mondta a Béla is, igaz hogy később a valutás boltban az enyémért nem adtam kokakólás dobozos sört, vagy napszemüveges táncolós rágót, vodka meg ugye volt a sarki boltban is, olcsóbban... - panaszolta bele a délutánba Aranka, a Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt, nem mintha arrafelé vett volna bármit is, egyszerűen csak útba esett neki a lépcsőházajtó és a Fekvehényás Büfé és Falatozó között. (Utóbbiba épp a törzsutas-pontjait gyarapítani indult, jól jön az ilyesmi karácsony előtt, mikor az ember már majd' mindent forraltbor-analógiában számol, no meg a társaság ugye.)
A csirkebolt előtt kutyasétáltatást imitáló lépcsőházi nótafák, és önkéntes offline hírportálok igen helyeseltek neki, mert régen a november az november volt, nem ez a tavasziaskodó szar. Olyankor az ember rendesen ázott-fázott, miközben Fifikét a kolbász alakú tacskót fent felejtette a lakásban, a visszereiben érezte a liftig vezető nyolc lépcsőfokot, de ma már...? Ezek a mai időjárások már szót sem érdemelnek, Fifike se tudja, milyen évszak van, így téli álom helyett tavaszi lelkesedéssel kakálja le a padlószőnyeget.
Hát igen, mióta az istenek egyre többször, és pláne gyakrabban a Föld nevű, galaktikusan is enyhén szólva mellékes bolygón szeretnek Monopolyzni, az idő járása pont olyan valószínűségek mentén működik, mint a kockadobás, a hamiskártyázás hamiskártyásokkal vagy a legutóbbi holdtölte szubjektíven megélt időpontja. azaz tudja a fene.
De hát a novemberi tavasz nem egy Nemzeti Konzultáció, hogy előre tudni az eredményét, az egész puszta formalitás, itt legfeljebb abban lehet biztos az ember, hogy nem lehet biztos semmiben. Mióta Jörd, Thor anyja, úgy is mint a föld istennője nagyjából magasról (igen magasról) tesz az egész helyre, a mindenféle valhallai szerzetek egyik kedven játszóterévé vált a hely.
Különösen Hödr aktív, aki igen fontosnak hiszi magát, hisz ő Odin fia, és szeret dartsban dönteni olyan vicces helyzetekről, mint az időjárás, háborúk vagy szűzlányok terhességi tesztjei, ám mivel teljesen vak, a dobásai gyakrabban landolnak valaki mézsörében, mint táblán, minek okán Sol a napistennő (aki szereti a mézsört, és nem szereti benne a dobónyilat), direkt süt egy tavaszt a novemberbe.
Aranka e tekintetben csak egy óhatatlan veszteség, persze szórakoztató azt nézni közben, hogy mennyire ki van akadva a napsütésre, pláne hogy húsz métert kellene megtennie a kocsmáig, de másfél órányi sirám közepette, ez nem is egy könnyen leküzdhető táv.
hiába no, mindenkinek megvan a maga ereszdelje. Már ha van ilyen szó, akár véletlenül is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése