Insomnia

Az az érdekes az ilyen köhögős-taknyos-torokfájós állapotban, hogy az embernek pár nap alatt megváltozik a valóságérzékelése. Egyszerűen nem lehet végigaludni az éjszakát, hanem csak egy-másfél órás darabokban. És persze eleve nem végig, mert dolgozni azért bejárok, és de jó is egy óra körül végre rendesen elaludni, hogy négykor csörögjön az óra.

Mert négykor csörög, nem úszom meg, és néha egészen szürreális álmokból menekülök meg általa, mondjuk egy városból, ami álmomban London, csak nem hasonlít az igazira, inkább amolyan Észak-Korea fíling, már amennyit fényképeken láttam belőle, de brrr... Vagy különböző vizsgálatokon vagyok, halálos betegségek diagniózisaival, esetleg megcsalom a párom egy másik lánnyal aki szintén a párom (ezt végkép nem értem, skizofrén azért nem vagyok, szóval minek vetítem ki másra?), néha meg csak állok egy svédasztal előtt, és nem tudok dönteni, egész addig, míg mindent le nem legelnek előlem.

Az ilyen álmok nagyjából arra jók, hogy valahol a sokadik szinten tudom, hogy ez csak álom, és onnantól már érdekel mi lesz belőle, meg örülök, hogy legalább sikerült elaludnom, úgyhogy fejben hátradőlök és nézem a mozit, ha már igazából úgysem.

És ahogy az lenni szokott, amikor már épp lemerülnék, pittyeg a kurva óra, és az este óta tartó hullámzó, bár többnyire kellemesen szétcsúszó valóságot átveszi a mosakodás, öltözés, kutyasétáltatás realitása. Meg a gyár, hogy dőlne már össze...