„Mérethatár: a kétdimenziós művek esetén (táblakép, rajz, sokszorosított grafika, stb.) maximum 2 m2 kiterjedésű, térbeli alkotásoknál maximum 1 m3 tömegű lehet.
Ez a feltétel a Magyar Művészeti Akadémia '56-os pályázatának E, azaz képzőművészeti kategóriájában.“
Írta a 444.hu, és ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni. Akinél a tömeg az köbméterben mérendő, az vagy egy lakatlan szigeten nőtt föl, vagy szimpla szellemi fogyatékos, na jó esetleg csak buta mint a kő (amit a barlangja előtt pattint esténként). Ami vicces, hogy ezek az ősemberek „Művészeti“ „Akadémiának“ nevezik magukat. Most gondoljunk bele, művészet? Aki nem bír leírni egy értelmes magyar mondatot, az művész? Mert nem az a baj a mondattal, hogy hazudik, hogy nincs párhuzamban a valósággal, mert ettől még lehetne értelmes (de hazug), ez azonban szimplán értelmetlen, olyan mint a vaníliás zene, vagy az illatos sebesség.
És ezeknek még van képük magukat „Akadémiának“ titulálni valódi akadémiát játszani, meg egymást akadémikusnak kinevezni. (És történetileg persze mindez azért alakult úgy, mert Makovecz Imre egy tehetséges, ám sértett öregember volt, kissé meg is buggyant a végére, csinált magának egy ilyen izét, amit aztán a felcsúti fasiszta rezsimje állami intézmény szintjére emelt.) Sok pénzért persze, havi sok százezerért akadékoskodnak, vagyis akadémikuskodnak az arcok. Ami megint csak a mi pénzünk, és feketegyörgyök lopják el, aztán ennyire telik nekik szellemileg. Művészileg meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése