Az élet értelme, azaz a válasz az Élet, a Világmindenség meg Minden kérdésre, az a 42. Douglas Adams klasszikusnak számító könyve óta tudjuk ezt, mikor egy hiperintelligens faj, épített egy szuperszámítógépet, hogy megválaszolj a nagy kérdést (az Élet, a Világmindenség meg Minden), az nagyjából tízezer évig gondolkodott a válaszon, majd azt mondta: 42. (A regényben meg az egyik tudós odaszól a másiknak, tekintettel a kint várakozó felspannolt tömegre: „Minket most meglincselnek, ugye?“)
És a történet ott folytatódik, hogy a szuperszámítógép kikéri magának, hogy kókler lenne, szerinte a tudósok tették fel rosszul a kérdést, de képes megtervezni egy még szuperebb számítógépet, ami a kérdést is kiadja, a kérdést, amire a válasz 42. És ez a még szuperebb számítógép, millió éves programfuttatással, maga a Föld...
De maradjunk a 42-nél. Ennyi éves leszek ugyanis vasárnap, vagyis várható a megvilágosodás. Én leszek az univerzum értelme, lényege, a válasz a fel sem tett kérdésre, a főtéma, az esszencia, az első korty a sörből, az istenség legalsóbb személyisége, a csodálatos pókember, a wannabe show-runner, aki majdnem tud angolul, a csillámpóni, aki szégyelli.
De vasárnap majd kiderül, Visnu ikszedik inkarnációja vagyok-e, vagy csak az a nyomoronc, akinek rendszerint érzem magam. I have a dream...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése