Az igazi hős

Dzsesszika a bizonytalan regényhős szokásához híven bizonytalan volt, írója nem sok támpontot adott neki létéhez. Hol barna haja volt, hol szőke, némelykor Manhattanban élt, majd a következő fejezetben Brooklynban, anélkül, hogy erről őt alkotója külön értesítette volna.

Dzsesszika ezt még betudta amolyan írói bohémságnak, hát istenem, az írók szétszórtak kissé, furcsa a bioritmusuk és isznak, meg nincs érzékük a valósághoz, pontosabban csak ahhoz van közük, ami a fejükön belül hagyja figyelmen kívül a fizika törvényeit. Dzsesszika ennek a világnak a lakója volt, így nem érte meglepetésként a sok változás, egyszerűen csak bizonytalan lett, és nem tervezett előre.

Természetes volt számára, hogy érzelmei teljesen kiszámíthatatlanok, hogy ismerőseivel hullámzó a viszonya, csak abban bízott, hogy írója legalább néhány fejezetet egy lendülettel ír meg, és nem fogyaszt hozzá harminckét kávét, így legalább lesz egy kis nyugta, és ugyanoda mehet haza, ahonnan reggel eljött, meg ugyanazok lesznek másnap is a barátai.

Hiába no, nem könnyű regényhősnek lenni, pedig az ember azt gondolná ez a legjobb állás, nincs tébé meg adó (hacsak nem írnak az embernek ilyeneket, de ki írna ilyeneket?), lehetsz beteg, sőt meg is halhatsz, de ha elég jó regénybe sikerült bekerülni, garantált a majdnem halhatatlanság. Casting kérdése az egész.
Dzsesszika például szívesen lett volna Anna Karenina, ő tényleg halhatatlanná vált, bár a pályaudvaroktól azért személy szerint kissé tartott.

Egy időben sokat töprengett azon, hogy lehetne bekerülni egy garantáltan A-kategóriás könyvbe, de aztán eszébe jutott, hogy végtére is ő csak kitalált figura, tehát nem rajta múlik. Abba a regénybe kerül ahová írják, így sorsa nem a saját kezében van. Szerzője olyan amilyen, ezen ő nem sokat tud változtatni, esetleg a szerkesztő...

Így aztán Dzsesszika a regényhős azóta a Szerkesztőhöz imádkozik, mert lehet az Író az egy igaz teremtő isten, de a Szerkesztő az ő prófétája, rajta keresztül érhető el a vágyott halhatatlanság. És már kész is volt az új vallás, ahol a hívek már csak a Nyomdász eljövetelére várnak. Mert akkor már minden jó lehet.