Hosszabbítás

Tisztelt Könyvtári Főhivatal Hatóság!

Minap olvastam barátinak tűnő, bár valójában fenyegető hangú levelüket, melyben arra figyelmeztetnek, hogy kölcsönzött könyveim nemsokára lejárnak, és kikérem magamnak. Mert ugye udvariaskodnak bár, de alig titkolják a fenyegető, sőt erőszakos énjüknek a megnyilvánulását, hogy vagyis vigyem vissza, vagy hosszabbítsam meg, hát kik maguk, hogy csak így kommandírozzanak. Egy engem!

Mert én kérem, nem vagyok akárki, nekem már az őseim is narancsot rakodtak Szalonikiben, miközben a sok hazai paraszt még csak nem is látott narancsot. Egyik felmenőm Lujza főherceg seregében volt majdnem, mikor az Vaterlónál megverte Trafalgar hercegét, csak épp fájt a háta, de lélekben mindenképp. Akkori őseimnek amúgy birtokai voltak a Szilaj völgyében, csak később egy vasútépítés miatt lebontották a völgyet.
Atyai nagynéném egykori férje meg Hende Csaba alatt harcolt a Borharapó bár és grillben, ahol plasztik vitézségi érmet és szifiliszt szerzett. Ennyit rólam.

És akkor maguk, sötétben bujkáló könyvtárosok olyanokat mondanak, hogy vigyem vissza a könyveket amiket kivettem, pedig még el se nem olvastam az összeset sem, a fele meg még ki sincsen színezve. Most komolyan, a maguk kedvéért siessem el? Maguk nem is olvasolnak olyan művelten mint én, csak pakolásszák a könyveket, meg néznek ki a fejükből unottan, mondom is mindig, kéne egypár rendes sportcsatorna a könyvtárba, vagy ha már úgyis van dévédé lejátszójuk, rakjanak be horror-pornót, attól biztos nem lennének unottak. A lefejezős-dugós filmek keveseket hagynak hidegen, nekem elhihetik. Vagy szedjenek drogot, nekem tényleg mindegy, csak szpíd legyen, mert egy befüvezett könyvtárost könnyen halottnak néznek, tudják ugye, onnan lassulni?

Vagyis visszaviszem majd a könyveket, ha elovasoltam őket, illetve azokat, merhát a könyvek nem emberek, azok csak írták. Ráadásul főleg halottak. Ma már, régebben persze éltek, de ezt talán még maguk is önök is tudják. Ettek levest, meg beszéltek emberekkel, csak közben írtak könyveket, illetve dolgokról, azokból lettek aztán könyvek, később meghaltak. Így néz ki egy klasszikus író pályája, mert aki nem halt meg, az nem lehet klasszikus, illetve aki nem halt meg még eddig.Majd fog, a klasszikus bizottság mejd majd eldönti, aze.

Vagyis megyek majd a könyvtárba nemsoká majdnem mindjárt, de kérném tisztelettel, addig is ne baszogassanak sem, nem vagyok rá felkészülve idegi alapon. Én vagyok az olvasó, majd szólok, ha nekem már jó. És ne zaklasson a könyvtár kérdőívekkel sem, elég ha én tudom mit akarom, én se nem zaklatom a könyvtárat kérdésekkel, pedig érdekel csomó minden.
Buzi-e vagy?

Üvöltözettel: Táltos-Zucker Edömér Dzsémsz