Olvasnivaló

Lassan a végére érek egy általam eddig még nem olvasott Iain M. Banks regénynek, és a hangsúly azon van, hogy lassan jutottam el idáig, Banks magyarul is nehéz szöveg, ez meg angolul van. Viszont a közepe táján nagyon belejöttem, megvolt már az általa teremtett világ terminológiája angolul is, onnantól meg gyorsan lehetett olvasni, csak a sok hülye név miatt kellett állandóan visszalapozni, de ez minden könyvénél így volt eddig is.

Amúgy az Againts a Dark Background, vagyis a Sötét háttér előtt, az egyik legjobb majdnem Kultúra-regény (a Kultúra alapvetően emberek és mesterséges intelligenciák által alkotott galaktikus metacivilizáció, plusz idegen fajok), mert a Kultúra (akárcsak az Ellentétek esetén) a háttér nem pedig  helyszín. Filozófia és krimi, kocsmai szövegelésbe oltott zen tanítás meg kibelezős leszámolás, így aztán műfajilag meghatározhatatlan, mondjuk sci-fi, de ennél többet lehetetlen határozottan állítani róla. Amúgy olyan az egész, mint mondjuk az Anyag (Matter) esetében, ahol szintén a hiperűr-technológia találkozik a klasszikus feudalizmussal, mesterségen égitesteken tenyésznek fura vallási szekták, zsarnok uralkodók harcolnak egymással, és bár tudják,hogy valahol a saját rendszerükön túl ott egy egész galaktikus társadalom, csak nem érdekli őket.

Banks könyvei új műfajt teremtettek, sci-fi alapra építkező társadalomkritikus, posztmodern lovagregények és /vagy politikai krimik, és ilyen állat tényleg nincs, de mégis van. Ráadásul a pasi végig hihetetlenül következetesen építette fel a világát, nincs benne önellentmondás, minden a helyén van, még a fiktív történelem is, az egyik könyvben megvívott háborúra a következő szereplői is emlékeznek, a harmadikban meg már szövetséges lesz az egykor ellenséges idegen faj.

Amikor szerzőnket megkérdezték, hogy ő melyik regényhőse lenne, azt válaszolta, hogy egyik sem, a főszereplőit rendre megtapossa az élet (enyhén szólva), van, aki már a regény elején meghal, csak később összerakják, van aki szándéka ellenére lesz tömeggyilkos vagy egy diktátor játékszere, és van aki konkrétan a pokolban szenved.
Banks maga inkább a Kultúra egy névtelen polgára lenne, élvezve annak minden előnyét, úgy is mint beültetett drogmirigyek, szabadon választható és többször is változtatható nem, szinte korlátlan anyagi javak és a teljesen szabadon választható életforma. A Kultúrában már nincsenek gyárak vagy üzletek, csak az dolgozik, aki akar, és persze amit akar, valójában egy unalmas hely. Nincs hadsereg vagy titkosszolgálat, bár van helyette a Kontakt meg a Rendkívüli Körülmények, így aki kalandra vágyik az arrafelé megy, aztán róla szólnak majd Iain M. Banks regényei. Miközben maga a szerző is egy galaktikus hobbit lenne inkább. Ahogy én is, by the way.