2016. január 1., péntek

Szilveszteri durranások

A szilveszter ma már a privát tűzijátékok ünnepe, hogy rohadna meg bárki, aki kitalálta. Mert az odáig rendben lenne, hogy egyszer az évben (kétszer mert ugye a gusztus huszadika, vagy háromszor mert a helyi teszkó is durrogtatással ünnepli alapításának csodás évfordulóját) kibírjuk egy fél órára, csakhogy valaki még mindig petárdázik az ablak alatt, és pont huszonnégy órája megy ez, úgy este tíz és hajnali négy között volt a nagyüzem.

De úgy, hogy néha egy légitámadás közepén éreztem magam, azt meg csak a Motorhead/Iron Maiden viszonylatban tudom élvezni, a bunkó szomszéd meg tényleg inkább a farkával játsszon tűzijáték helyett, mindenkinek jobb lesz az.

Ilyenkor a kutyákra szokás leggyakrabban hivatkozni, ez nálam most nem áll, Dudli békésen végigaludta a műsort, de képzeljük el, hogy másnak is vannak idős és beteg nagyszülei, és legszívesebben arcon taposnák azt szemétládát, aki az éjszaka közepén közvetlen az ablak alatt robbant, mert részeg, mert seggfej, vagy tényleg csak kicsi a pöcse...

Boldogtalan Régi Évet kívánok  mindenkinek, bár lehet, hogy a többségnek e nélkül is megvolt.
Az új meg nem lesz jobb, ne reméljetek. Vegyetek sok babkonzervet, olvassatok jó könyveket.
(Ja, és nemsoká tényleg írok Iain M. Banks-ről, két eddig nem olvasott regényét is megkaptam karácsonyra, igaz angolul, és Banks esetében ez kissé lelassít. De attól még imádom.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése