Belefutottam egy remek műsorba a Spektrumon, valami olyasmi címe volt, hogy a Vindzor-ház asszonyai, és szokásosan hülye angolok (bulvárszerkesztők, bulvártörténészek, bulvárlapok ékszer-szakértői, bulvárlapok kiadói, mint szakértők) beszéltek részben hülye, de főleg felesleges dolgokat. Mert a királyi család arrafelé tényleg arra jó elsősorban, hogy legyen miről írni a bulvárlapoknak, meg legyen mit olvasni a széles néptömegeknek, akik a valódi hírekkel inkább nem akarnak szembesülni.
És a remek "szakértők" hozták is az elvárt minőséget.
Egyikük például azt böffentette fel, hogy egyáltalán nem irigyli a hercegi feleségeket. Minden nap megnyitók meg díszvacsorák, és hogy ehhez micsoda állóképesség kell. Jajj, tényleg meg kell sajnálni őket, hisz úgy szeretnének tizenkét órás éjszakai műszakban állni az összeszerelő soron, de nem tehetik, mert mindig azok a fránya díszvacsorák...
Meg azon kell parázni - mint a műből kiderült - hogy akkor ő most melyik tiarát is hordhatja majd az aktuális fogadáson, illetve hogy szólítják-e majd őfelségének, mert ezen az őfelségezésen múlik, hogy pukedliznek-e majd előtte az alávaló alattvalók. Ha a hercegnő nincs ősszeőfelségezve, akkor sajna nem, ami azért nagy stressz, akkora terhet rak a formás vállaira, hogy ember legyen a talpán, aki megbirkózik vele. (Bár hogy egy teherrel pontosan hogyan is kell birkózni, az egyelőre homályos.)
Nyilván edzeni kell a hercegnőségre, a sok integetéshez kell a jó kondi, úgyhogy napi több órát kell kézisúlyzókat lengetni, ráadásul végig kussolva, mert egy koronahercegnő az nem beszél, csak mosolyog meg integet. Beszélni csak sajtótájékoztatón, és nagy ritkán egy-egy interjúban szabad, de akkor is csak a fókabébik megmentéséről.
Meg sokat kell gyakorolni a luxusbutikokban való vásárlást, miként a szabókkal való veszekedést és a lépcsőházban hisztizést is, ezek mind fontos részei a hercegnői szakmának, és felháborító módon egyik iskolában sem tanítják az ilyesmit.
És persze egy ilyen remek ismeretterjesztő műsorból nem lehet kihagyni a kötelező dájánázást sem. Diana hercegnő ruhaviseletének különböző korszakai láthatóan fontos részét képezik a brit kultúrának und történelemnek, különben nem foglalkoznának vele ennyit, a következetesen történésznek titulált figurák, a tévében.
Megtudhattam például, hogy ő a divat erejét is felhasználva irányította a figyelmet a számára fontos dolgokra. Hát igen, mikor egy ország lesi lélegzet visszafojtva, hogy kilátszik-e a mellbimbója a túl mély dekoltázsból, az nagyon ráirányítja a figyelmet az afrikai éhínségre vagy a taposóaknák áldozataira. Nem könnyű persze elérni ezt, de sok munkával, alapos felkészüléssel lehetséges.
Szóval örüljünk, hogy nekünk nem kell ilyen szörnyű kemény életet élnünk, ellehetünk a panelban a parizeres zsömlével, és ha lejár a műszak a szalag mellett vagy az irodában, semmi gondunk többé, legfeljebb az, hogy holnap is be kell menni a gyárba, boltba vagy az irodába.
De legalább szabad az esténk, nincsenek hülye díszvacsorák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése