A frászt kaptam ma kora este, mikor valami lövésszerű hangokat hallottam a csomópont felől. Először azt hittem, hogy petárda vagy tűzijáték, elvégre itt a szezonja, de aztán felharsant néhány fájdalmas üvöltés meg erőszakos kiabálás. (Hogy ez utóbbi milyen, azt persze tudja a fene, elvégre lehet nem erőszakosan kiabálni?)
Pedig ez nem olyan környék, én még nem találkoztam felénk lövöldözéssel, de gondolom így van ezzel mindenki, aki már igen, valamikor el kell kezdeni. Szerencsére nem most, mert mikor később kinéztem kinéztem, csak egy rendőrautót láttam a szemközti buszmegállóban, meg két taxit, de az egész inkább közlekedési rutinellenőrzésnek nézett ki, mint bűnügyi helyszínelésnek. Így legalább egy aggódnivalóval kevesebb, a karácsonyi depressziótól amúgy sem hagynám el szívesen a lakást, hát még ha lőnek is.
De tűzijáték lesz ez, ami régebben idegesített, mert nekem annyira nem tetszik az ilyen durrogtatás, plusz rendszeresen egy rettegő kutyát kellett vigasztalni. De legalább nem akarok tőle az ágy alá bújni, ami amúgy sem menne az ágy alatt lakó könyvektől és dobozoktól, még ha be is férnék, de hát nem.
Úgyhogy egyelőre maradok a jól bevált szoronganivalóimnál, majd holnap kompenzálok némi házimunkával, az valahogy mindig segít. És van mit csinálni, mert a laptopom már nincs valami jó bőrben, a tévéhez mellékelt set-top box kipurcant, a mobilom töltője megadta magát és már megint csöpög a vécétartály. Ja és beadta a kulcsot a kenyérpirító is de a tűzhelyen azért még oda tudtam égetni a kaját.
Vagyis nyakig ülök az entrópiába, még jó hogy az utcai bűnözés nem vesz körbe. Mint a karácsony, ami tényleg egy nyűg, kerülöm is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése