Túlél, de nem látványos

A múltba révedés előnye, hogy nem kell a jelenen pörögni, hátránya viszont, de ahhoz képest mégis. Folyton.

Mindig minden kultúra el bírt képzelni magának valami egykor volt aranykort, és konkrét népirtásokat lehetett kivitelezni a visszavágyás ürügyén, egyéni szinten ez persze nem ennyire kemény, ennyire látványos.

Az Mostszóljhozzá Sanyi Bár és Grill törzsközönsége például rendszeresen a hatodik sör után sóhajt föl, hogy de hát úgy szerettem azt a lányt, de hova tűnt végleg? Oké, itt vagyok most is, itt voltam mindig is, régebben még volt hajam, bankszámlám és jövőm, de most már csak hiányzik a Gréta, ennyim maradt. A hiány, hogy baszná meg a mindenséget a bármi.

Az Ember a Földről ilyenkor elmereng, melyik másik bolygón lehetne újrakezdeni, van még olyan szeglet, ahol egyszer sem szúrta el? Egyik életében sem? 

Hát ja, a stabil létállapot alapja az elszúrás, az a biztos pont, amiben megkapaszkodhat a világvége-hangulat. Különben mi a faszt keresnének mindannyian a Mostszóljhozzá Sanyiban? És miért ez a permanens túlélés?

Néha a Fekvehányás utcában is felkel a Nap, bár pont ott kedve sincs hozzá.

Gravitációs szaurusz-biotikumok, vagy mik

A magyarok majdnem egyharmada szerint az emberek éltek és a dinoszauruszok léteztek együtt a Földön. Egyébként az olaszok vagy a románok egyharmada is így tudja, hallotta vagy simán csak látta a Dzsurasszik Park című dokumentumfilmben, de ez legyen a neolatin nyelvcsalád gondja. Nekünk pont elég, hogy szorgos népünk jelentős százalékban buta, mint a sár, szerintük egy vakcinával csipet ültetnek belénk a háttérhatalmi gyíkemberek, sosem járt ember a Holdon, a cévitamin ezerszeres dózisban gyógyítja a rákot, valamint Afrikában mindenki fekete bőrű, mert arra sokat süt a nap, és ők már genetikailag le vannak égve. Úgyhogy mit számít az a pár tízmillió év, mikor a dínók már nem, az emberek még nem mászkáltak fel-alá a bolygón, hogy aztán a tápláléklánc csúcsára másszanak az erő- vagy az intelligenciafölény okán. Következtében.

De hát épp tegnap idéztem azt a tudományos hipotézist, mely szerint a modern társadalomban élő embereknek kisebb az agya, és azt is be kell látni, hogy mondjuk egy élelmiszer-összeszerelő üzemben, előre megfontolt szándékkal, megélhetési célból elkövetett futószalag melletti zombuláshoz tényleg nem kell túl sokat tudni. Az csak összezavarja az embert, elvégre sajtot szórni a pizzára tökéletesen lehet úgy is, hogy közben kurvára mindegy, mikor haltak ki a mindenféle szauruszok (egyáltalán, mi az a szaurusz? az Ikarusz az megvan, bár sok értelme annak sincs), a vírusokat vagy a baktériumokat írtja-e az antibiotikum, esetleg lapos-e a Föld? Pont elég annyi, hogy a B jelű üzemcsarnok lapos, ami jó, mert nem gurul el a kecskenyuvasztó automata, és nem kell szó szerint futószalagot játszani nyuvasztás közben. Ami technológiailag üdvös, munkavédelmileg kívánatos, a Hold meg ugyan sajtból van, de amíg nem kezdjük bányászni a trappistát, az is csak egy felesleges információ. Csak megzavarja az embert a mindenféléről gondolkodás, és nem bír arra a három mágikus mozdulatra és két nyomógombra koncentrálni, amitől végül sajtos lesz a pizza. Izé, pidza, ez a hejesirás is hüjeség, minek például az ellipszilon, mikor külön nem jelent semmit. Vagy jelöl, ez olyan zavaros...

De ha már itt tartunk: Gravitációs hullámok nincsenek (valójában gravitáció se, mert ha lenne, leesnénk a föld alá), hullámok a tengereken vannak, és néha elég magasak, szóval az se a gravitációt mutatja ki a foga fehérjével. 

Amúgy gravitáció már csak azért sem lehet, mert a Föld közismerten, és a mindennapi tapasztalatainkkal összhangban lapos, így az ausztrálok sem lehetnek fejjel lefelé az alján, csak mert valami nemlétező középpont vonzza őket rá. És persze a Hold sem kering a lapos korong körül, az egy kisebb lámpás, ami a Nagy Égi Kötélen leng felette, naponta egyszer oda és vissza. Legalább is így logikus, tehát tudományos, bármit is hazudozzanak az ilyen mindenféle egyetemeken.

Így aztán nem is lehet oda utazni, meg minek is, az Apollo-11 is egy filmstúdióban szállt le, hogy felvegyék a szkafanderben ugrálást a porban, több Apollo meg nem volt, azok mind ugyanazok a felvételek, elvégre az "űr"-ruhában úgysem látszik ki van benne. Alatta.

És ha már fehérjék: azokat tojással meg tejjel visszük be a szervezetbe, kivéve azok, akik fehérjementeset diétáznak, az  szervezetük nem tartalmaz fehérjét, kivéve ha napra mennek, olyankor vaj lesz a fejükön, meg D-vitamin, de utóbbi nem a vajban, hanem mellette.

A zokszigént meg a növények termelik tényleg, de nem csak úgy, hanem a vízbűl veszik ki, megrágják, és kifingják a maradékot, mi meg belélegezzük, illetve a növényeket meg is eszük, hogy sok okszigént vigyünk be velük És a zokszigén kell a gondolkodáshoz is, különben nem értenénk a világot. (Vannak persze nagy jógik a Himalájában fent, akik okszigén nélkül is jól el vannak meditálva, fehérjét meg a hóból szerveznek maguknak, de ezt otthon ne próbálja ki senki!)

Einsteinnek tulajdonítják azt a közhellyé koptatott mondást, hogy "A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos. (Two things are infinite, the universe and human stupidity, and I am not yet completely sure about the universe.)"  Sorvezetőnek mondjuk megteszi.

Evolúciós agyhalál-előzetes

A társadalom miatt zsugorodik az emberi agy. Remek cím, valóban inspiratív, vagy mégsem  lényeg hogy az én agyam ne zsugorodjon tőle, néha már az a szörnyű gyanúm  támad, hogy nagyjából nincs hová.

A linkelt cikk amúgy arról szól, hogy az evolúció során az emberi agy mérete folyton növekedett, testünkhöz képest szinte indokolatlanul nagyra, de úgy háromezer évvel ezelőtt (ami persze evolúciós szempontból egy pillanatnak is kevés, annyi mint légyszar az 1936-os naptáron) zsugorodni kezdett.

Kutatók (akik ez esetben szerencsére nem a hírneves "brit tudósok") szerint ez leginkább a munkamegosztással függ össze, a fokozódó specializáció, a gyártósorok mellett biorobot-lét és közben a társadalom összetettségéből következő csoportszintű gondolkodás egyszerűen nem teszi szükségessé, hogy egyénként, egyesével olyan rém okosak legyünk a nagy agyunkkal.

Nade. Egyrészt az agy mérete önmagában semmit nem mond az okosságunkról (amúgy is jelentős benne a tartalék elem), a háromezer év az mondjuk száz-százötven generáció, vagyis a törzsfejlődésben még nagyjából tényleg semmi, de abban azért van valami svung, hogy a téma tudorai a hangyatársadalmakból vezetik le az emberi idegrendszer változásait. Vélt változásait, hogy egészen pontosak legyünk.

De ezzel együtt nekem tetszik az ötlet, hogy társadalmaink odáig fejlődnek (és itt tényleg indokolt a 'fejlődés' szót használni - szemben mondjuk a kultúrával - , mert nagyobbak és összetettebbek lesznek), hogy tagjaik egyénileg egyre hülyébbé válnak, vagy legalább is korlátozottabb lesz a magas intelligencia esélye.

Persze mondhatjuk azt is - valami furcsa kreacionizmusból kiindulva akár - hogy az intelligencia mennyisége világunkban állandó, csak az emberiség létszáma növekszik folyamatosan. Ugyanannyi agykapacitáson osztozunk egyre többen, így aztán vannak a kevesek, akik megtervezik és megszervezik a nagy rendszerek működését, legyen szó egy államról, egy cégről, egy bűnszervezetben elkövetésről, a többiek meg, mint kis csavarok a gépezetben, végrehajtanak, különösebb agyalás nélkül. A keveseknek meg lehetne alapítani a Kiválasztottak Megaagy Egyháza  és Ugyanott Mosógép Eladó szektát (olyan lenne mint mondjuk a Szcientológia, csak MLM-piramisjáték nélkül), a többieknek meg lenne a Vidám Vasárnap vagy valami hasonló valóságsó, csak hogy legyen miről beszélni a összeszerelő, közoktató vagy népetető üzemekbe menet.

Az antiutópiák talán azért kezdenek kimenni a divatból (ellentétben a posztapokaliptikus disztópiákkal), mert valójában már azokban élünk. A tizenkilencedik században még valami szép és fényes jövőben reménykedtek, hogy nem lesz mindig érvényes A munkásosztály helyzet Angliában Engelstől, de aztán kiderült, hogy - ha más eszközökkel is - de igen. Termelni meg szolgáltatni kell, nem folyton gondolkodni, agyalni meg kombinálni. Nna...

Mindezek mellett azért marad egy kínzó kérdés: Tessék mondani, az agyzsugor akkor társadalmat okoz?

Infláció, invázió, egókarc

A hávégé címlapsztorija szerint "Az árrobbanás odacsaphat Orbán Viktor egójának a választások előtt". Szerintem meg nem. A felcsúti egó ércnél keményebb, a küldetéstudattal álcázott szerzési vágy töretlen, a pártvezér és kancellár - egy régi, talán a b. neje nyelvbotlásából származó bon mot szerint - áll mint a kőszikla, és csak megy előre. A felcsútiak más anyagból vannak faragva, és egyáltalán, látott már valaki szociopatát, akinek az egóját bármi komolyabban megkarcolhatná?

Amúgy az persze tény, hogy elszálltak az energiaárak (amitől minden drágább lesz, a kenyértől a kokainig, mert mindegyiket gyártani, szállítani, raktározni, árulni kell), vagy például hiány van cellulózból, úgyhogy lassan vissza kell szoknunk a falevéllel elkövetett fenéktörléshez, de a karmelita kolostorban mindez nem érdekel senkit. A főnököt is csak abból az egy szempontból, hogy a tartós áremelkedés (leánykori nevén: infláció) mennyi szavazatveszteséget okozhat a fideszkádéenpének, aki ugye ő maga. 

De arról szó sincs, hogy ez akár csak kicsit is erodálja az egóját, ahhoz kellene némi racionalitás, esetleg kritikai hajlam, de azoknak ő már rég nincs birtokában, olyan mint a mesebeli gonosz mostoha, akinek a tükröm-tükröm mindig csak azt mondja amit hallani akar, különben apóra amortizálja. Hát ja, rogántónikkal meg semjénzsoltokkal nem lehet racionális diskurzusokba ereszkedni, ő csak a hűbéruruk kívánságteljesítői fái szeretnének lenni. És egyébkéntis, a józan ész meg a szekértelem, az bolsevista trükk, több más mellett ezt is megtanulták a rosszemlékű Csurka Pista bácsitól, a poszt-rendszerváltás méltán közutált zsírtáltosától.

Az esetleg tényleg hosszabban szörnyű helyzet felcsúti megfejtése, a kormányhitű sajtó evidens támogatásával - az lesz, hogy ezentúl nem csak a migránsok, a homokosok meg a soros gyurcsányok ellen kell harcolni, de a világ ellen en bloc, ahol ugye ilyen drágulásoknak eleve meg sem szabadna történnie. De hát jól tudjuk mind, épp a soros gyurcsányok miatt van ez, akik a háttérből előirányítják az EU-t, a WTO-t a NATO-t meg egyéb betűszavakat, úgyhogy a vezérnek nem hogy gyengülne egy tartós gazdasági válságtól "a Nemzet Megmentője" pozíciója, de egyenesen újabb horizontok nyílnak meg e szerep számára.

Néha az a szörnyű gyanúm támad, hogy a mini szterelnöknek egy negyedik világháború lenne az ideális PR-esemény (a harmadik már megvolt, csak nem vettük észre), ott aztán nagyot alakíthatna a rendkívüli helyzetek hős diktátoraként, és egyébként is, a látványos túlsúlyhoz kifejezetten jól áll egy-egy tankhadosztály, miközben a háttérben csendben felsír néhány nehézbombázó.

Egy konkrét háborúval csak annyi lenne a probléma, hogy ott az ellenség javarészt eleve adott, márpedig Ártunk és Ormányunk szeret maga ellenséget kreálni (IMF, csak hogy még egy gyanús betűszó beússzon a képbe), aki ellen aztán hősies elszántsággal veheti fel a harc küzdelmét. De ha egyszer - nyilván kínai támogatással - megérkezik mondjuk a marsi inváziós flotta, vagy a kanadai lovasrendőrség kezd váratlan blitzkriegbe, akkor kevés lesz a szokásos árnyékbokszolás, de az infláció ellen még elmegy, elvégre azzal még senki sem futott össze a lépcsőházban, az kérem valami közgazdaságtani absztrakció. ha a kokain világpiaci ára már nem is...

A bokor alja és a vizelet-perturbáció

Haladok hazafelé délelőtt az aktuális ügyfélszlogálatról (nem volt net, de a környék legrémesebb műkörmeivel felszerelt csaj legalább elárulta, hová dugták a titkos biztonsági jelszót), a nap alattomos módon a pofámba süt, madarak rendeznek indokolatlan tavaszi fesztivált a környékbeli fákon, gyerekek hintáznak a homokozóban (vagy homokoznak a hintán?), egy anyuka pedig önfeledten pisil az egyik játszótérmenti bokor árnyékában.

Oké, hát nagyon feszítette már a hólyagja és/vagy a hazaszeretet, de az biztos, hogy egyiknek sem lehet tartósan ellenállni, a környékbeli nyilvános vécék száma pedig erősen konvergál a nullához. (Tíz perc sétára van egy teszkó, én is oda jártam egyszer egy napig, mikor valami csőtörés miatt nem volt víz, és úgy döntöttem, nem gyűjtögetem az anyagot, inkább elviszem a multihoz.)

Nade. Bokor van sűrűbb, van kicsit arrébb is, és a nyilvános pisilésnél nem működik a strucc-taktika. Hogy tudniillik, ha az alany nem lát másokat, attól még látják őt, és talán jobb a pár méterre elhaladó járókelők felé egy félszeg, sajnálkozóan kényszeres mosolyt villantani, mint egy pucér feneket.

Kivéve persze, ha az elkövető direkt nem akar bujkálni, hisz ha félig elbújva guggol az aljnövényzetben (egészen ugye, városi környezetben nem nagyon lehet), az még feltűnőbb/kínosabb, és akkor már jobb inkább nyílt sisakkal (izé, nyílt mással) bevállalni. Akkor legalább nem zavarja meg senki, mert a környezete eleve zavarban van, perturbál, mint egy gravitációsan zavart bolygópálya.

És hát, bár soha nem voltam még kisgyerekes anyuka, sőt mostanában valószínűleg már nem is leszek, de én igyekeznék nem a gyermek szeme előtt villantani, miközben hátra-hátrapillantva még beszélek is hozzá.

Persze én középszintű prűd vagyok (ezüst fokozat, hetes szint, a Ku-Klux-Klánban Birodalmi Varázsló lehetnék ennyivel), a néni meg nyilván vagy exhibicionista, vagy fogyatékos. Vagy épp be volt állva, tudja fene, de ha az első eset áll fenn, igazán csinálhatott volna közben néhány szelfi-videót, hogy még hazafelé feltolja a Tik-Tokra, ha a második, akkor szednie kéne gyógyszereit, a harmadik esetben viszont pont nem kellene szednie semmit. Legalább mielőtt gyereket legeltetni indul, egy messzi-messzi játszótérre... (Apropos, olyan a teszkó mellett is van, és máris egy gonddal kevesebb.)

A szilárdnak levés folyékonysága

Aztat olvasom a Zindex címlapján rajta, hogy húde magas a kenyér ára. De azt hogy kenyér, az ők úgy fogalmazzák keresztül, hogy "szilárd sör". Na ja, ha a sör a folyékony kenyér, akkor a kenyér a szilárd sör, ez igen szellemes is lehetne, csak nem az. Izzadságszagú inkább, egy alapvetően informatívnak szánt cikkben minek a poénkodás, szóviccbűnözés, avagy a borsóra hányt fal.

Én azonban nem állnék meg ennyiben, mert például ha "a tej élet, erő, egészség" (emlékszik még valaki erre?), akkor az életerő tejség, ha a tisztaság fél egészség, akkor a kosztól egészen félni kell, vagy ha az élet a legjobb méreg, akkor a mérgezés a legrosszabb halál. (Utóbbi mondjuk biztos nem igaz, szerintem az eleven elégetés vagy a karóba húzás sokkal rosszabb, bár emlékeim szerint még egyiket sem próbáltam.)

A szilárd sör egyébként meg az lehet, mikor nyáron bent felejtjük a fagyasztóban - ahová betettük rakni, hogy gyorsan legyen hidegen hűtött - de azt gondolom elég nehéz szeletelni, nem igazán jó  megvajazva, és kiemelkedően hülyén viselkedik a kenyérpirítóban.

De ha minden valamilyen kenyér, ami gabonából készült, akkor mi a whisky? Az is folyékony, de nem sör, berúgunk tőle, miszerint általa, de hamarabb, viszont lepárlással készül, ezért életciklusa egy bizonyos pontján lehet mondjuk a légnemű kenyér. A bor, ami ugye szőlőből (ha nem épp fagyállóból, krumplihéjból vagy őrölt mormotahányásból) készül, lehetne a folyékony gyümölcskenyér, de akkor a mazsolás kalács a szilárd bor.

(Kőhalmi Zoltánnak volt egyszer valami hasonló agymenése, miszerint ha nekünk a Balaton a riviéra, akkor például a sajtos-tejfölös lángos a magyar pizza a tehén gyümölcseivel. Úgyhogy én most abba is hagyom az asszociatív szétesést, nagyon reggel van még nékem ehhez, és lassan ihatóra hűl a kávém is...)

themessageofthekingdom.com

Leminősítés

Új dimenzióba váltotta magát a hazai kultúrharc, nem az, amikor közpénzégetés jelleggel tömik ki Ákos Dalszerző Urat és a hasonló kurzusizéket tízmilliókkal, hanem mikor az istenadta nép veszi kezébe a billentyűzetet. Ha már  hideg polgárháború rendszeresen a neten forrósodik (hisz a pártvezér és kancellár is kiprédikálta a szónoklatában, hogy az ő csapataik többek között a fészbukkal állnak szabadságharcban), az ImDB lett az új csatatér.

Hisz múlt héten végre mozikba kúszott az elkúrós film, megjelent az ájemdíbín is a lapja, és a haza fényre derül jelleggel legott pontozni kezdték a főleg ellenoldali trollok, lefelé. Nyilván a nélkül, hogy látták volna, hisz már a bemutató napján több, mint tízezer szavazat volt, amennyi nézője a vonatkozó műegészek tuti nem. És a sok szavazat történelmi jelentőségű áttörést hozott, hisz - aktuálisan akkor - az oldal statisztikája szerint ez lett minden idők legrosszabb filmje, a 1-10 pontozásos rendszerben 1,2-es átlaggal.

És hogy ez így nem korrekt, mert pusztán politikai szimpátia alapján minősítgetnek egy filmet? Naná, de itt és mostanában talán jogos ez a fajta politikai proteszt. Egyfelől mert túl sok tere az ilyen véleménynyilvánításnak nincs, másfelől meg meg is érdemli a Kálomista-brancs, elvégre a nyilvánosság meghekkelését pont ők kezdték, mikor már előre hisztiztek azon, hogy a mozik majd biztos nem fogják vetíteni a filmjüket, pedig egy nyilvánvaló remekmű, csak hát ugye gyurcsány. (Arrafelé a lassan már köznevesedő gyurcsány az ultima ratio, a végső érv, hogy ha már tényleg nem tudják mire kenni saját tehetségtelenségüket, bénázásukat vagy primitív arroganciájukat.)

Ez az egész az ájemdíbínek nem jó, de hát aki online, az online által vész, ha beengedik a tömegeket értékelni, akkor azok gyakran tüntetni fognak, valami ellen, valami mellett, vagy legfeljebb valami helyett. A nevezett oldalon így szokott előfordulni, hogy az aktuális szuperhősszar lenyomja mondjuk a Keresztapát, mert a rajongóknak az tízből tízes, ez a fanboy-effektus működik most is az elkúrósnál, csak más motivációval.

(És az igazán szép pillanat az volt, mikor a vadhajtásos Bede felszólította a híveit a fácsén, hogy szálljanak szembe a filmet lepontozó kommunista liberálbuzikkal, és adjanak gyorsan tízeseket. Mire a fékezhetetlen agyvelejű rajongók gyorsan el is kezdték bekommentelni a fészbuk bejegyzés alá, hogy 10, 10, 10... etc. Biglike.)

klubadio.hu

Fogalmazásgátló (önreflexív poszt)

Az volt a terv a hétvégére, hogy írok. (Igen persze, meg porszívózom, akváriumot pucolok, megetetem a mosógépet, sőt magam is eszek, alszok, levegőt veszek, próbálok fotoszintetizálni, ilyenek.) A régi mondás szerint ehhez az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg, ami esetemben úgy módosul, hogy nekem határidő kell, meg a honorárium, de minél gyorsabban. Elvégre profi vagyok, már nagyjából huszonöt éve írok pénzért, csak mostanában abból kevés van, és minden fillér kell, kurvákra, drogra és lóversenyre. Efféle alapvető szükségletekre. (Valójában villanyszámlára meg hasonlókra.)

Határidő még nincs, az jellemzően hónap eleje, de írni meg hétvégén egyszerűbb, inkább mint hét közben munka után, vagy - mint e héten - dél- és munka előtt, plusz az egy hónapja is bejött, hogy kicsit előbb küldtem a cikkeket, és kicsit előbb jött a mani, ami mondjuk sokra nem volt elég, de arra igen, hogy még mindig nem jött rám a végrehajtó.

Ámde. Szombaton éreztem, hogy nincs kedvem írni, a fejem üres, mint egy választási pártprogram, vagy az a busz, amin hárman utaznak és a következő megállóban hatan szállnak le. (Azaz két embernek fel kell szállnia ahhoz, hogy legalább üres legyen.) Meg is győztem magam, hogy a szombat a pihenésé, majd vasárnap alkotok valamit. Erre vasárnap reggel is úgy keltem, mint aki fogalmazásgátlót vett be előző este, úgyhogy nagylelkűen megengedtem magamnak, hogy majd hétfő délelőtt hagyom előtörni a kreativitásom, elvégre még nincs annyira hónap vége. Meg addigra hátha elő akar törni...

Arra gondoltam, hogy nekiállok kissé írni, de naná, hogy az írás is olyan mint a pia, a puzzle, vagy valamelyik kedvenc írom egy nem túl hosszú regénye, hogy ha az ember nekiáll, nem bírja abbahagyni. De még én sem.

És amilyen kitekert egy lélek vagyok, még élvezem is, úgy érzem, mintha tennék valamit, mintha csinálnék, létrehoznék, befolyásolnék vagy legalább megpiszkálnék valamit, pusztán azzal, hogy szavakat pötyögök be egymás után  a gépbe. Pedig dehogy, régi ideája az már az embereknek, hogy dolgok kimondása, leírása az már maga is egy dolog, de hát már a barlanglakók is azt gondolhatták, hogy a falra rajzolt bölény az nem rajz, az maga is bölény, vagy legalább valami bölény-terminál, amin keresztül le lehet vadászni.

De hogy én miket irkálok össze pénzért meg ide, az nincs befolyással a dolgok állására, a világ folyására, jobbára (azaz szinte mindig) mikro- sőt nanoszinten sem.

De valószínűleg épp ez a felszabadító öncélúság teszi, hogy legtöbbször élvezem, és ha már egy függő személyiség vagyok, hát megtalálom benne a viszonylag ártalmatlan függőségem. És igazából tényleg mindegy, hogy megy-e általam előrébb a világ, amíg nekem jól esik és/vagy fizetnek érte. 

Illetve dehogy, ha nem esik jól, csak fizetnek érte, akkor nem csinálom majd, amint elmúlik a mostani számlafrász

Hányas hányás?

Létezik-e reinkarnáció? Nem tudom, már több élet óta gondolkodom rajta, de mikor mosónő voltam Radzsasztánban arra jutottam, hogy biztos nincs, mert ekkora kicseszés mégsem történhet meg valakivel, aki alapvetően mégis csak egy rendes ember. Úgy értem nem ölt meg senkit, a szükségesnél sosem hazudott nagyobbakat, és csak egyszer hányt le egy szerzetest, de azt is véletlenül, mert valaki döglött kecskét dobott az utcavégi kútba. Akkor amúgy durva dolgokat hányt le majd mindenki, a szomszéd például a maharadzsa árnyékát a piactéren, ami után sértegetés általi halálra ítélték. De meglepően jól tűrte.

Na, szóval az újjászületés már csak azért is hülyeség, mert a mosónő előtt pont sheriff voltam Oklahomában, gyakorlatilag az egyetlen Lake Vomit megyében, aki nem volt sem korrupt, sem részeges és olvasható volt a kézírása. Oké, hát volt egy sorozatgyilkos, akit nem tudtam elkapni, és lehet, hogy én voltam az, de akkoriban senki sem ismerte még azt a szót, hogy skizofrénia, meg a Dr. Jekyll és Mr. Hyde sem volt túl olvasott, pláne mert a lakosság nagy része eleve nem tudott olvasni. Szóval nem tehettem róla, nem érdemeltem volna meg, hogy aztán Dzsaipur egyik koszlott elővárosában mossam a helyi szőnyegszövők szaros kaupináit annál a bizonyos kútnál. Akkoriban is sokan hánytak sokfelé, de ennyit Lake Vomitról.

Szóval mondom én, a reinkarnáció egy kamu, csak a hülyék hisznek benne, de hát ez  van, néha több élet kell hozzá, hogy erre rájöjjünk. Mert ugye nem lehet egy mindenható olyan szarkasztikusan rosszindulatú, hogy ilyenre tervezze a teremtést, vagy ha mégis, akkor nyilván elég kreténnek kellene lennie hozzá, hogy elcsessze az egészet még az elején, és akkor meg azért nem működne. Meg egyáltalán, mi az hogy karma? Hogy az valami természeti törvény? Nemá, a gravitáció, az egy természeti törvény, meg hogy a negyvenkettes busz kési, az is, de hogy utólag kell elszámolnunk a tetteinkkel. Egy másik életben? Ha olyan nagy lenne a világban az isteni rend, miért nem lehetne rögtön rendezni a számlát, hát miféle egy rosszul összecsapott teremtés az, ahol ehhez ennyi idő kell, ahol ennyit kell rugóznod azon, hogy milyen egy mocskos állat voltál, valamikor a múlt században Zambiában?

Nem, nem hiszek én már ebben az egészben, és a következő párszáz évben sem fogok. A karma bekaphatja!

pinterest.at

(a szerk. megj.) A "hányás" az a google fordító szerint, első körben úgy van angolul, hogy "what number"... Incredible.

Amiről nem beszélnek, és amiről helyette néha

Felcsút országos hatáskörű döbrögije elöblögette szokásos, dagályos ostobaságait a Birkamenet nevű kormányhitű tüntetés fénypontján, mellyel iránymutatást ugyan nem adott a híveknek, de legalább harci kürtnek is bágyadt volt önismétlése. Brüsszel, migrnás, Soros, Gyurcsány - mindent halottunk már ezerszer, óvodás szintű kampányszlogenekbe fogalmazva (hisz mindig kampány van, tizensok kibaszott éve, minden egyes napon), és belenézve némi online közvetítésbe, ezt még a rajongói is unták már kissé. Ez nem meccs volt, csak valami bágyadt átmozgató edzés, hogy azért be ne rozsdásodjon a gyurcsányozás, meg a Gizi nénik se felejtsék el, hogy Soros.

Az viszont többeknek is feltűnt, hogy az ellenség (mer' ha háborús a retorika, akkor ellenfelek nincsenek is, ellenségek viszont számosan) most már az EU mellett az USA is, nyilván mert a felcsútinak - saját bevallása szerint - nem volt B-terve Prezident Trampli bukása esetére. Úgyhogy most már előre látja, hogy Amerika majd jól beavatkozott a jövő évi választásokba, amitől valami helyettes alfőfasz már most fel volt háborodva, követségi hangot adás mellett.

A pártvezér és kancellár nyilván jós, talán belekből jósol, mint őseink két hátrafelé nyilazás között, gondolom a méltatlanul háttérbe veszett Habony nertárs beleiből, meg azért statisztikákat is rendel heti szinten, közeli kutatócégektől. És biztos az jött ki, hogy z USA elég messze van, elég kevesen követik az ottani politikát közelről, azaz bármit rájuk lehet kenni (pont mint a kádári gulyás-nemkommunizmusban), ráadásul az egybesült államok egy akkora anyahajó, hogy annak hídjáról mi már alig látszunk, arról nem is szólva, hogy úgyis csak igen lassan fordulna ránk, ha akarna. Ha érnénk neki annyit.

Úgyhogy az ellenségek erősorrendben: EU, USA, LMBTQ és csak aztán jön a hazai ellenzék. Nyilván mert nem lehet belőle egy rendes betűszót sem összehozni, annyira béna. Meg gyenge, szánalmas és nevetséges - jelentősége csak akkor és annyiban van, amennyiben a fenti betűszavak háttérhatalmilag állnak mögé, hogy bábozzanak fele, a Felcsúti Fejedelemség sérelmére nyilván. Na ja, a fideszkádéenpé felé természetesnek veszik, hogy a politika nem autonóm szereplői, hanem kesztyűsbábok versengése, hisz náluk ez így szokás, az ő két pártjuk igazából egyetlen személy, mindenki más csak az ő akaratát hajtja végre.

És pont e miatt lehet beszarni a Nyugattól. Mert ott nem kedvelik az autokratákat, a pocakos Napóleon pedig már rég az, az autokrácia lényege pedig annyi, hogy a törvényeket nem azért hoznak,hogy racionálisan szabályozzák a társadalom működéseit, hanem hogy végrehajtsák a Vezér akaratát, parancsait. Jog abból lesz, amit a főnök elképzel, így aztán minden amit tesz jogszerű, akkor is ha kibaszott erkölcstelen. Na ezt nem szeretik az usákokban, részben ezért hajtották el Tramplit is,bár közvetlenül tőlük azért annyira nem tart még az O1Géniusz.

Az viszont jellemző, hogy az itthoni ellenzékéről nagyon keveset beszélt, ami azért jelenthet valamit. Hisz az elmúlt években megszokhattuk, hogy mindig olyan ellenségmenedzsmentet visz, ahol kitalál magának egy falra hányt ördögöt, és aztán jól megvéd minket tőle, lásd "tömeges bevándorlás". A valódi kihívásokról (gazdaság, szociális háló, eü.) viszont rendszerint kussol, úgyhogy minél kevesebbet beszél az ellenzékről, annál valószínűbb, hogy kezd komolyan tartani a jövő  tavasztól. Elég a fészbukos reklámköltéseiket megnézni, hogy ömlenek a százmilliók(!) a Stop Mindenki! kampányokra, meg az elkúrt mozifilm ingyenes vetítéseinek promójára...

Halálpunk-brigád

Az ember punkügyi turkálódásai eredményeképp  néha meghökkentően nem meghökkentő zenekarokba botlik, amelyek mostanában valahogy egyre gyakrabban oroszok. Merugye' a punk az nyugaton a hetvenes években ívelt föl, az oroszoknál viszont mostanában, azaz vagy az van, hogy arrafelé most vannak a nyugati hetvenes évek, vagy valami egészen másképp. Inkább az utóbbi második, tekintettel arra, hogy a hetvenes évek brit (meg amerikai) társadalmi-hatalmi belemenései nemigen vethetők össze Vlagyimir Vlagyimirovics durvuló autokráciájával. James Callghan aztán meg Margaret Thatcher is akarnok fafejek voltak, de nem küldték munkatáborba a politikai ellenfeleiket, sőt talán titkos kastélyaik sem voltak, bár tudja fene, ezeknek pont az a lényege, hogy titkosak.

Nade, az oroszoknál sosem volt valódi demokrácia, épp hogy szétesett a szovjet, de máris jöttek az elvtársak a Párt és  KGB akolmelegéből, és már Jelcin is jobban bízott a tankok és a kenőpénzek kettősében, mint holmi demokratikus pepecselésben. Ez azóta csak fokozódott, bár a tankok helyett inkább idegmérgekkel, a korrupció helyett meg zsarolással dolgozik Putyinisztán, de a mentalitás konstans, a vodka sok, a medve meg nem játék, mint az köztudott.

De ez persze kedvez a punknak, mint igazi ellenkulturális befeszülésnek, hisz a különbség csak annyi, hogy itt nem a fogyasztói társadalom, meg a hátsókerti középosztálybeliség unalma ellen kell lázadni, hanem egy fokkal nagyobb a tét. Úgyhogy az arrafelé a punk (hip-hop, ska mifene) inkább hardcore beszólás a fennállónak, és csak ez után szórakoztató zene. Mondhatni nyugaton mondjuk az ilyen deszkás pop-punk a mainstream, és a Chumbawamba az üdítő kivétel, arrafelé meg az anarcho- az alapbeállítás, ami egy kvázi-diktatúrában mondjuk nem meglepő.

Úgyhogy ennek fényében érdemes értelmezni mondjuk a Moszkvai Halálbrigád maszkos kaszkadőreit, akik naná hogy politizálnak, de csak mert - öndefiníciójuk szerint is - humanisták, az meg Moszkvában már mag egy politikai kiállás. A zenéjük meg jó, az alanti klipjükről meg nem tudom eldönteni, hogy szánalmas, ironikus, vagy a kettő sajátos keveréke-e, de talán az utóbbi, a csóróság és a csakazértse-mentalitás találkozása egy teherpályaudvar melletti lakótelepen. Pluszpont a valószínűtlenül vállalhatatlan susogós tréningfelsőkért, melyek láttán már mi is a nagybetűs Nyugatnak érezhetjük magunkat. Még én is, egy lakótelepen, mondjuk innen a teherpályaudvar is messze esik, mint Moszkva Jeruzsálemtől.

p.s. Ja, amúgy a banda már 2007 óta rontja a levegőt, oroszul és angolul is dalol, kollaborál hasonszőrű nyugati kompániákkal, és tényleg nem tudni az igazi nevüket, és nyilvános megjelenéseiken sosem veszik le a maszkokat. E tekintetben olyanok, mint a korai Kiss vagy a Daft Punk tagjai, hogy bármikor leugorhatnak egy sört inni a bolt előtt, senki nem fog autogramot kérni tőlük.

BéKV-tudatosság

Én igen szeretem a kávét, főleg reggel, mindegy hogy reggel két óra van, vagy délután hét, a kávé az jó. Úgy szoktam csinálni, hogy először zsírjára sütöm, mert az kihozza belőle az aromát, ami ilyen ízféle, és ugye minek is bele. Aztán teszek hozzá friss bazsalikomot és konzerv mozzarellát, kissé blansírozom, majd saját levében készre párolom, hogy elég puha legyen. A kávé az így igazán fenszi, bármit is jelentsen ez.

A kávézásnak persze meg kell adni a módját, azt nem lehet csak úgy, asztal mellett, csészéből fogyasztani, akkor sem ha bögre. Az igazi ínyenc csakis újrahasznosított papírpohárból issza, egy padon a parkban, lehetőleg borús időben. A szikrázó napfényben kávézás csak akkor elfogadható, ha egy régi pincebörtönből (esetleg kriptából) át nem alakított kávézóban történik, ahol az ásványvíz-sommelier mondja meg a baristának hogy a fair trade, marokkói majomszar-kompatibilis mokkához, melyik gleccsert kell megcsapolni, persze csakis helyi érzéstelenítéssel.

A kávéba fánkot mártogatni akkora parasztság, mint a Chuck Norris körüli indokolatlan felhajtás, de a jenki filmek rendőreinek elnézzük, elvégre ki mer beszólni egy rendőrnek, akkor is ha civilben rosszul fizetett mellékszereplő. (Hullasminket és meg nem értettséget viselő tinik olykor rántott kávét fogyasztanak, ketchupba mártogatva, de ezt elnézzük nekik, mert vagy kinövik majd, vagy még előbb öngyilkosok lesznek.)

A kávé mellé kizárólag a friss vakondhányásban érlelt norvég datolyás macaron, vagy a dán foszlós borzkeksz illik, a babapiskóta csak akkor, ha egy tibeti láma kétszer megáldotta, de a háztartási keksz akkor sem! A croissant a kávé szempontjából fánk! Az Oreot és egyéb konzumkulturális szemeteket civilizált ember természetesen számításba sem vesz, akkor szem ha szakállas, és a bölcsészkaron végzett, tehát azt gondolja, hogy neki már belefér. Hát nem.

pinterest.com

A kávéfajták kiválasztásánál legfontosabb szempontok a következők: a kávé legyen biovegán, tájjelegű, eredetvédett, és kiejthetetlen nevű, az íze e tekintetben nem releváns. Etikai megfontolások is vannak, csakis jól tartott rabszolgák szüretelhetik, lakályos, napelemes ültetvényeken. Az ilyen kávékat kizárólag buddhista üzletemberek által működtetett reklámcégek óriásplakátjain lehet hirdetni, ha azok a vasútvonalak és autópályák mentén legalább egy nyomortelep látképét kitakarják.

A kávéba lehet tejet önteni, de kizárólag jobb kézzel, és csak ha vegetáriánus volt a tehén (kecske, bivaly, láma, hód), akitől származik. De mivel ezek mind vegetáriánusok, így igazából nincs miből hisztit csinálni a tej kapcsán, feltéve, hogy az állatok megfelelő minőségű kínai masszázst kapnak a tartásuk során.

Ha valaki betartja ezeket az egyszerű alapelveket, miszerint szempontokat, már nem is baj, ha nem ízlik neki a kávéja, hisz a zeitgeist megragadásának flow-ja önmagában egy szociokulturális orgazmus. Ha valaki szerint viszont ez már túlzás, az igyon teát. Bármilyet, mindegy, az olyan szánnivalóan kétezres évek...

A holnap üzenete

Október 23 jeles nap kétségtelenül. 1996-ban II. János Pál egy levelében ekkor írja le azt, hogy a katolikus tanítással összeegyeztethető Darwin evolúcióelmélete.

Ami lényegében nem is nagy marhaság, elvégre Darwin elmélete nem foglalkozott az élet keletkezésével, a világéval különösen nem, pusztán keretet igyekezett adni a szerző megfigyeléseinek arról, hogyan is változnak a már létező élőlények, a környezeti hatások függvényében. Nem lehetett még gőze a genetikáról, de az evidens volt mindig is az emberi kultúrában, hogy az utódok örökölhetik felmenőik bizonyos tulajdonságait. Innen csak egy lépés volt, hogy azok a tulajdonságok öröklődnek tovább, generációról generációra, melyek adott környezetben jobban segítik a túlélést. Darwinnak mindössze elszigeteltebb állatpopulációkra volt szüksége (a'la Galpagos), ahol rövidebb idő alatt több generáció változásait meg tudta figyelni.

Amikor a pápa (ellentétben a pópákkal) elismerte, hogy ez egy racionális elképzelés, és nem is beszél arról, hogy akkor  most a Nagy Bumm, a Mindenható vagy Festéktüsszentő Hapci Benő-e az ok a világunknak nevezett szánalmas okozat mögött, szóval nem érdeme dogmatikai alapon utálni, csak bevitte a római kaotikus egyházba a józan eszet.  Észt.

Hiszen nem érdemes másokat, az ő gondolataikat és nézőpontjukat eleve utálni, mert csak, mert ők nem  mi vannak, és hát a józan ész még egy olyan feudális szervezetben (és annak tanításába) is helyet kaphat, mint az 1Ház. Amelyben persze csak a vatikáni dudás fér meg, de nem akarja betiltatni mondjuk a tel-avivi szimfonikusokat.

Hát ja, ez október 23 üzenete.

Egyéb ötlet?

hatterkeptar.hu

Ez már sosem lesz jobb

Napok óta utálom megnyitni a szokásos hírportálokat, mert minden második "hír" címében ott van  hogy Márki-Zay. Elemzők, publicisták, közvélemény-kutatók, filmkritikusok és cipőfelsőrész-készítők tolják ki magukból senkit sem érdeklő "elemzéseiket". Pedig az egész annyira nem fontos, csak épp megszoktuk, hogy a jobb híján magyar közéletnek nevezett trágyadombon annyira nem történik semmi a szokásos beszólogatós cirkuszon kívül, hogy a magukat valamilyen fokon mértékadónak tekintő orgánumok rácuppantak az előválasztásra. Hogy az már legalább valami, pedig nem sokkal több, mint  az ellenzék belső meccseinek lejátszása. 

Márki-Zay (időnként Márky-Zaj, de akkor hol a Funky Brunch? - akkor legyen már inkább mégis Báró-Ricsaj, az legalább indokolatlan viccelés a névvel) annyira nem érdekes karakter, hogy de nagyon. A programja meg annyi, hogy ő nem "azok",  úgy jobbos, hogy nem balos, de úgy neoliberális, hogy a szót sem ejti ki a száján.

Abban az értelemben politikus, hogy sokaknak remek projekciós felület, rávetíthetik vágyaikat a mostani rezsimet utálók, vagy legalább is egy jó részük. De hogy most már folyamatosan róla szóljanak a hírek, vele legyen tele a sajtó, az csak a hazai politika szegénységi bizonyítványa, én ezennel el is engedem a témát, no meg szerénytelen személyét.

De tegnap megint előkerülni láttam mindenki kedvenc Grétáját (aki már legálisan vehet sört, de még mindig ő még csak most tizennégynek néz ki, bár a nevét azért tudjuk), és gondoltam, legalább történik más is az előváladékozáson kívül, legalább sajtóilag. És hát megtekintettem az alábbi két percet, sérelmemre,és tényleg közeledni éreztem a világvégét. A csaj a különösen béna tinisztárok belépőjét hozza, aztán táncikálni kezd egy olyan slágerre, amit n már tinikoromban is hőn utáltam, hangja meg nincs.

És akkor ez most az ő legújabb nagy dobása, ezzel győzködné a világ vezetőit, hogy ha már a szakadék felé rohanunk, legalább a féket nyomjuk a gáz helyett (vagy a gázt az olaj helyett), de hát ez nem az ENSZ-közgyűlés, vagy a G7-8-ak találkozója. Gréta a nagykorúságával látszik infantilizálódni, pedig nemrég ő volt a kihaénnem, most meg nézni is kínos. Cukiságra játszik, pedig ő pont nem a globális politika cicás videójának indult. Kár, talán még lesz ennél jobb is, bár a hurrápesszimizmusom okán nem igazán reménykedem.

Sötétségre ború, de csak ha jó napom van

Nincs is jobb, mint egy verőfénytelen hajnali háromkor indulni dolgozni (na jó, negyed négykor), mikor hideg van, de az utcák üresek, a sötétség meg jótékonyan takarja el, mibe is lép az ember, amikor. Legfőképp persze csak sárba, ami a járdával is kompatibilis, valamiért pont a buszmegállóban, és annak közvetlen vonzáskörzetében. Biztos a buszok okozzák, bár az nem világos pontosan hogyan is. Talán a Mocsárlény is busszal jár, mondjuk nem is igazán kaphatna jogsit, akkor sem, ha tényleg nem pofára megy.

Ezen indulásnak másik előnye, hogy egy óra előtt már hazafelé tart az ember, bár olyankor indokolatlanul sokat süt a nap. Legalább is én nem bírom a tűző napot, határozottan a tűzetlent kedvelem, azaz ne legyen sötét, csak borult mint egy Blake-vers hangulata, bár misztikusnak nem kell lennie, a Nap nem arra való. (Ja, a kisbetűs nap sem, a misztika leggyakrabban nem fér bele a 24 órámba, ahová be tudnám passzítani, ott inkább a generalizált szorongás, vagy a reménytelenség lakik. Woody Allennél olvastam, hogy "Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték-szerelőt találni! "Hát igen, egy Isten nélküli világban minek is az eldugult vécékkel szarakodni...)

Szóval hazafelé süt a Nap, bele a képembe, ráadásul ilyen különösen utálatosan vibráló módon, ahogy elhaladunk az út menti fák mellett. Az ilyesmivel engem konkrétan kínozni lehetne, bár égitesteknek gondolom nincsenek ilyen szándékaik. Azt csak a misztikusok gondolhatják, akik meg nem vagyok. Szerencsére, gondolom mert így nem kell a dolgok mögé látnom. A dolgok már elölnézetből is rémesek.

Máma szép idő van. (erdekesseg.hu)

Ezt ők most tényleg

Aszongya a médiahatóság... Tényleg, miért e szerény elnevezés? Pedig hívhatnák Kultúrtartalmi Cenzorbizottság Részrehajlási Igazgatóságnak is, nyilván Rogán Tyutyu alá rendelve közvetlenül, néhány tízmilliárdért, a hülyének is ugyebár...

Szóval azt írják (mondgyák, tvittelik, füstjelezik), hogy az Elkúrtuk az tényleg egy művészfilm. És nem, szerintem nem úgy kell írni a címét, hogy Elkxrtuk, mert mióta az automata moderátor-robotok/algoritmusok miatt sokan a szar szót (ami egy normális magyar kifejezés) xarnak írják, én a jeles mű címét Elszartuknak helyeírásítanám. Márpedig Gurcsány Háttérhatalom Ferenc, nem ezt a szót használta. (Akinek ugye a Háttérhatalom nem a középső neve, hanem az igazi.)

Hogy a vonatkozó műegész tényleg művészfilm-e, azt nem tudom, az előzetesétől nem kerültem egy esztétikai orgazmus közelébe, de legalább nem áll szándékomban megnézni. Egy ilyen hiszti-kampánnyal felvezetett, sötétben és hátulról is ócskán orbánista izével nem töltöm az időmet, amiből viszonylag jó filmekre sem jut elég. 

De akit érdekel élvezze, bár a kortárs magyar filmművészet az sosem kurzuslovagok keze alól csúszik ki, márpedig Kálomista producer két idegroham között valószínűleg iszik annyit, hogy a felcsútit is szépnek lássa. Demokratának nyilván nem, az neki sem a szíve csücske.

És a legszebb, az indoklás: "Az NMHH azoknak a forgalomba kerülő filmeknek ad art minősítést, amik művészi értékükkel hozzájárulnak a magyar, az európai és az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez, vagy amit a bizottság oktatási, kulturális szempontból jelentősnek, magas művészi színvonalúnak ítél." A Gyurcsány-basztatás nyilván tényleg jelentősen járul hozzá az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez. Meg oktatási szempontból jelentős, hisz okulásul szolgálhat, hogy ne... (Ja, és jut eszembe: mi a faszt jelet az, hogy a "kultúra feljődése"? A kultúra az nem fejlődik, az változik, sőt a kultúra az maga egy folyamat, nem pedig állapot, hogy egyikből a másikba. Fejlődjön, persze barmok.)

Szociális magány-lekvár

Fura eset, mikor egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol a közvetlen környezetemben igazából nem igazán lehet emberekkel beszélgetni, persze azért muszáj, meg néha jól esik kissé szociálisnak lenni, de túl sok közös téma azért nincs. Már a munkán kívül, hogy "fú haver, ez kemény volt, úgy öntöttük a baracklekvárt, mint valami félistenek, fülig lekváros félistenek", ám persze még ilyen is ritkán van, valahogy nem értik az iróniát.

Szociálisan és mentálisan persze messze estünk egymás almafájától, sok kolléga életkor alapján akár a fiam is lehetne (van is, aki nem mer visszategezni), a képzettségünk és az érdeklődésünk meg mint az ég és föld Makójeruzsálemtől. Én nem hallgatok ócska popzenét, nem csajozok a neten, és ha az nem megy (mert egy taszító tapló vagyok) nem fektetem kiéletlen energiámat az autókról pofázásba. Kissé vicces is hallgatni, amint két de jure felnőtt arról beszélget, milyen menő sportkocsit venne, és főleg hogy de melyikben mi is a nagyon szar, miközben a maximum, ami számukra elérhető, a fater levetett Suzukija, Amit fizu után egy darabig meg is bírnak tankolni, amúgy a céges buszjárattal közlekednek megkeresni az álmaik használt autójára valót.

De ilyenekről én nem tudok beszélgetni, Wittgenstein kési filozófiája meg arrafelé keveseket érdekel, bár az előző életemben, még rendes értelmiségiként, két konyak után mindig ezzel jöttem elő, Heideggerhez már sör is kellet. Barna. (Minden nácizós áthallás nélkül.)

Amúgy is megkapom időnként a munkatársaimtól, hogy valahogy máshogy beszélek (ez sokszor pont az, mikor nem értik az iróniát), pedig bennem az egykori szociológus ilyenkor mélyre van temetve. A néhai szociálpszichológusnak viszont havonta le kell gyártani egy cikket, és így minden valahányadik hétvégén visszamegyek az okoskodásba, miközben egyéb aljasságokat is elkövetek (filmkritika, blogizék etc.).

Miközben nyakig lenni a baracklekvárban, meg a Sacher-torta ízű töltelékben, nem is olyan rossz (pláne, mert a kettő felerészben ugyanaz), olyankor nem a középkorú, magányos, egykorvolt értelmiségi horgad föl bensőmben, hanem az a gyerek, akit de leszidtak volna, ha könyékig kotor a lekvárban, miközben csupa ragacs lesz.

Itt most nemcsak szabad, de kell is, miként nem muszáj, de pár percre jól esik regresszálni a gyerekkorba. Ha már felnőtt létem ilyen részben elbaszott lett, voltak szép pillanatok, de a mostból nézve zsákutca, néha díszkivilágítással.

Védtelen határok

Túlsúlyos László parlamenti házmester szerint az ellenzéki nyilatkozatok átlépték a büntetőjog határát, mert nem tartják tiszteletben az általuk tákolt alkotmányt, izé... Alapkotmánytörvényt. Sőt, meg is változtatnák a büntetőjogi besorolású szemetek, akár kétharmad nélkül is, némi jogi (na ja, milyen más?) csűrés-csavarással.

Azt most hagyjuk is, hogy házmesterünk a józan ész határát lépte át már jó régen, elvégre nála a paranoid skizofrénia már a mindennapi, mondhatni üzemszerű működés része, de tény, a fideszkádéenpé  volt olyan hülye, hogy beleírta a tákolmányba, miszerint nem lehet kizárólagos hatalomra törekednie egyetlen politikai erőnek sem. Márpedig Ártunk és Ormányunk épp ezt tette, amitől meg nekem muszáj ideidéznem az egyszer már idézett Orbán Ottó-féle limericket:

Volt egy gaz nőgyógyász.

Gaztette, hogy az ujja helyébe a faszt tette.

“Betudható-e az asztmámnak,

hogy úgy érzem, mintha basznának?”

– kérdezte a nő a gaz orvostól, aki épp azt tette.

Mert hát mit is csinál Túlsúlyos László, Felcsúti Géniusz vagy Skülön Semjénzsót a tizenéve még kissé béna, kissé korrupt, de azért nagyjából demokráciánkkal? Igen, az ujjuk helyére azt tették.

Illiberális demokráciának hazudják a kleptokratív autokráciájukat, pedig egy modern demokrácia lényege pont az, hogy liberális (is), és nem egyszerűen törekednek a teljhatalomra, de már régen birtokolják is. 

És akkor a szánalmas bohóckodássá süllyesztett parlament portáslelkű házmestere még az ellenzéket cseszteti, fenyegetőzik és büntet, mintha bárki pont erre hatalmazta volna fel. Oké, az ellenzéken van mit csesztetni, de éppen nem azt, hogy egy normális jogállamot und demokratikus alapelveket kérnek számon a nem is lassan, de biztosan állampártosodó egykori liberálisokon. Akik ma már  nem is konzervatívak (azok tán sose voltak), nem keresztények (csak a szájukkal) és nem nemzetiek, csak és amennyiben a nemzet egy feudális felfogását tekintik érvényesnek. Azaz a natio az egyenlő a kiváltságosokkal (papság, nemesség you know), a sok paraszt meg melós ennek nem része, aki nem off shore a Kajmán-szigeteken, vagy nem tagja a Belső Pártnak (vö. Orwell: 1984), az a nemzetből kirekesztetik. Aki meg explicit ellenzéki is, az hazaáruló ellenség, valamint gyurcsány. Aki pedig nincs velük, az nem egyszerűen ellenük van, hanem az nincs is.

És  akkor bajszos házmester beszél a határok átlépéséről? Hát ja, végül is ha valaki, ő aztán tudja, hogy megy ez.

Dühös, beszól, de amúgy nem harap

De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni - skandálta egykor az akkortájt még viccből sem Kossuth-díjas Nagy Feró, de én nem szerettem volna. Mint ahogy az alábbi klipben szereplő bácsival sem, valahogy nem elég bizalomgerjesztő, bár az kétségtelenül vagány, hogy a zenekarát Negro Terror-nak nevezte el. 2015-ben amikor még nem dübörgött a BLM, de a politikai korrektségnek egy ilyen név azért már odabaszott rendesen, bár nagy balhé nem lett belőle, mert egyrészt a művészi szabadság, másrészt meg feketék zenéltek benne. A túltolt PC - némileg önparódiájába hajló - nézete szerint, ugyanis egy fekete (vagy bárki, aki adott közösségben etnikai/egyéb kisebbség) eleve nem lehet rasszista. Elszenvedheti, na de hogy nézne ki mondjuk egy náci zsidó, egy feka a Klu-Klux-Klánban, vagy Bill Gates a Pokol Angyalai motorosaként.

Persze rasszista, kirekesztő, gyűlölködő vagy simán csak hülye bárki lehet, nem kell hozzá rasszizmus-antagonizmus szakot végezni a Rohadt Életbe Tudományegyetemen, mondhatni  a legtöbb embernél a rosszízű előítéletesség nem pusztán alkotmányos jog, de a személyiség alapbeállítása.

Omar Higgins, a Negro Terror énekes/kiabálós-basszusgitárosa azonban - ismerősei szerint, egy igazán kedves, szerethető alak . Volt, mert 2019-ben, 37 évesen a belehalásig játszott végig egy agyvérzést, így aztán már pont olyan halott, mint Kun Béla (csak nem olyan régen), és ez akkor is így marad, ha most már lenne kedvem beszélni vele. 

Amúgy elég lazán mozgott a különböző zenei stílusok között, főleg reggae-t tolt nagy dózisban, de én egy mocskos alak vagyok, és jobban bírom a metálban eldalolt punkot, mint a befüvezve vigyorgást. És ez itt karmol, pláne hajnaltájt:

Zsót szerint a világ

A Baszódjálmeg Kádéenpé nevű fantompárt (igen tudom, de tényleg így hallottam egy... dalban) elnöke, nemzeti fővadász, és Szimbolikusnak is Szánalmas Hülyeségekért felelős, legnélkülözhetőbb kormánytag olyat szólt az ő szájával, hogy. 

"...hiszen Szent István óta a magyar történelem egyik fontos tanulsága: ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak.”

Szerintem viszont Külön Semjénzsolt súlyosan seggfej, de ettől még nem kellene hülyeségeket beszélnie. Mert hát mit is mond azzal, hogy az egyház? Hogy nincs más, csak általa is folyton leégetett Római Kaotikus, a többi vallási közösség szerinte nem egyház, hisz akkor nem használna egyes számot. Vagyis vannak az eretnek evangélikusok, a szakadár reformátusok, az üresfejű baptisták etc, no meg azok akiknek van pofájuk nem kereszténynek lenni. Zavaros buddhisták, bálványimádó krisnások, terrorgyanús muszlimok, elhülyült jehovisták, no meg a zsidók, akik tagadják a messiást, de legalább meg is ölték. Valami ilyesmi lehet a Zsót fejében, hogy számára csak a sajátja az egyetlen egyház.

Valamint ő még mindig a trón és az oltár szövetségénél tart, mintha a kaotikus felekezet valami helyettes-államtitkárság lenne, ami persze alá tartozik, illetve az lenne az állam ott, ahol nekik nincs kedvük lenni, úgyhogy helyben az egyházmegyei Plébános Zrt. viheti az iskolát, az idősotthont, és ha úgy alakul, a focicsapatot is, csak Zsótiéknak ne kelljen ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozniuk. Mer' akkor ki rendezne agancskiállítást és kitömött állat-show-t milliárdokért? És ki beszélne nyilvánosan baromságokat milliós fizetésért?

És mondotta az ő szellemi sötétségének szövegeit a "kormányzati támogatással megújított Stella Egyházi Üdülő hétfői átadásán, Mátraszentimre-Bagolyirtáson."

Ez már önmagában vicces és/vagy szánalmas. Stellából én csak Artois-t ismerem, az Egyházi Üdülő nevű sört nem, biztos valami citromos-szedres-szezonális , Zsót viszont Szent Imrét nem ismeri (akkor sem ha a Mátrában futnak össze), de gondolom a bagolyirtásban van gyakorlata, ezért is ő szónokolta el magát a sörgyári üdülő egyházi megnyitóján. Vagy hol.

De mindegy is, ő a típuspéldája az úgynevezett látszatpolitikusnak, aki közügyekkel érdemben nem foglalkozik, de hosszan tud unottan és idegesítően beszélni a semmiről, meg rengeteg pénzt elbaszni a hobbijára, amit persze nem bír csak otthon, a négy fal között csinálni.

És ezt így most minek?

A szánalmas celebnek lenni vágyás modellértékű esete a kövér faszi, aki időnként Peter Griffinnek öltözik, kiteszi magát az webes net közösségi világhálójára, és élvezi a lájkokat, meg egyáltalán, a bármiféle figyelmet. Pedig eredetileg nem is volt tervben a Family Guy főszereplőjévé lényegülés, csak pont volt nála zöld nadrág, fehér ing, meg kerek szemüveg.

Hát ja, nálam meg van egy plüssnyúl, egy kiszáradt fikusz, üres kölnisüveg és pár tojás a hűtőben, szóval Húsvétnak öltözöm mindjárt, de némi sütőtökért cserébe előbb Halloweennek.

Elvégre instállom (rég. 'könyörgöm'), ha valaki felinstallál magáról egy hülye képet az instára, az kábé akkora teljesítmény, mint levinni a szemetet és visszafelé felhozni a postaláda tartalmát. Minden ilyen tevékenység közben lélegzünk, van pulzusunk és visszaverjük a fényt, de ezért nem kell minket kedvelni, kiutálni a világból, vagy érdeklődést mutatni az után, szeretjük-e a zöldbabot. Mert az egésznek nincs jelentősége, nem volt, nem van, nem lesz fogni.

(instagram, en.wikipedia.org)

Ám egy ilyen "nem vagyok tehetséges, érdekes vagy vonzó, de híres akarok lenni, ha csak fél órára is" alak nálam nem rúg labdába (oké, labdám sincs), ha minimum nem indul miniszterelnök-jelölt-jelöltként az előválasztáson, nem vádolják meg egy húsz évvel ezelőtti szexuális zaklatással, vagy legalább nem volt ott legutóbb a Capitolium ostrománál. Akkor csak menjen a fenébe, annyit nem ér az egész, hogy felé kattintsak egy kókadt őszit, akár unalomból.

Vagy simán csak okulásul.

Csak pozitívan!

Fotelnáci Péter Barnabás, az ózdi Rosszabbik jelöltje volt az ellenzéki előváladék-selejtezőn, de - ha nem is jelentős különbséggel - kikapott valami szocitól, akik hát szintén nem a jobbik választás. De Fotelnáci bajtárs tényleg a rosszabbik opció volt, bár az átmenetileg híressé vált fotóján szerinte csak integetett, egyszerűen rossz pillanatban kapták le. Most viszont előmászott a kő alól egy másik kép, amin már nehezen félreérthető a mozdulat, ráadásul ez is a katowicei holokauszt-múzeum előtt készült.

naphire.hu

Én persze igazán jóindulatú vagyok még a buta kanapé-hauptbahnhof-führerekkel is, akik fékezhetetlen agyvelejükkel azt hiszik, az valami rang volt a Waffel SS-ben, vagy miben.

Az inkriminált gesztus így aztán jelentheti azt is, hogy:

- Így kell egy nagyon magas hímoroszlánt, vagy egy alacsony gorillát simogatni. Kellő távolságtartáSSal.

- Kicsi a pöcsöm, de az önbizalmam lassan így is felnő a termetemhez.

- Már csak két befogó kell a Pitagorasz-tétel szemléltetéséhez.

- Nem izzad a hónaljam, de tényleg. Amúgy mi az a hón?

- Á, Vécézár?

Amikor a csóválás farkalja a kutyát

Aszongya a főpolgár mester, meg a nem fő, de szintén mesteri polgár (a ma hajnali állás szerint még), hogy akkor ők most együtt indulnának az előváladék második fordulójában. Miniszterelnök-jelöltnek, bár pont azt nem tudják eldönteni, melyikük is legyen az. Szuper. Hogy akkor most mire-kire is kellene a polgárnak szavaznia, az teljesen homályos, de a Karácsony -Márki-Zay páros igen gyorsan elérte, hogy részükről komolytalanná váljon az egész, innentől indulhatnának úgy is, mint a Húsvét - Báró-Ricsaj komikus duó, bár azért kevesen bírnak őszintén röhögni rajtuk.

A felcsúti döbrögi udvartartásában persze sokan, csak hogy a végén a zorigó nevű kormányhitű szennyportálnak legyen igaza amely eleve bohóckodásnak minősítették az egész ellenzéki buzgalmat.

Mert olyan nincs, kedvetlen uraim, hogy előre megállapodunk a keretekről, lefektetjük a szabályokat (annak érdekében, hogy a legtámogatottabb jelölt álljon ki jövő tavasszal a tájjellegű zseb-mussolini ellen), aztán ha mégsem tetszik az eredmény, menet közben, a két forduló között át akarjuk írni, azokat a bizonyos szabályokat. Ez a nettó fidesszkádéenpés stílus, tempó und lábszagú akarnokság, ahogy egy demokrata nem viselkedik. 

A fidesznek már nyilván mindegy, ők már nem fognak tudni kilépni a saját hűbéri rendszerükből, de hogy az egybesült ellenzék prominensei is őket kezdjék utánozni, az azért tényleg durva, akkor lassan mehetek lakni a Holdra, ott legalább mg nem ez megy.

Szavazni meg szavazhatok a Kétkutya Farok Pártra, vagy Kétfarkúra, ahogy hívják őket nevezni, bár szerintem egy kutyának két farok kevés, ha van hétfejű sárkány (nincs), akkor egy kutyának minimum nyolc farok jár, pláne ha ragaszkodunk a páros számokhoz.

Tényleg, az nem lehet, hogy az ellenzéki ikertornyok épp a kétfarkúakat akarják másolni a kretén kettős indulás ötletükkel? Ők lennének a két farok, és per pillanat csóválják is magukat rendesen.

Válságban malackodni disznóság

"- Ha már a disznóknál tartunk, James Hogg, a sertésnevű költő mintha disznópásztor lett volna - jegyezte meg balgán Disnow

- A költőket csak hagyjuk ki a dologból.

(...)

- Ezzel csak azt akartam mondani - hebegte -, hogy ezt a bárt arról a csaposról nevezték el Röfi Óljának, aki előttem itt dolgozott."

(Anthony Burgess: Enderby úr külvilága)

Annyira olcsó a sertéshús a boltokban, hogy a tenyésztők szerint azt már szinte ajándéknak lehet tekinteni - írja a hávégé. de nekem senki sem akar ajándékba döglött disznó darabokat adni, még az indokolatlan alliteráció kedvéért sem. Veszni pedig nem veszek, általában sem szoktam húst venni, legfeljebb halat a teknősnek, úgyhogy engem nem zavar, hogy olcsó, de hasznom sincs belőle. Mondjuk az más lenne, ha a brokkoli vagy a sütőtök olcsósodna el hirtelen, esetleg a lazac meg a szusirizs, akkor nem azért nem vennék, mert drága, hanem mert az olcsóra se nagyon van pénzem, legalább is egyelőre. A jövőben ez változhat, még nem látom tisztán hogyan, de biztos hogy le kell szoknom az evés egy részéről, és/vagy találni valami normálisan fizető melót.

A linkelt cikkben arról is értekeznek, hogy egyre kevesebb a sertés (a sértés meg annál több, akkor is ha nem pont disznónak nevezünk másokat), és némely kommentelő nem érti, hogy de akkor miért nem inkább drágul a hús? 

Hát azért, mert az oksági lánc valahol ott indul, hogy nem elég jó az ára a disznóságoknak (már a PornHub sem a régi...), így aztán nem éri meg drága takarmánnyal hizlalni, tehát a disznókat lemészárolják inkább, amitől még nagyobb lesz a túlkínálat, így az egyre kevesebb állat, egyre olcsóbb húst jelent. Legalább is rövidebb távon.

A másik magyarázatmodell, hogy mostani disznóknak híg a leve (bármit is jelentsen ez, inkább nem gondolok bele végig), így szükségszerűen olcsó a húsuk. És a disznók leve azért híg, mert makkal álmodnak, ami annak a jele, hogy éhesek, hisz drága a takarmány, a mosléktól meg nem lesz elég sűrű a levük. Valakinek önfeláldozó módon korpa közé kellene keverednie, hogy megegyék az állatok, mert csak a fehérjedús menün élő disznó a sűrű levű disznó, az önmagában nem sokat segít, ha gyöngyöt szórnak eléjük., viszont extrém módon növeli a költségeket.

Ráadásul a kereslet jelenős része féldisznókra irányul, ami minden tenyésztőnek nehéz ügy. A fél disznó rohadt nehezen marad életben, ráadásul, ha hosszában fél, eldől az ólban. (Ha viszont keresztben felezett, az eleje még tud enni, csak minek, a hátulja viszont csak ürít, ami meg semmi hasznot nem hoz. Ez az igazi disznóság.)

És persze lehetne próbálkozni a Zöld Disznóval, környezettudatos és népmesei alapon, de az utóbbival vigyázni kell, mert ott a fotoszintetizálással alaposan gyanúsítható tenyészállatról kiderül, hogy elvarázsolt királyfi. Annak a húsát meg eleve nem lehet eladni, viszont drága  a testőrség, az udvartartás, meg a csűr melletti ólnál valami menőbb kérót kell keríteni neki. Nem az a kifejezett disznó szerencse.

Hajnal hasad, halál tsillag

Hajnali fél három még nem is hajnal, ez még éjszaka, én fél órája fent vagyok, ráadásul hétfő - szóval az egész naphoz kábé annyi kedvem van, mint lábszagú mezőn sétálgatni a nukleáris télben, két nappal a negyedik világháború után. A hajnal előtti "mindjárt indulnom kell dolgozni" hangulatot mi sem fejezhetné ki  jobban, mint a Before The Dawn nevű finn gót death metál banda egyik jól álcázottan lírai szerzeménye.

Mintha borús lenne az idő, mert nem látszanak a csillagok, a Vénusz nevű esthajnal sem (nyilván mert vagy este, vagy hajnal, de egyszerre nem megy, ráadásul még épp valahol a kettő között vagyok), és a Halálcsillag amúgy is aktuálisan adekvátabb asszociáció. (Az idegen szavakból hülye alliterációk gyártása meg csak ilyenkor eshet meg velem...)

Légy több a milliónál!

Hollik I. kádéenpés nertárs szerint már több mint egymillióan írták alá a Karácsonykor Stopgyurcsány Petíciót, ami szép szám egy igazából semmire sem jó propagandahúzástól. Ráadásul Hollik nertárs figyelemreméltóan szerény volt, elvégre mondhatott volna egymilliárdot is, nincs senki, aki ellenőrizhetné. Láthatóan az a lényeg, hogy ha a Párt beleáll valamilyen projektbe, akkor abban evidens módon többeknek kell részt venniük, mint az ellenzéki előválasztáson. Az Állatölési Nemvilág Kiállításra is bemondták már a 650 ezret, és be fogják mondani a milliót is, a petíciós cirkuszt meg már eleve innen indítva tolják a közvélemény képébe, hogy aztán október végéig soha nem látott tömegekben gyűljenek még az aláírások.

Hogy egy tizenkettedik éve teljhatalommal kormányzó (uralkodó) rezsimnek mi szüksége van ilyesmire az persze homályos, valami olyasmiről lehet szó, hogy ők, csakis ők akarják tematizálni a közbeszédet, és erőt akarnak mutatni, saját támogatottságukat demonstrálni. Ha már egyszer a szakértelmükkel, puritanizmusukkal vagy erkölcsi szilárdságukkal nem dicsekedhetnek, legalább az látsszon, hogy a Zemberek, úgyis mint nép,  mögöttük állnak, és nem azért, hogy hátbaszúrják őket.

Ezért kell Holliknak ilyen bombasztikus(nak szánt) bejelentésekkel előállnia, és erős a gyanúm, hogy erre tényleg pont ő a legalkalmasabb. Egy gyakorlatilag nem létező párt (valójában fidesz-tagozat) képviselője, aki politikusként garantáltan nem tett semmit ami fontos vagy számít, legemlékezetesebb közéleti akciója a hajbeültetése volt (persze lehet, hogy visszafelé kopaszodik), tehát nincs hová erodálnia megbecsültségét. Mert neki - mint jellegtelen kesztyűsbábnak - olyanja nincs, soha nem is volt. Szóval ideális médiuma a nagyon buta kormányzati propagandának, az ő szájába bármilyen hülyeség adható.

Érdeklődéssel várjuk a Hopp Juliska, Hopp Mariska!, esetleg a Start Off-shore, Start Marbella! petíciót is, azt pont ugyanilyen lelkesen nem fogjuk aláírni, hisz itt Populizmus-Alsón amit milliónyian támogatnak, az csakis valami sötét ostobaság lehet. Vagy valami különösen aljas propaganda-kampány. Pont mint ez.

A konklúzió tág kerete pedig az, hogy ne egyél szart, egymillió légy is tévedhet, de kétmillió is épp olyan könnyen.

A remény hal meg utoljára, de előbb jön az idegroham

A nagybritánok tényleg belehülyülnek a berxites problémáikba. Az ugye evidens, hogy nincs elég sofőr, miután az EU-s külföldiek tízezerszám húztak haza, így aztán nincs  aki kiszállítsa a kutakra a benzint, meg szupermarkecokba a banánt.

És ennek a hiányparának az egyik legújabb példája, hogy a minap húsz autós követett egy tartálykocsit, hogy melyik benzinkútra megy, hol tudnak majd felhalmozás jelleggel tankolni. Nem előzték meg a kamiont, viszont mentek utána minden mellékúton, míg meg nem érkeztek a célállomásra, ami egy építkezés volt.  Mert a tartálykocsi nem benzint, hanem cementet szállított, egy építkezésre.

És mikor ez kiderült, még az üldöző sofőrök voltak felháborodva, hogy a kamionsofőr igazán szólhatott volna nekik, hogy nem benzint visz. Na ja, szerintem is minimum elvárható lett volna attól a szemétládától, hogy például felgraffitizze a vontatmányra, hogy: "Cement, köcsögök! Értitek, C-E-M-E-N-T!" De ez a mocsok hagyta, hogy a derék úrvezetők mérföldeken át reménykedjenek, miközben égették az értékes üzemanyagot, elcseszték az idejüket, és lehet hogy haza sem találtak a világvégi építkezésről, miután lehajtottak a GPS-ük által ismert térképről.

Az ilyen félreértések elkerülése végett, igazából minden teherautóra ki kellene írni kurva nagy betűkkel, hogy mit visz a hova, mondjuk hogy "Uborkás-vodkás sajtkrém a Sainsbury's-be, Sheffield, Church Street, nyitva esete kilencig. Ugyanott vécépapír kapható!" (A vicc kedvéért megnéztem, tényleg van Church Street Sheffieldben, ez olyasmi mint nálunk a Kossuth meg a Petőfi utca, hogy nem lehet vele mellényúlni, ha van öt utca valahol, a egyik jó eséllyel Templom, felvágósabbaknak Egyház.)

És igen, a nagybritán kormány végül tényleg bevetette a hadsereget is a ellátási gondok enyhítésére. Mondjuk kétszáz katona nem tűnik túl izmos kontingensnek egy kábé 67 milliós országban, akármennyire is dzsíájdzsó-kompatibilisek a terepszínű hadizemélyek, ők legfeljebb azok a fecskék lehetnek, akik nem csinálnak nyarat. Mondjuk így ősszel ez nem is leenne egy reális cél, kihívás annál inkább.

A válság megoldása meg nyilván az lenne, ha a polgárok nem tömörülnének a bezárt benzinkutak körül, négybetűs szavakat mantrázva, hanem szép nyugodtan, online tankolnának, home office-ban, vagy a BP webshopjából rendelnének palackozott naftát, házhoz szállítással. És akkor csak a családtagjaik  idegeire mennének, ami már komoly előrelépés lenne, mert az idegekre menés köztudottan nem benzinigényes művelet.

A régi új hullám, és a The-problematika

A Stranglers egy velem egyidős angol zenekar Guildfordból, merhogy '74-ben alakult. Akkor én még csecsemő voltam, kicsi és alkalmatlan, de azóta megkedveltem a korabeli brit új hullámot. És ja, tényleg karmolom, hogy brit bandák rendszeresen provokatív neveket bírnak maguknak adni, hisz ott a Hitetlen, a Gyilkosok, az Őrület, de az egész talán ott kezdődött, hogy voltak a Fojtogatók. (Ha valakinek nincs meg: Faithless, Killers, Madness, meg ők itt alant. Ja , és persze The Stanglers, de magyarul nem megy, hogy a The Stranglers, épp elég nekünk a Beatlesek, meg a bacon szalonna.)

Ahogy vannak utódpártok, ez a mai felállás az egykori banda utódzenekara, bár nálam hozzáértőbb ismerősöm szerint, ez pont hozza a régi hangulatot. Részemről a fene tudja, a hetvenes években (és annak is csak a végén) óvódás voltam, távol állt tőlem az angolszász new wave, pedig szívesen lettem volna arrafelé, akkoriban nem óvódás, hanem mondjuk huszonéves, hogy lássam élőben felívelni mondjuk a Clash-t. (The Clash, of course.)

Diznihercegek Pesten

A hülye hírek néha szórakoztatóak, a felesleges és hülye hírek viszont mindig fárasztóak. Bónuszként esetleg idegesítőek is, hogy ezt most tényleg mi a büdös francnak tolják a képünkbe. Se közünk nincs hozzá, se érintettségünk, így aztán a francot sem érdekli melyik címlapnőci botoxoltatta a fejét, mit böffentett egy bulvárlapban a helyettes államtitkár, vagy milyen kalapja volt a melyik hercegnének egy rosszízű jótékonysági izén a Ritzben.

És kora reggel pont az utóbbi jön szembe, egy többek által mértékadónak gondolt oldalon, ami annyira lényegtelen és egyúttal idegesítő, hogy akkor szó szerint idemásolom a lényegét. (Legyen másnak is vérnyomása tőle, ha már én hülye előbb kávéztam, aztán kezdtem híreket fogyasztani. Pedig fordítva kéne, hátha nem kell az a kávé.)

"Három ország királyi családjának tagjai gyűltek össze a héten Budapesten: Mihály kenti herceghez Leka albán koronaherceg és Fahad al-Thani katari herceg csatlakozott, nemzetközi kapcsolataikat erősítendő."

Na most, ez ki a frászt érdekel? Közünk hozzá, azon kívül, hogy pont Pesten bírt összefutni ez a három számunkra tök lényegtelen alak?

A brit királyi család eleve egy valóságsó, hatalom nélküli, bulvár-kompatibilis celebparti, a kenti herceg, mint a királynéne unokatesója viszont még ebben az aranyozott szánalmasságban is jelentéktelen mellékszereplő. A katari herceg dettó (bár az ott egy rendes monarchia, csak nem ő a főkutya), Albánia meg ugye köztársaság, tehát annyira királyi a család az ottaniaknak, mint nálunk a Habsburgok, vagyis menyjenek a francba, lehetőleg máma még.

Ettől persze erősítsék csak a nemzetközi kapcsolataikat, nekik ez jut, tényleges hatalom, befolyás vagy tekintély nélkül, esetleg a nemzetközi kapcsolatok erősítése közben tüntessék is ki egymást a Nagy Valagrend parancsnoki fokozatával, vagy ami épp kézre esik. Súlya, jelentősége, bármiféle fontossága az egésznek nincs, játszanak nyugodtan királyok-hercegek-grófokosat, csak engem ne traktáljanak vele, mintha ez valódi esemény, és valódi hír lenne.

A trió a magyar Országgyűlés meghívására érkezett - folytatja a fontoskodást a "cikk", ami viszont - épp az előbbiek miatt - nekünk kínos, mert mégis mi a fasz köze van a magyar parlamentnek egy albán "koronaherceghez", miközben persze a katari szálat értjük, oda a Felcsúti Döbrögiség Alkotmánytalan Márnemköztársaság ráheli szinten be van kötve. A kenti hercegnek meg annyi a jelentősége, hogy windsori módon kopaszodik, pont mint a rokonai, és hülye szakállal kompenzálja. De ez nyilván indokol egy parlamentáris meghívást, nálunk ennél kevesebbért is rendeznek állófogadást a Duna-parti neogótikában.

És ez engem tényleg nem zavarna (annyira) csak ne tegyék közszemlére, mint Mulatós Gizi a melleit, csinálják otthon a négy fal között.

A világ mécsessége

Igazából még mindig messze van a mindenféle szentek és a halottak appja, de a boltok, óriásplakátok és a hócipőm már erősen tele van a temetői mécsesekkel. Azt már megszoktuk, hogy kereskedelmileg októberben kezdődik a karácsony, és a maradék szaloncukrok januári kiárusításával ér véget, miként a húsvét is rögtön a farsang után startol, legalább is a bármelyik sarki boltban.

De ezt a mécses-fesztivált korábban mintha nem kezdték volna ennyivel hamarabb. Ma viszont átmentem a közeli, aldi-alakú fogyasztásösztönző egységbe, és minden sor végén nagy kupac mécses volt, miként a pénztáraknál is, kiszorítva ezzel néhány túlárazott csokit, és csokis ízesítésű óvszert. (Persze a féldecis üveg ipari szeszeket nem tudta kiszorítani, a magyar népléleki igényekkel még egy multinál is tisztában vannak.)

És a mécsesekből is van fapados műanyag kiadás, meg menőbb darab, ahol a méret a lényeg, meg hogy üvegből van, ez utóbbi az "Úgyis Egy Órán Belül Lelopják a Sírról" művésznévre hallgató modell, de igazán luxus darabot nem láttam. Biztos azért mert aldi.

Pedig remek lenne mondjuk egy-egy Cartier vagy Gucci mécses, amelyik különleges, szabad tartású madagaszkári méhek viaszából és Chanel parfümből készült gyertyát tartalmaz. Amelyik ha leég, a temetői wi-fi segítségével automatikusan rendel újat, amit a gyártó cég embere - a full assistance szolgáltatás keretében - Bentley-vel szállít ki, szája szegletében arisztokratikus félmosollyal nézve le a diszkont gazdaságos szánalmasságokat. Természetesen egy ilyen mécseshez jár az orchidea-koszorú, amin egy LCD kijelző hirdeti az alant porladó csontok egykori tulajdonosának nem feledhető érdemeit, miközben stílszerűen a Motorhead zenekari együttes Killed by Death című örökzöldjét játssza, természetesen hárfa-átiratban, elvégre temetőbe készült.

timelordcompany.webnode.hu

Mondjuk lehet, hogy az egész pont a porladó csontoknak tök mindegy, a temetőzés mint műfaj, mindig is a túlélőkről szólt, akik ettől érzik nem felejteni a néhaiakat, ha már jutott nekik a lelkiismeretből némi furdalás, meg a keserédes nosztalgia, az "Egyszer én is így végzem" hangulattal megfűszerezve.

A kereskedelem, mint a kapitalizmus háziasított ragadozója csak rárepül az igényekre, melyek generálása csak a második szint, a következő lépés, hogy a lakosságnak már október elején kényszeresen mécsest kelljen vásárolnia. Hisz már két hete állnak halomban a boltban, és csak nem lehetünk olyan érzéketlen bunkók, hogy mi még nem vettünk, ha már vannak halott rokonaink és ismerőseink. Akik iszonyúan megsértődnek, ha a napjuk előtt három-négy héttel, még nem állunk készen a kegyeleti harcra...

kulturpart.hu

Életmód-vezetési tanácstippek trükkjeinek jelei

Úgy tűnik, a kvázipszichológiai, life coaching -jellegű, nagyon felszínesen még okoskodásnak ható hülyeségek (úgy is mint a dédanyáink konyhai falvédőire applikált életbölcsességek kortárs reinkarnációi) rendületlenül népszerűek a coelhoi-oravecznórai sületlenségeket "filozófiának" tekintőszéles néprétegek körében. Különben nem ezeket a baromságokat nyomatná minden  kattintásszámra hajtó portál, de hát láthatóan igen, nagyon is.

"Tizenkét tipp, hogy leszerelj egy bunkót", "A mániás szorongás legritkább tünetei.", "Hat figura, amitől jobb lesz az análszex", "Attól hogy paranoid vagy, még lehet, hogy tényleg üldöznek", " "Az álmatlanság 13+1 jele" (a  +1 az, hogy nem tudsz aludni...) -ilyenek jönnek szembe tömegével, mintha lenne bármi értelmük.

Pedig nincs, jobbára olyan közhelyeket puffogtatnak, amit józanul, simán mindennapi ésszel bármelyikünk le tudna írni, de ezen szövegek szerzői láthatóan próbálják valamiféle szakértőnek pozicionálni magukat. Ezért van, hogy annyiszor öltenek eme üresfejű semmitmondások felsorolás jelleget, mert az 'ágybavizelés nyolc lehetséges oka' az olyan szakszerűen hangzik, mintha lenne benne rendszer, pedig a nyolc lehetne kilenc is, vagy hat. De önmagában egy taxatív felsorolás már a szakszerűség látszatát kelti a gyanútlan áldozatban, mert ami sorszámozott, listába szedett módon vezeti elő a falvédő-bölcsességet, az már biztos kurvára tudományos. Plusz oda van írva a szerző neve mellé, hogy kócs, amiről csak annyit tudunk, hogy az amerikai gimis filmekben az a focicsapat edzője (mer' ez van a felsőjére írva), tájékozottabbak még vágják, hogy egyúttal fonetikusan egy magyar falu (onnan jött a kocsi szó, ugyebár), de hogy legújabb jelentésében mit is csinál egy ilyen, az már zavaros. 

Odáig megvan, hogy pszichológusnak vagy tehetségtelen, vagy szimplán csak képzetlen, de szeret a figyelem középpontjában lenni, egy MLM-ügynök lendületével tud hosszan beszélni, anélkül hogy bármit is mondana, és feltehetően még a reggeli vécére menését is pontokba szedve szervezi, csak hogy ki ne essen a gyakorlatból ("A jó szarás négy alapvető lépése: leülés, kitolás, törlés, kézmosás").

Az ilyenfajta, hát jobb híján életmód-tanácsadónak nevezhető alakokkal amúgy nem többen leszünk, csak sűrűbben, nélkülük, és sikítóan semmilyen szövegeik nélkül a világ ugyanúgy menne tovább, hisz a Föld  idáig is elég jól elforgott életvezetési tippek, trükkök és egófényező dumák nélkül. Akinek meg ez kell, olvasson rejtőt, Fülig Jimmy például igazán jó a műfajban, mert nem egyszerűen hülye közhelyeket tol bárki képébe, aki szembe jön, de mindezt humorosan is teszi.

Addig is beszállnék a bizniszbe, mert ugyan van szakmai önérzetem, de jó pénzért eladó, ilyeneket én is tudok írni, az okosság látszatával, és a "teszek rá, amúgy" mentalitásával. Remélem elég buta:

Hogyan szóljunk be az idegesítően buta munkatársnak, akinek viszont be nem áll a szája?

Már azon túl, hogy gyakoroljuk a hallgatás erejének hatalmát, azaz látványosan negligáljuk a másik fél kommunikatív gesztusait, legfeljebb némi emfatikus mormogással reagálva, hogy jelezzük, halljuk amit mond, csak nem érdekel.

Alkalmazhatunk kérdő és felszólító/óhajtó formulákat is, a lényeg, hogy a nagypofájút zökkentsük ki a kerékvágásából, akkor is ha gyalog van. Hogy jöjjön zavarba, kussoljon be, hagyjon békén, vagy meneküljön fejvesztve, mindegy is, csak hagyja abba annak ismertetését, milyen csajokat dugott volna meg, még augusztusban Földváron. Néhány a lehetséges eszköztárból, a teljesség igényével, de reménye nélkül.:

1. Anyád hogy van?

2. Neked is boldog karácsonyt!

3. Orvos látott?

4. Inkább a medve igyon rád vizet!

5. Továbbtanulsz még, vagy már így maradsz?

6. Menj arrébb, hányni fogok!

7. Neked van ilyen szagod?

8. Lehetnél proaktívabb a szociabilitásban.

9. Te is hallod a fejedben ezeket a hangokat?

És így tovább, a lényeg, hogy a bunkó is érezze rosszul magát, majdnem mindegy mitől. De nekünk ettől jobb lesz, vagy legalább is nem rosszabb ( a pénztártól való távozás után, reklamációt ugyebár nem).