A múltba révedés előnye, hogy nem kell a jelenen pörögni, hátránya viszont, de ahhoz képest mégis. Folyton.
Mindig minden kultúra el bírt képzelni magának valami egykor volt aranykort, és konkrét népirtásokat lehetett kivitelezni a visszavágyás ürügyén, egyéni szinten ez persze nem ennyire kemény, ennyire látványos.
Az Mostszóljhozzá Sanyi Bár és Grill törzsközönsége például rendszeresen a hatodik sör után sóhajt föl, hogy de hát úgy szerettem azt a lányt, de hova tűnt végleg? Oké, itt vagyok most is, itt voltam mindig is, régebben még volt hajam, bankszámlám és jövőm, de most már csak hiányzik a Gréta, ennyim maradt. A hiány, hogy baszná meg a mindenséget a bármi.
Az Ember a Földről ilyenkor elmereng, melyik másik bolygón lehetne újrakezdeni, van még olyan szeglet, ahol egyszer sem szúrta el? Egyik életében sem?
Hát ja, a stabil létállapot alapja az elszúrás, az a biztos pont, amiben megkapaszkodhat a világvége-hangulat. Különben mi a faszt keresnének mindannyian a Mostszóljhozzá Sanyiban? És miért ez a permanens túlélés?
Néha a Fekvehányás utcában is felkel a Nap, bár pont ott kedve sincs hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése