Az ember punkügyi turkálódásai eredményeképp néha meghökkentően nem meghökkentő zenekarokba botlik, amelyek mostanában valahogy egyre gyakrabban oroszok. Merugye' a punk az nyugaton a hetvenes években ívelt föl, az oroszoknál viszont mostanában, azaz vagy az van, hogy arrafelé most vannak a nyugati hetvenes évek, vagy valami egészen másképp. Inkább az utóbbi második, tekintettel arra, hogy a hetvenes évek brit (meg amerikai) társadalmi-hatalmi belemenései nemigen vethetők össze Vlagyimir Vlagyimirovics durvuló autokráciájával. James Callghan aztán meg Margaret Thatcher is akarnok fafejek voltak, de nem küldték munkatáborba a politikai ellenfeleiket, sőt talán titkos kastélyaik sem voltak, bár tudja fene, ezeknek pont az a lényege, hogy titkosak.
Nade, az oroszoknál sosem volt valódi demokrácia, épp hogy szétesett a szovjet, de máris jöttek az elvtársak a Párt és KGB akolmelegéből, és már Jelcin is jobban bízott a tankok és a kenőpénzek kettősében, mint holmi demokratikus pepecselésben. Ez azóta csak fokozódott, bár a tankok helyett inkább idegmérgekkel, a korrupció helyett meg zsarolással dolgozik Putyinisztán, de a mentalitás konstans, a vodka sok, a medve meg nem játék, mint az köztudott.
De ez persze kedvez a punknak, mint igazi ellenkulturális befeszülésnek, hisz a különbség csak annyi, hogy itt nem a fogyasztói társadalom, meg a hátsókerti középosztálybeliség unalma ellen kell lázadni, hanem egy fokkal nagyobb a tét. Úgyhogy az arrafelé a punk (hip-hop, ska mifene) inkább hardcore beszólás a fennállónak, és csak ez után szórakoztató zene. Mondhatni nyugaton mondjuk az ilyen deszkás pop-punk a mainstream, és a Chumbawamba az üdítő kivétel, arrafelé meg az anarcho- az alapbeállítás, ami egy kvázi-diktatúrában mondjuk nem meglepő.
Úgyhogy ennek fényében érdemes értelmezni mondjuk a Moszkvai Halálbrigád maszkos kaszkadőreit, akik naná hogy politizálnak, de csak mert - öndefiníciójuk szerint is - humanisták, az meg Moszkvában már mag egy politikai kiállás. A zenéjük meg jó, az alanti klipjükről meg nem tudom eldönteni, hogy szánalmas, ironikus, vagy a kettő sajátos keveréke-e, de talán az utóbbi, a csóróság és a csakazértse-mentalitás találkozása egy teherpályaudvar melletti lakótelepen. Pluszpont a valószínűtlenül vállalhatatlan susogós tréningfelsőkért, melyek láttán már mi is a nagybetűs Nyugatnak érezhetjük magunkat. Még én is, egy lakótelepen, mondjuk innen a teherpályaudvar is messze esik, mint Moszkva Jeruzsálemtől.
p.s. Ja, amúgy a banda már 2007 óta rontja a levegőt, oroszul és angolul is dalol, kollaborál hasonszőrű nyugati kompániákkal, és tényleg nem tudni az igazi nevüket, és nyilvános megjelenéseiken sosem veszik le a maszkokat. E tekintetben olyanok, mint a korai Kiss vagy a Daft Punk tagjai, hogy bármikor leugorhatnak egy sört inni a bolt előtt, senki nem fog autogramot kérni tőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése