A szánalmas celebnek lenni vágyás modellértékű esete a kövér faszi, aki időnként Peter Griffinnek öltözik, kiteszi magát az webes net közösségi világhálójára, és élvezi a lájkokat, meg egyáltalán, a bármiféle figyelmet. Pedig eredetileg nem is volt tervben a Family Guy főszereplőjévé lényegülés, csak pont volt nála zöld nadrág, fehér ing, meg kerek szemüveg.
Hát ja, nálam meg van egy plüssnyúl, egy kiszáradt fikusz, üres kölnisüveg és pár tojás a hűtőben, szóval Húsvétnak öltözöm mindjárt, de némi sütőtökért cserébe előbb Halloweennek.
Elvégre instállom (rég. 'könyörgöm'), ha valaki felinstallál magáról egy hülye képet az instára, az kábé akkora teljesítmény, mint levinni a szemetet és visszafelé felhozni a postaláda tartalmát. Minden ilyen tevékenység közben lélegzünk, van pulzusunk és visszaverjük a fényt, de ezért nem kell minket kedvelni, kiutálni a világból, vagy érdeklődést mutatni az után, szeretjük-e a zöldbabot. Mert az egésznek nincs jelentősége, nem volt, nem van, nem lesz fogni.
Ám egy ilyen "nem vagyok tehetséges, érdekes vagy vonzó, de híres akarok lenni, ha csak fél órára is" alak nálam nem rúg labdába (oké, labdám sincs), ha minimum nem indul miniszterelnök-jelölt-jelöltként az előválasztáson, nem vádolják meg egy húsz évvel ezelőtti szexuális zaklatással, vagy legalább nem volt ott legutóbb a Capitolium ostrománál. Akkor csak menjen a fenébe, annyit nem ér az egész, hogy felé kattintsak egy kókadt őszit, akár unalomból.
Vagy simán csak okulásul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése