A társadalom miatt zsugorodik az emberi agy. Remek cím, valóban inspiratív, vagy mégsem lényeg hogy az én agyam ne zsugorodjon tőle, néha már az a szörnyű gyanúm támad, hogy nagyjából nincs hová.
A linkelt cikk amúgy arról szól, hogy az evolúció során az emberi agy mérete folyton növekedett, testünkhöz képest szinte indokolatlanul nagyra, de úgy háromezer évvel ezelőtt (ami persze evolúciós szempontból egy pillanatnak is kevés, annyi mint légyszar az 1936-os naptáron) zsugorodni kezdett.
Kutatók (akik ez esetben szerencsére nem a hírneves "brit tudósok") szerint ez leginkább a munkamegosztással függ össze, a fokozódó specializáció, a gyártósorok mellett biorobot-lét és közben a társadalom összetettségéből következő csoportszintű gondolkodás egyszerűen nem teszi szükségessé, hogy egyénként, egyesével olyan rém okosak legyünk a nagy agyunkkal.
Nade. Egyrészt az agy mérete önmagában semmit nem mond az okosságunkról (amúgy is jelentős benne a tartalék elem), a háromezer év az mondjuk száz-százötven generáció, vagyis a törzsfejlődésben még nagyjából tényleg semmi, de abban azért van valami svung, hogy a téma tudorai a hangyatársadalmakból vezetik le az emberi idegrendszer változásait. Vélt változásait, hogy egészen pontosak legyünk.
De ezzel együtt nekem tetszik az ötlet, hogy társadalmaink odáig fejlődnek (és itt tényleg indokolt a 'fejlődés' szót használni - szemben mondjuk a kultúrával - , mert nagyobbak és összetettebbek lesznek), hogy tagjaik egyénileg egyre hülyébbé válnak, vagy legalább is korlátozottabb lesz a magas intelligencia esélye.
Persze mondhatjuk azt is - valami furcsa kreacionizmusból kiindulva akár - hogy az intelligencia mennyisége világunkban állandó, csak az emberiség létszáma növekszik folyamatosan. Ugyanannyi agykapacitáson osztozunk egyre többen, így aztán vannak a kevesek, akik megtervezik és megszervezik a nagy rendszerek működését, legyen szó egy államról, egy cégről, egy bűnszervezetben elkövetésről, a többiek meg, mint kis csavarok a gépezetben, végrehajtanak, különösebb agyalás nélkül. A keveseknek meg lehetne alapítani a Kiválasztottak Megaagy Egyháza és Ugyanott Mosógép Eladó szektát (olyan lenne mint mondjuk a Szcientológia, csak MLM-piramisjáték nélkül), a többieknek meg lenne a Vidám Vasárnap vagy valami hasonló valóságsó, csak hogy legyen miről beszélni a összeszerelő, közoktató vagy népetető üzemekbe menet.
Az antiutópiák talán azért kezdenek kimenni a divatból (ellentétben a posztapokaliptikus disztópiákkal), mert valójában már azokban élünk. A tizenkilencedik században még valami szép és fényes jövőben reménykedtek, hogy nem lesz mindig érvényes A munkásosztály helyzet Angliában Engelstől, de aztán kiderült, hogy - ha más eszközökkel is - de igen. Termelni meg szolgáltatni kell, nem folyton gondolkodni, agyalni meg kombinálni. Nna...
Mindezek mellett azért marad egy kínzó kérdés: Tessék mondani, az agyzsugor akkor társadalmat okoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése